Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

Nem lehet égetőbb köny a síró szemben, Mint mikor az öreg, gondos szülő látja, Hogy a verejtékkel egybegyűjtött vagyont Nem őrzi, nem védi késő unokája. Izzasztó verejték nélkül kapott vagyon, Ha bele születtél s nem edződtél érte, Utódra ritkán száll: a rád szállt vallásnak Nincsen meg — fájdalom — előtted értéke. Hallod-e az anya keservét, bánatát? Szavát megérteni érez-e még szíved? A szent örökségért hozzá igaz hittel Forró könyét szárítsd, keservét enyhítsed I Enyhítsed, mert néma bánata sorvasztja. Nem az ég felé tör, hanyatlik gyermeke, Eszméért nem hevül, hiúságnak gyújt fényt, Anyjához nem köti hite, szeretete. Mintha a vallás is avult ruha volna: Leveti a régit s még régibbet vesz fel, Jogát a vallásban könnyelműn feladja S családja mint oldott kéve hullik széjjel. Ámde ha jönni fog — látni megdöbbentő! Egy kor s már nem lesz mit az utódra hagyni, Áldás helyett átok az utódod ajkán, Hogy az ősi vagyont nem hagytad rászállni. Tetthez nyúlni soha a jóban nem késő, Mulasztást pótolni a félerő nálad, Istennél a másik: bízzál Kálvin népe! Az isteni erő megáldja munkádat. BELFÖLD. Néhány szó az új Énekeskönyvről. í— Felolvastatott a vértesaljai ref. tanítóegyesületi közgyűlésen. — A természet örök törvényei szerint a földön minden változásnak van alávetve. A mi ma még használhatónak látszik, holnap már elavult, a mit újjal kell pótolni. Nemzedékek tűnnek el a föld színéről, hogy újabb, talán műveltebb s a tökéletesség magasabb fokain álló utódoknak adjanak helyet. Őseink hajdan kocsival utaztak s ha a harmadik vármegyébe mentek, az utazás hosszú ideig tartván, először végrendeletet tettek; ha ezek ma feltámadnának, bizonnyal elbámulnának a gőz- ós villamos kocsikon, melyeken az ország egyik szélétől a másikig lehet egy nap alatt utazni. A régi gazdasági eszközöket felváltották újak, melyekkel rengeteg időt és erőt lehet megtakarítani s ezeket naponként újabb és újabb találmányú, még czélszerűbb eszközökkel igyekeznek helyettesíteni. Ugyan ilyen tapasztalatokat szerezhetünk az irodalom terén is. Ha megnézzük a 100 évvel ezelőtt élt s akkor elismert hírnevű íróink munkáit s összehasonlítjuk a mai kor irodalmi fejlettségével, beláthatjuk, hogy mennyire fejlődött nyelvünk szépsége s milyen nagy különbség van a régi, bár feltétlenül elismerést érdemlő, buzgó iróink s korunk írói között. Ha a jelenleg még használatban levő Enekeskönyvünket, mely királyi engedéllyel 1812. év óta van használatban, figyelmelmesen megvizsgáljuk, tapasztalni fogjuk, hogy különösen a Zsoltárok között mennyi az olyan ének, mely a mai kor színvonalán egyáltalában nem áll s bár benne vannak Énekeskönyvünkben, énekeink számát csak szaporítják, de sem a múltban, sem a jelenben énekelni senki sem szokta s így csak a könyv árát drágították. Kevés kivétellel a többi énekek sem állnak a mai kor irodalma színvonalán s így nem lehet csudálni, hogy egyházi körökben már több, mint négy évtizeddel ez előtt megindult a mozgalom, hogy egy új s megfelelőbb énekeskönyv készíttessék. A mozgalom eleinte csak kisebb körben s lassan terjedt, a míg végre a közkívánalomnak engedve, az egyetemes konvent elhatározta a megújítást. Költői tehetséggel megáldott egyének munkálódtak az új énekeskönyv szerkesztésén. A régieket átdolgozták s újabb énekeket írtak, melyek összegyűjtve s kinyomatva körülbelül 8—9 évvel ezelőtt kerültek bírálat alá. A biráló-bizottság ezek közül kiválogatta a legjobbakat, megjelent végre a próba-kiadás, mely minden egyháznak megküldetvén, most előttünk fekszik s személyesen ismerhetjük annak szépségeit és talán hiányait is. Sem költő, sem zeneszakértő nem vagyok s így ne várjon a tisztelt közgyűlés tőlem rendszeres bírálatot. Különben nehéz is volna ott bírálatot mondani, hol annyi jeles tehetségű és képzettségű egyén munkálkodott oly nagy buzgósággal az új énekeskönyv létrehozatalán. Én csak egyszerűen azon benyomásokat mondom el, melyet ezen Énekeskönyv beható vizsgálat után rám tett. Mielőtt azonban ezeket elmondanám, némi egybehasonlítást kell tennem a régi, illetőleg még most is használatban levő és az új énekeskönyv között. A jelenleg használatban levő énekeskönyv mindenki előtt ismeretes. Van benne 150 zsoltár és 238 különféle alkalmakra írt dicséret, továbbá van benne (125 zsoltár és 40 darab dicséret-dallam. Ezek közül minekünk, tanítóknak a dunamelléki egyházkerületi tanterv szerint tanítanunk kell 74 zsoltárt — és 27 dicséret-dallamot. Az új énekeskönyvben pedig fel van véve 51 régi zsoltár és 22 régi dicséret-dallam s új dallam 20, melyhez jön még a temetési énekes-könyvből átvitt két dallam, ú. m. „Oh áldandó Szentháromság" és „Ez az élet füst és pára", továbbá Kölcsey-Erkel Himnusza, így tehát az új énekeskönyvben összesen 96 dallam foglaltatik, melyekből csak 20 új s így e tekintetben ránk, tanítókra nagy teher nem fog hárulni, sőt ha tekintetbe vesszük, hogy eddig 101 dallamot kellett