Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

gyermekeket minden erővel át akarják vonzani a róm. kath. hitre és nem egyszer eredményes a munkájuk. A gyűlés tárgyalásaiból kitűnt az, hogy a szórványokon élő protestánsok a helyi hatóságok jó vagy rossz indulatának vannak kiszolgáltatva. A gyűlés elhatározta, hogy minden követ meg kell mozgatni protestáns felekezeti iskolák felállítására, mert Közép-Svájcz jelenlegi adminisztrácziója felettébb veszedelmes a protestáns gyermekek felekezeti nevelésére nézve. Németország. Politika a szószéken. A legutóbbi elszászi választásokból kifolyólag sok dolga akadt a kolmári bíróságnak. Arról volt ugyanis szó, hogy sok róm. katholikus plébános meghúzatta a harangokat, jeladásul arra nézve, hogy megkezdődnek a népgyűlések, melyeken a róm. kath. politikai centrumpárt jelöltjei támogatásáról tárgyalnak. Ezek a papok a szószéken is agitáltak és beszédeikben az illető párt jelöltjeit ajánlották a hívek pártfogásába. Sőt azt is kimondották, ugyancsak a szószékről, hogy halálos bűnt követ el az a hívő, a ki másra szavaz, mint a plébános. A kolmári bíróság már meg is semmisítette két megválasztott képviselő mandátumát, a kik ilyen papi erőszakoskodás folytán nyerték el megbízólevelüket. A bíróság indokolásában hangsúlyozta, hogy híveiket a vallás- és erkölcstan elveire tanítsák és arra intsék, hogy ezen elveknek megfelelően éljenek a mindennapi élet forgatagában. Azt azonban nem tartja megengedhetőnek, hogy a papság meghatározott választási küzdőterén, meghatározott jelölt érdekében, a szószéken agitáljon olyan módon, hogy a választó polgárságot szabad akaratának gyakorlásában erkölcsi nyomással akadályozza. Különösen elitélendő a pap eljárása akkor, ha nem tisztán valláserkölcsi szempontoktól hagyja magát ilyen esetekben vezéreltetni, hanem inkább politikai opportunizmusból cselekszik. Sajnos, az utóbbi eset a leggyakoribb. — így hangzik a kolmári bíróság ítéletének indokolása. Egyház és iskola. A luxemburgi nagyherczegség tartománygyűlése új iskolatörvényt dolgozott ki, mely nemsokára életbe is lép. Az 1881-iki törvényhozás a nyilvános iskolákat a róm. kath. papság vezetésébe adta át, helyesebben szólva, annak további oltalmában hagyta meg. Az új törvény, melynek megalkotásában főképen a liberálisok szerepeltek, nem zárja ki a vallásos oktatást az iskolákból, de kiköti, hogy ezentúl a papok tanítsák a hittant s ne a tanítók. Eltörli az új törvény a régi törvény azt a záradékát, mely szerint csak azok kaptak képesítést a tanításra és alkalmaztatást, a kik az illetékes plébánosoktól erkölcsi bizonyítványt hoztak. A luxemburgi róm. kath. püspök erélyesen tiltakozik az új törvény ellen, mely a protestáns polgárok lelkiismereti szabadságát oltalmába vette. II. Vilmos császár adománya. A genfi reformácziói emlékmű bizottsága a mult hetekben vette át a genfi német konzultól azt a tízezer márkát, melyet II. Vilmos császár küldött a reformácziói emlékmű számára. A német császár 1909-ben, mikor az emlékmű alapkövét elhelyezték, a következő táviratot intézte az emlékmű épít kezési bizottságához: „Nagy örömmel veszek részt lélekben azon az ünnepélyen, melyen Genfben Kálvin születésének négyszázadik évfordulója alkalmából a reformácziói emlékmű alapkövét elhelyezik. Igazi elégtételt és megelégedést szerez számomra az a tény, hogy az emlékmű szobordíszei között azoknak az emlékét is megörökítik, a kiket büszkén számítok őseim közé, mint a kálvinizmus védőit. Ilyenek : Coligny, Orániai Vilmos és brandenburgi Frigyes Vilmos." A szoborbizottság sietett megköszönni a császár adományát, a ki ez által is jobban ráirányította a világ figyelmét a reformácziói emlékműre. Olaszország. Az egyház és a mai divat. Prisco bíboros, nápolyi érsek megtiltotta egyházmegyéje papjainak, hogy a nők mai divatos öltözködése ellen a szószékről prédikáljanak. A papok erre magához a pápához fordultak, hogy az adjon nékik fölvilágosítást és esetleges parancsot az erkölcsöt sértő női ruhaviselet ellen való föllépésre. Ezek a papok most azt híresztelik, hogy a pápa tényleg úgy nyilatkozott válaszában, hogy a mai divat igenis sérti az erkölcsi érzést. Lehet, hogy ez az eset késztette X. Pius pápát arra, hogy eltiltsa minden papjának, főpapoknak ép úgy, mint az egyszerű lelkészeknek, az olyan helyen való megjelenést, a hol a hölgyek kivágott ruhákban mutogatják magukat. A pápa ezen rendelete első sorban a diplomácziai világ római, illetve vatikáni képviselősége kezéhez jutott miheztartás végett, hogy ezentúl ne hívják meg a bíborosokat és a római monsignorekat az ilyesmi estélyekre és fogadtatásokra. Dr. T. I. RÉGISÉG. Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben* XXVIII. Bécs. 1766. okt. 31. Reménlem, hogy eddig méltóztatott a Tttes Ur informaltatni az ő Felsége azon kegyelmes Resolutioja eránt, mellyet a feljebb való napokban, a Deákok dolgában be adott tudva lévő Instantiankra adott vólt, és a jövő Kedden parantsolat is fog eranta le menni Posomban, hogy a Passusok expediaitassanak. XXIX. Bécs. 1766. decz. 16. Ezen ide accludalt Levelemet a szegény Mozatziaknak írtam hozzam botsajtott Levelekre, azért, hogy meg nem irván a jámborok merre kellessek hozzájok dirigálni a Levelet, tartottam tőle, hogy ha tsak gondolomra indíttom meg, el fog tevelyedni: A Tttes Ur pedig vagy