Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-14 / 28. szám

De sokan tudják, legalább úgy látszik, hogy tudják. Mert ismerik a templom szentségét s tiszteletet éreznek önmagukkal szemben is. Megtalálják magukban azt, a mi tiszteletre méltó, a mit ápolni, növelni, munkájában segíteni kell, t. i. magát a Szentlelket. És naponként meghozzák a maguk alázatos áldozatát a lélek számára s örvendező szívvel odaszentelik magukat annak szolgálatára. Erejüket, karjaikat, szájukat csak az 0 szolgálatára adják. Magukkal viszik mindenüvé és kiárasztják annak erejét a világban maguk körül mindenütt. És így lesznek majd egykor a családok is Isten Lelkének templomai, a hol nem annak szolgálnak, a ki a legerősebb, hanem annak, a mi jó és isteni, a hol nemcsak a jókedv, hanem Isten Lelke is jelen lesz állandóan! És így lesz a föld is egykor Isten temploma, a hol az emberiség mint pap, felgyújtja a hála és önfeláldozás áldozatát az Örökkévaló előtt, a ki lelki szelleme, feje és szíve e világ szentélyének, az egész, öntudatos, gondolkozó emberiség lelkének . . . De Vries J. után hollandból Z. A magyar protestántizmus legnagyobb gyengesége. A legnagyobb erősségéről most nem akarunk szólani. Majd elvégezzük akkor, mikor erősségeiről számolunk be. Gyengeségeiről sem akarunk most beszélni. Majd elvégezzük ezt akkor, mikor erősségeivel szembe kell állítanunk gyengeségeit is. Most nem a protestántizmus erőmérlegét akarjuk bemutatni. Most legnagyobb gyengeségét tüntetjük föl kirívó mivoltában és végzetes jelentőségében. Sokan azt hiszik, hogy számbeli kisebbsége, a túlnyomólag r. kath. államban való kedvezőtlen helyzete, közjogi igényeinek kielégítetlen volta és társadalmi súlyának elégtelensége, egyszóval közéleti erőtlensége a legnagyobb gyengesége. A felsorolt tényeket nem akarjuk kétségbevonni, de ezeket és ezek összegét együttvéve sem tarthatjuk a magyar protestántizmus legnagyobb gyengeségének. A protestántizmus ereje nem hívei számában, nem közjogi helyzetében, nem közéleti súlyában van. Ez csak az erő hatása és eredménye lehet. A fentebbiek terén való hiányok sem lehetnek az igazi gyengeségek, hanem a gyengeségek eredői. A magyar protestántizmus közéleti súlytalansága tehát legfennebb legnagyobb gyengeségének okozata lehetne. De még ezt is kétségbe kell vonnunk. A közéleti súlytalanság nem lehet a magyar protestántizmus legnagyobb sebe. Egy egyház, egy közművelődési tényező nem közéleti súlyából, hanem saját belső erejéből él. Hogy közöttünk nagyon sokan a közéleti súly megfogyatkozását tartják legnagyobb gyengeségünknek, már ez a körülmény is sejteti, hogy valahol csakugyan nagyon gyengék vagyunk. Csak a belső gyengeség keresi az elesettség okát a külső súlytalanságban. Ezt kell tehát keresnünk, a külső súlytalanság belső okát I • Mások a magyar protestáns egyházak anyagi szegénységében látják azoknak legnagyobb gyengeségét. Ha történelmi-materialisták mondanák, még megértenők, de mert saját embereink is mondják, kissé különösnek találjuk. Hiszen megérteni igy is megértjük, de megértésünk szomorú helyzetet mutat. Azt mutatja, hogy sorainkban nagyon sokan a gazdasági tényezőket tartják az élet vezető-erőinek. Más szóval a szocziálizmus történetbölcseletét, a történelmi materializmust tudva-tudatlanul világnézetükbe illesztették. Ennek a történetbölcseletnek pedig talán nem annyira a történelmi vizsgálódás, mint a saját élettapasztalat a forrása. A kik pedig a szellemi és közművelődési tényezők életét is gazdasági szempontok szerint értékelik, azokból épen a protestántizmus szelleme veszett ki. A magyar protestántizmus anyagi fogyatékossága lehet gyengeség, de nem a legnagyobb gyengeség. Tulajdonképen pedig nem is gyengeség, hanem belső gyengeségünk révén vált azzá. Némelyek egyházi közigazgatásunk hiányaiban látják legnagyobb gyengeségünket. A közigazgatás bálványimádóival semmiképen sem érthetünk egyet. A hivatalos gépezet mögött mozgató, irányító lelket keresünk. Az agyonigazgatás bizonyára több bajt okoz, mint az igazgatás fogyatékossága, mert azt a végzetes, öldöklő erejű közvéleményt kelti föl, hogy a protestántizmus megél közigazgatási gépezetéből, holott csak a maga életerejéből élhet! Mások tudományos életünk hanyatlását tartják legnagyobb gyengeségünknek, vagy legalább is azt okolják gyengeségünkért. Nagyra becsüljük a kor szellemi haladásával lépést tartó theológiai tudományt. Az egyházi életnek és a protestántizmus haladásának kiváló tényezője. De az egyház nem a theológiájából ól, hanem abból, a miről a theológia szól, a vallásából. A külföldi protestantizmustól való elszakadásunk is nem annyira a gyengeség oka, mint inkább eredménye. Annak a szellemi elhanyatlásnak az eredménye, a mely a magyar protestántizmuson a 19. század néhány évtizedében erőt vett. Nekünk a 19. század még nagyobb válságokat hozott, mint a nyugati protestántizmusnak. A válságok hatása pedig a protestántizmus szellemi elerőtlenedése lett. A szellemi erőtlenségek között is a legnagyobb, a vallási elerőtlenedés filoxerája hatolt belénk s emésztett meg lassan őrlő erejével. Az állammal szemben való közjogi helyzetünk és igényünk rendezése: az egyházpolitika lett legfőbb foglalkozásunk. Az egyházpolitika pedig az általános politikai helyzet uralma alá került. így lettek a magyar politikusok a magyar protestántizmus vezérei. S a mint politikai életünk lejtőre jutott, vele sülyedt egyházpolitikánk és attól függő egyházi életünk is. így nyelt be lassankint mindent a szabadelvű magyar politika. S így született meg az a protestáns liberalizmus, a mely nem egyéb, mint a politikai és társadalmi liberalizmus egy-