Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

'felet felmutatásában úgy szólt az Idvezitő a betegek meglátogatásáról, mint az örök kegyelem föltóteléről (Máté 25. 3i-46.); mikor kibocsátotta tanítványait, kötelességükké tette a betegekről való gondoskodást (Máté 10. 8.) s mikor maga elment a Bethesda tavánál gyógyulást kereső betegek közé, a -maga példájával mutatta meg, hogy mit kell nekünk is cselekednünk! Más nemzetek ós egyházak gondoskodnak is idegenben gyógyulást kereső honfitársaik és hitrokonaik lelki vígasztalásáról és erősítéséről. Itt is, a hol ón is gyógyulást keresek — a római katholikusoktól eltekintve, a kik nem a tanításban, hanem a mindenütt egyforma mise^ végighallgatásában találják meg vígasztalásukat és lelki megnyugvásukat —, gondoskodás van a német ajkú, vagy németül is tudó evangélikusok, az anglikánok, az angol nyelvű protestáns denominácziókhoz tartozók, a görögkeletiek és a zsidók lelki szükségeinek kielégítéséről. Az evangélikusoknak van egy kisebb, de szép templomuk, lelkészük, az orosz görög-keletieknek és a zsidóknak pedig fényes, ragyogó templomuk, papjaik, énekkaraik stb., csak a magyar ember és a magyar református beteg nem talál helyet, a hol anyanyelvén könyöröghetne Istenéhez s magyarul hallhatná az evangélium vigasztaló, biztató, megnyugtató igéit! Abba a missziói munkába, a melyet a magyar református egyház idegenbe szakadt hívei lelki gondozása érdekében folytat, fel kellene tehát venni a külföldi nagy gyógyítóhelyeket felkereső magyarok és református hívek lelki gondozását is. Nem kerülne nagy áldozatba és a mibe kerülne, gazdagon visszatérülne, mind a hívek hálájában, mind a más vallású magyaroknak egyházunk iránt érzett tiszteletében. Csak utána kellene járni a dolognak, meg lehetne találni a lehetőségét mindenütt annak, hogy magyar református istentiszteleteink számára helyet és kiküldött lelkészeink számára jelentékeny kedvezményeket szerezzünk. így például az itteni evangélikus egyház elöljárósága hajlandó volna az Evangelisches Hospizban ingyen lakást adni annak a magyar református lelkésznek, a ki kéthetenként a testvéri szeretetből átengedett evangélikus templomban magyar istentiszteleteket tartana a nyári hónapokban. Azok a magyar protestánsok, a kik ez istentiszteleteken megnyernék lelki szükségeik kielégítését, bizonyára hálával, szeretettel, áldozatkészséggel fizetnének annak az egyháznak, a mely még az idegenben sem feledkezett meg róluk! De ezenkívül méltán mérlegelendő még az a tisztelet és megbecsülés is, at

melyben egyházunkat a más vallású magyarok részesítenék. Büszkén valljuk, hogy a magyar református egyház „magyar" egyház. Odahaza, ha nem is vonják ezt kétségbe, de nem is tekintik olyannak, mint a mely jelző feltétlen tiszteletet követel. Künn az idegenben azonban, ha ott gondoskodnék a beteg honfiak és hívek lelki szükségeinek magyar nyelven kielégítéséről a „magyar egyház" nemcsak szépen hangzó elnevezésnek, hanem olyan valóságnak is bizonyulna, a mi a tiszteletet és a megbecsülést természetesen vonná maga után, nemcsak az idegenben, hanem otthon is! Vegyék fel azért egyházunk vezetői ezt az ügyet is a jövő programmjába. Tapasztalatból mondhatom, hogy ha felveszik és jól megoldják, gazdag jutalmát fogják találni munkájuknak, úgy híveik, mint általában a magyarok között! Karlsbad. Hamar István. TÁRCZA. Az élet törvénye a szeretet. írta s a nagykőrösi Kálvin-Szövetség összejövetelein elmondta: Danóczy Antal. (Folytatás és vége.) Ismét csak hangsúlyoznom kell azt, hogy a szeretet lényegét meghatározni nagyon nehéz. Már maga az különös, hogy különböző fogalmak fűződnek e szóhoz, holott maga a szeretet egységes, oszthatatlan, lényegében változatlan ... Nyelvkincsünk gazdag tárházában benfoglaltatik e szó; gyermekkorunk idejétől fogva naponként találkozunk vele; ma sincs nap, a melyen közelségét, vagy hiányát nem éreznők s még sem tudjuk meghatározását adni annak, hogy mi a szeretet? Azt láttuk, hogy vallásunk legnagyobb tanítói is csak külső megnyilvánulásában szemléltetik a szeretetet, fenséges epithetonokkal halmozván el azt. A bölcseleti gondolkodás útján eljutottunk ahhoz a meghatározáshoz, a mely szerint a szeretet nem más, mint a millió embervilágot a vonzódás törvényénél fogva egy czélra hajtó erő!... Úgyde e meghatározásnál is épen az a nehézség, hogy maga a meghatározó fogalom ismeretlen előttünk, mert nem tudjuk, hogy mi maga az erő?... Azután meg a legnagyobb baj az, hogy a bölcseleti meghatározás megfosztja a szeretetet legáthatóbb, legvonzóbb, — hogy úgy mondjam — legpoétikusabb jellemvonásától, az érzelmi motívumtól s a száraz, elvont gondolkodás körébe sorozza. Pedig a szeretet legjellegzetesebb tulajdonsága épen az, hogy nemcsak hogy nem a száraz, elvont s épen ennélfogva élettelen gondolkodás elve, hanem maga az élő valóság, maga a felettünk uralkodó, a kétségtelen tényei s örök folyamatú, érzékelhető hatásai miatt meg nem tagadható élet, melynek millió és millió szövedéke behálózza szívünk és lelkünk világát s ennek a milliárd szövedékű életnek egységét, összhangját, báját épen a szeretet adja meg, a mely ez által nyilatkozik meg, mint az élet törvénye ... Ha tehát a szeretet lenyegének fogalmát elfogadható alakban nem tudjuk megadni, az egyetlen helyes út, mely ismeretéhez elvezet, ha hatásaiban figyeljük meg. E megfigyelés pedig csak lélektanilag történhetik, mert hiszen a szeretet a léleknek egyik legnemesebb tulajdona, legbensőbb lényegét kimerítő értékes kincs,