Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

tanítanunk, 5 dallammal még kevesebb lesz a tanítani való. Általában elmondhatom, hogy a régi énekek átdolgozása szerencsés kézzel történt s legnagyobb részben igen szépek az új énekek is s a mi pedig az új dallamokat illeti, egy-kettő kivételével az én tetszésemet megnyerték s valóban gyöngyei a zeneirodalomnak. Az új énekeskönyv énekei, eltérve az eddigi zsoltár és dicséretek külön számozásától, egyfolytában vannak számozva arab számokkal, azonban zárjel között a zsoltárok eddigi számozása is meg van római számokkal s ezt én nagyon helyesnek tartom, mert a külön számozás kivihetetlen, mivel a zsoltárok közül sok kimaradt. Helytelennek tartom azonban azt, hogy egyes zsoltároknál a dallamok fel lettek cserélve, jóllehet meg lehetett volna hagyni a dallamokat az eddigi énekeknél is s itt kivételnek csak az oly zsoltár-dallamnál lett volna helye, hol az eredeti zsoltár szövege kimaradt. Érthetetlen például az, hogy az I. zsoltár dallama ezután a 119. zsoltár dallama fog lenni, holott megmaradt a 119. zsoltár szövege is s sokkal helyesebb lett volna a dallamot is ott hagyni s az I. zsoltárnál hivatkozni, hogy a 119. zsoltár dallamára énekelhető. — Népünk még nagyon soká fog odajutni, hogy a hangjegyolvasást kivétel nélkül elsajátítsa s ezen új módszer csak arra lesz jó, hogy még azokat is, kik különben örömmel fogadták az újítást, elidegenítsék attól. Ilyen czélszerűtlenség több is van, így például a VII. zsoltár dallama ezentúl a 35-ik zsoltár dallama lesz; a IX-iké a 135-ik, a XVIX-iké a 138-ik; a XXII-iké a 74-ik; a XXVII-iké a 46-ik; a XXXVII-iké az 50-ik; az Ll-iké a 137-ik stb., holott ezen dallamokat mind meg lehetett volna hagyni az eredeti helyükön. Bizony ez által sok kellemetlenségtől lehetett volna megkímélni mind a népet, mind annak vezetőit. Különben ezen még lehet segíteni s hogy ez megtörténjék, az ügy érdekében nagyon kívánatos lenne. Azt csak helyeselni tudom, hogy az új énekeskönyvből kimaradt mindazon dallam, melyeket eddig sem használtunk, de a kimaradottak között van azután több olyan gyönyörű dallam is, melyekért kár fog lenni, ha a feledés homályába merülnek. Az ismert zsoltárdallamok közül kimaradt a XXVII. zsoltár, melynek dallamát ezentúl a XLVI. zsoltár dallama helyettesíti, a mi az ón nézetem szerint nem valami czélszerű csere. Kimarad a XXXVl-ik zsoltár, azután a XXXIX. XL. LX. CXXV. CXXX. (ennek a dallamát helyettesíti: Uram, a töredelmes szívet te szereted.) CXLI; a dicséretek közül csak az ismertebbeket sorolva fel, kimarad a 61. 65. 72. 145. 190. — A 190. és 189. dicséretek szövegestől együtt kimaradtak, pedig nagyon kár volt kihagyni. Az élet nehéz küzdelmei között szeretettel énekelte a nép s rendesen megnyugvást keltett lelkükben. A meghagyott dallamok közül ezekkel szemben bátran ki lehetett volna hagyni többet is, melyek nem igen voltak közkedveltek s e mellett meghagyásukat zenei szépségük sem tette valami indokolttá. így bizton ki lehetett volna hagyni a III., VI., XIX., XLVI., XLVII., LXXIIL, CXXXIV., CXLIV., CXI,VIII. zsoltárok dallamait. Mint fentebb említettem, az egyes énekek átdolgozása igen szépen sikerült, ámbár több helyen úgy találtam, hogy a régi szöveg egyes részei szépség tekintetében továbbra is megállták volna helyöket. Már pedig, véleményem szerint, csak azért változtatni, hogy csak változtatva legyen, czélszerütlen. Különösen áll ez az ismertebb énekekre s főképen a mindenki által könyv nélkül tudott első versekre. Ezek már úgy átmentek, úgyszólván vérünkbe, hogy megváltoztatni bizony kár volt. Nézzük például az V. zsoltárt. Ennek szövege ezentúl így hangzik: Úr Isten, az én imádságom, Vedd kegyesen figyelmedbe, Hallgass az én kérésemre, Én Istenem és én királyom Értsd meg mondásom. Ezzel szemben bizony megállhatott volna a régi szöveg is: Úr Isten, az én imádságom Kérlek végyed füleidbe És hallgass meg kérésemben; Én Istenem és királyom! Értsd meg mondásom. Vagy nézzük a XVI. zsoltárt. Az átdolgozás így hangzik: Tarts meg engemet, óh én Istenem, Mert birodalma csak te vagy szívemnek; Azért te rólad azt vallom híven, Én Uram vagy te és örvendek benned; E kivül nem kérkedhetem egyébbel, Mert néked nem használok jó tétemmel. Míg a régi szöveg a következő: Tarts meg engemet, óh én Istenem, Mert reménységem vetem csak te benned; Azért az Űrnak mondjad én lelkem : Én Uram vagy te, örvendek te néked. E kivül nem kérkedhetem semmivel, Hogy neked használhatnék jótétemmel. Változtatva van a XXV. zsoltár is a következőképen: Szívemet hozzád emelem, Benned bízom, Istenem; Szégyen rajtam így nem esik, Nem nevet ki senki sem. Mert szégyent nem vallanak, A kik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Kik hit nélkül tévelyegnek.