Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

KÜLFÖLD. Svájcz. Az egyház cs a külmisszió. A genfi főegyháztanács legutóbbi ülésén a külmisszió ügyével behatóan foglalkoztak. Claparéde indítványának alapos megvizsgálására a konzisztórium külön bizottságot küldött ki saját kebeléből. Az indítvány a külmisszió ügyének hathatósabb előmozdítására vonatkozott. Nevezett ülésen Brugger, a bizottság elnöke beszámolt az előzetes munkálatról. A bizottság az ügyben háromszor is ülésezett és felvilágosításokat kért különböző misszió-társaságoktól. Indítványa, így kialakult formájában, a következő: 1. Minden évben január hó utolsó vasárnapját, mint a misszió ünnepnapját üljék meg a hívek és az e napon összegyűlt adományok missziói czélokra fordíttassanak. 2. Nevezzen ki a genfi főegyháztanács állandó misszióbizottságot, mely a miszsziói kérdéseket folytonosan tanulmányozza, azokról a konzisztóriumot értesítse és gondoskodjék arról, hogy a genfi egyház kiküldöttei részt vegyenek a külföldi miszsziói mozgalmakban. 3. A konzisztórium hívja fel a lelkészeket, hogy híveikben a missziók iránt való érdeklődést még jobban fölkeltsék, mint ennek előtte és ezt az érdeklődést folyton ébren tartsák és erősítsék. 4. Történjék gondoskodás a felől, hogy az egyházközségekben a nők varrótársaságban tömörüljenek és kézimunkákkal s egyéb varrással a külmisszió szükségletei ellátásához hozuájáruljanak. 5. A misszió-ügy szélesebb körben való megismertetése czéljából tartsanak időről időre népies felolvasásokat, különösen olyan időpontokban, mikor épen valamelyik misszionárius átutazik a vidéken. Osszanak ki a hívek közt füzeteket, melyek a misszió fontosságát élénk színekkel ecsetelik. Továbbá a theológus ifjúság érdeklődését is kössék le az ügy iránt, a kik közül talán akad majd olyan lelkületű is, a ki életét a külföldi missziónak szenteli. A bizottság ezen előterjesztéséhez a főtanács tagjai közül többen hozzászólottak, maga az első indítványtevő Claparéde is. A konzisztórium egyértelműleg hozzájárult a fenti pontok elfogadásához és megbízta a végrehajtó-bizottságot, hogy azokat a pontokat az életben megvalósítsa. Közép-Svájcz szórványai. Néhány évvel ezelőtt a luzerni, zugi, urii, schwytzi és unterwaldi róm. kath. kantonokban levő protestáns szórványok szövetséget alkottak érdekeik védelmére. Ezen szövetség kiküldöttei legutóbbi közülésöket Erstfeldben (Uri-kanton) tartották meg. Hengeler-Frei elnök a Szövetséges egyházközségek helyzetéről beszélt. Ezek közül egyesek meg tudnak élni saját erejükből, mások pedig anyagi zavarokkal küzdenek, daczára a hitsorsok részéről érkezett segélyeknek. A luzerni, zugi és unterwaldi kantonokban a protestáns felekezet államilag elismert felekezet és mint ilyennek joga van a felekezet tagjaira egyházi adót kivetni. Az urii és schwytzi kantonok azonban csak a róm. kath. felekezeteket ismerik el. A protestánsok tartoznak a r. katholikusok kultuszkiadásai fedezéséhez hozzájárulni, a saját híveiktől azonban nem szabad egyházi adót követelni. A legkimagaslóbb pontja a gyűlésnek Burckhardt tanár előadása volt, a ki a berni egyetemen a jogot tanítja. Felolvasásának czíme volt: A felekezeti iskola a svájczi alkotmányjog értelmében. A svájczi szövetség alketmánya csak egyféle nyilvános elemi iskolát ismer el, az úgynevezett laikus iskolát, melynek a felekezetekkel szemben semleges álláspontot kell elfoglalni. Ez az elvi oldala a dolognak. Az iskolák szervezése különben az egyes kantonok feladata. így bizonyos dualizmus áll elő, melyből a kisebbségben levő vallásfelekezetekre nézve többször hátrányok és nehézségek származnak. Az iskolai hatóság az államtól függ. Hivatalból a felekezet papjai nem lehetnek tagjai az iskolaszéknek, de azért tagokul megválaszthatok. Nagy különbség van azonban a protestáns lelkész és a róm. kath. pap tagsági működése közt. A protestáns lelkész szabadon cselekedhetik és csak egyéni lelkiismerete köti, míg a róm. kath. papot minden oldalról kötik az egyházi rendeletek. A törvény értelmében a tanítók kinevezésénél nem szabad a vallásfelekezetre tekintettel lenni. Senkit se szabad mellőzni pl. azért, mert protestáns. Ez a törvény. Ámde a valóságban ezt a törvényt nem igen tartják be és a róm. katholikusok itt is előnyben részesülnek. A vallásoktatás az iskolákban nem kötelező tantárgy. A történelem előadásánál a felekezeti kérdéseket nem szabad feszegetni, sőt említeni sem szabad, ha az illető kérdést nem lehet semleges alapon tárgyalni. A tanrendnek nem szabad a kisebbségben levő vallásfelekezetek vallásos meggyőződését és érzelmeit sérteni. Mindezen rendeletek daczára, a kisebbségben levő protestánsokon sokszor esik sérelem és nem igen találnak jogorvoslást. A sértett félnek a szövetségtanácshoz és a szövetséggyűléshez kell fordulni. Ez az eljárás azonban nagyon komplikált és hosszadalmas. Továbbá az a hatóság, mely ilyen kérdésekben ítélkezik, politikai szempontoknak hódol és sokszor opportunizmus szerint kell döntenie. Megesik, hogy némely esetekben az illető fél nem is kap döntést sérelmei orvoslására nézve. Ha a szövetségtanács meg is hozza ítéletét, annak végrehajtását a kantoni hatóságokra kell bíznia és ha ezek a hatóságok a kisebbségben levő protestánsokkal szemben elfogultak vagy rosszindulatúak, akkor a felfolyamodó sértett fél mit se ér el. A szövetségtanács megintheti, figyelmeztetheti a kantont, de egyebet nem tehet. Arról a sajnálatos esetről van ugyanis szó, hogy a fölöttes hatóság nem rendelkezik kellő megtorló erővel alárendelt közegével szemben. — A tudós tanár érdekes előadása után az egyik protestáns lelkész megemlítette, hogy a schwytzi kanton egyes iskolái — a törvény világos tilalma daczára — felekezeti jellegűek, azaz: róm. katholikusok az urak a tanintézetben. Az iskolák elnökei és felügyelői róm. katholikus papok, a kik szabadon felekezetieskednek. A protestánsoknak, ha valamit el akarnak érni, valóságos harczot kell megvívniok, még akkor is, ha a legméltányosabb dologról esik szó. Az iskolákban a papok a protestáns