Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-22 / 38. szám

papság is, ereje gyengeségének érzetében, nagyon bevonult parókhiája falai közé. Módot kellene nyújtani theológus ifjúságunknak a világi tudományok felsőbb tanulmányozására is. Nem tévesztem szemem elől, hogy non omnia possumus omnes. Szaktudománya is eléggé igénybe veszi. De mégis egy része — hajlama szerint — talán a modern természettudományok vagy természetbölcselet megismerése révén kapna s adna termékenyítő gondolatokat ezek hivei körében, míg más része a humán, különösen az irodalmi tanulmányok által nyerne a biblia megértéséhez és az igehirdetéshez is annyira szükséges irodalmi érzéket, melynek nagyobbrészt híjával van. Mikor ma már az egész világirodalom minden kiváló terméke le van fordítva nyelvünkre, képzelhető-e egy papra nézve szebb és eszméltetőbb studium ezek olvasásánál I De a múltból hozott ideálunkat új vonásokkal gazdagírja a haladó kor, mely folyton új problémákat vet fel. És ha ezek megoldásához nem lesz elég hite és bölcsesége a papnak, a vezetés ki fog esni kezéből. Ma már a falú is kivetkőzött régi tisztes, egyszerű képéből. Városi erkölcsök és gazdasági bajok emésztik a föld népét, mely unja, vagy kevesli ősi foglalkozását és jövedelmét s a városokba tódul, vagy Amerikába vándorol. Még rosszabb a helyzet a nagyobb városokban, hol egyrészt a létért való küzdelem, bérharcz és osztályharcz, másrészt az eszméknek, véleményeknek rettenetes zűrzavara forr a politikában, a tudományban és a társadalomban. És mindegyik a magáét vallja világmegváltó elvnek és hirdeti — érdekből vagy meggyőződésből — nagy exkluzivitással, minden lehetséges módon. ' Itt vár a modern lelkipásztorra az új és nehéz feladat, t. i. hitét és tudását a modern élet aprópénzére váltani. Mert az az egy feltétlenül biztosnak látszik, hogy a pap e bajok elől nem vonulhat el paróchiája falai közé. Ha pedig ki kell állania, akkor kellő fegyverzetbén kell kiállnia, mert különben szörnyű vereséggel fog visszavonulni. Meg kell ismerkednie a mi társadalmunk bajaival és ezek orvosságaival. Meg kell tanulnia a nép gazdasági vezetését is, a mellett, hogy a szellemi vezetést egy pillanatra sem hanyagolhatja el. Ez pedig külön-külön is nagy dolog. Mert a templomi igehirdetés a gyülekezetnek csak hűséges, ragaszkodó részéhez ér el, a többinek utána kell menni és vinni az igét oda, a hol épen találhatók. Nem csupa ellenség ez a többi, hanem csak közönyös elem, melyet talán nevelése, talán életfoglalkozása, talán tanulmánya tett ilyenné. Ezeknek bizony utánok kell vinnie az igét. S hogy ezt nem teheti üres szívvel és üres fejjel, az már csak világos mindenki előtt. Ekkor fog kiderülni azoknak a fentebb sürgetett sokoldalú; tanulmányoknak, valamint a pap hitének, tisztes és művelt, vonzó egyéniségének értéke. Mert az egyik embert talán a felolvasó asztálnál nyeri meg, a másikat talán társadalmi érintkezésével, a harmadikat szocziális tevékenységével, a negyediket valamely családi alkalomnál: keresztelésnél, esketésnél, vagy temetésnél, hol legnagyobb hatással lehet szólni. Tudóshoz tudósán, művelthez művelten, egyszerűhöz egyszerűen! „Mindenkihez mindenné lettem, hogy mindenképen megtartsak némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem", mondja Pál apostol. Ezt a bölcseséget kell önöknek is megtanulni. Es erre, ha valahol van alkalom hazánkban, úgy Budapesten van. Ezt a mi theológiai főiskolánkat épen ezért alapították épen Budapesten. Azt akarták a lánglelkű alapítók, hogy ne egy vidéki város szűk körében, hanem a nemzeti kultúra czentrumában nevekedjenek az egyház papjai. Értsék meg önök az alapítók intenczióit és használjanak fel minden alkalmat megvalósításukra. Ne várjanak mindent csak a mi intézetünktől, hanem merítsenek a tudomány és művelődés minden kínálkozó forrásából: könyvtárakból, főiskolai előadásokból, felolvasásokból, összejövetelekből stb. Sőt mivel most már internátusunkban más főiskolák növendékeivel testvéri közösségben együtt élnek, tanuljanak egymástól is. Ismerjék meg irodalmi és tudományos, társadalmi és politikai életünk irányait ós vezéreit, egyszóval az egész modern életet, hogy ne kerüljenek ebbe tájékozatlanul ki. Azt a fásult indolencziát, mely átkos örökségként szállt és nehezedett a régi internátus lakóira, nemzedékről nemzedékre, itt ne engedjék ismét meghonosodni. De Budapest ma már egyházi központunkká is lett, melyben az egyházi élet érverése is legerősebb. Itt folyik a legintenzívebb egyháztársadalmi munka, melynek önök nemcsak szemlélői, hanem részesei is lesznek. Tehát e tekintetben is előkészülhetnek pályájukra. Itt bontakozik ki szemük előtt a pálya, feladataival és nehézségeivel, de tisztességével és gyümölcseivel is. Ez a pálya igen magas mértéket szab önökre és többet követel, mint a mennyit ad. Áldozatot, lemondást, önfeláldozó hűséget és munkát — és a jutalom csak a többre bízatás. Ide apostolok kellenek, procul este profani 1 De ha a hivatás érzetével jöttek ide, ne féljenek, önöknek is elég lesz annak a kegyelme, a ki önöket elhívta. A nehézségek ne rettentsék, hanem inkább emeljék fel és aczélozzák meg önöket! Régi ideálunkat új vonásokkal szépítjük és gazdagítjuk. így megyünk új jövő elé, mely legyen jobb, szebb és gazdagabb a múltnál és 'a jelennél ! Adja Isten, hogy ennek előkészítésében a mi akadémiánk is tevékeny részt vegyen! Ezzel az óhajtással nyitom meg 58-ik iskolai évünket. Marton Lajos, ref. theol. akad. igazgató. KRÓNIKA. Görög-katholikus püspökség — Debreczenben. Vannak, a kiknek nem tetszik, hogy mi más egyházkerületek vagy azok egyházainak ügyeivel is foglalkozunk néha. Nagyon sajnáljuk, de ezt az álláspontot nem fogadhatjuk el. Mi a nyilvánosság számára dolgozunk, tehát nemcsak jogunk, de kötelességünk is az,