Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-21 / 3. szám
magyar egyház anyagi helyzetéről... Az egyenjogúsított vallások: a róm. kath., a református, az evangélikus, a görögkeleti és a zsidó vallás. Minden felekezet megállapítja, hogy a tagok az egyház fentartására mennyit fizessenek és ez az egyházi adó törvényes úton is behajtható. Sok helyen, különösen falun, a protestáns egyház szegény, a róm. kath. egyház többnyire vagyonos. A protestáns egyház mindig a szabadság és a demokráczia zászlóhordozója - volt. A szegény egyházközségekben az állam segélyben részesíti a lelkészt, a mely összeg a mi pénzünk szerint megfelelne 70 font sterlingnek. A mint értesültünk, a protestáns egyházközségek lelkészének jövedelme átlag 100 font sterling. A mi a lelki élet kérdéseit illeti, szerintünk a magyar egyháznak még sokat kell tanulnia, habár jelenleg nagy emelkedés látszik az egész vonalon. A vasárnapi iskolák, ifjak és fiatal nők egyesületei, diakonissza-otthonok, a szegények között folyó társadalmi munka és a külmissziói munka jelei láthatók. Az egyik probléma, a mely foglalkoztatja a magyar egyházat, a vasárnapi munkaszünet, a vasárnap megszentelésének a kérdése. Példának okáért, mikor Kolozsvárra érkeztünk, a vasárnap délutáni programul egy nyilvános sporttelep megnyitásából állt. A magyarok nagyon csodálkoztak, hogy nem vettünk ezen részt, de e helyett vasárnap délutánra angol istentiszteletet tűztünk ki . . . A másik kérdés az iszákosság ellen való küzdelem. A kolozsvári polgármester és neje határozott antialkoholísták. A polgármesternő moderátorunkkal társalogva, azt az óhaját fejezte ki, hogy bár csak ne léteznék Erdélyben vasárnap, mert ez csak arra való, hogy a falusi nép a városba zarándokoljon és a napot a korcsmában töltse . . . Hálásak vagyunk, hogy 40 delegátusunk az útat jó egészségben és kedélyben tette meg és hogy visszatérőben vagyunk hazánkba, a melyhez kevés ország hasonlítható és a mely fölé egyik sem emelkedik. A legelőnyösebb emlékekkel távoztunk a magyar néptől és őszintén hisszük, hogy a magyar egyház előtt fényes jövő áll és szívünkből kívánjuk a nemzetre Isten áldását és Isten vezetését arra a munkára, a mellyel igyekeznek elfoglalni a világban az őket megillető helyet. Ford. Kolosvári/ Lajosné. Az ország 1909. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. V. Kivándorlás. Visszavándorlás. A Magyarbirodalom kivándorlási mozgalma az 1909. évben ismét igen nagy arányokat öltött, a kivándoroltak száma ugyanis 113,313 volt, melyből 19,874 esett az anyaországra és 13,441 a társországokra. 1908-ban volt 47,897 és 5045. Az útlevél nélkül kivándoroltak számával azonban, kiknek legnagyobb részéről a hazai hatóságok nem szerezhetnek tudomást s róluk statisztikai lapot sem terjeszthetnek be, ezekről csakis a tengeri kikötők feljegyzései alapján szerez a központi hivatal tudomást, a Magyarbirodalomból 129,339 egyén távozott tengerentúlra, 29,000-nyi különbség van. a két szám között. A kivándorlás az 1909- évben és a Tisza jobb partján volt a legnagyobb mérvű, a hol az ezer lélekre eső arányszám 14'4, azután a Királyhágón túl (5'7) s legkedvezőtlenebbül befolyásolta a kivándorlás a, Tisza-Maros szögének népesedését, miután ott a természetes szaporodás is gyenge volt (6'8). Törvényhatóságok szerint legnagyobb arányú volt a kivándorlás Ung (ezer lélekre 23 3), Abauj-Torna (18'5) és Nagy-Küküllő (18'5) vármegyékben ; a legkevesebb kivándorlót Baranya és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyék, valamint Komárom, Szabadka, H.-Vásárhely és Kecskemét városok szolgáltatták, melyekben az arány sehol sem haladta meg a 0'5-t. A kivándorlók száma Árva, Turócz, Veszprém, Abauj-Torna, Gömör-Kishont, Sáros, Ung, Zemplén, stb. vármegyékben, továbbá: Pécs, Baja, Újvidék, Arad, Temesvár törvényhatósági városokban meghaladta a természetes szaporodást. A kivándorlás irányát tekintve, most is — mint minden évben — Amerika áll az első helyen. Az anyaországból kivándorolt 99,874 egyén közt ugyanis 89,035, tehát 891°/ 0 ment Amerikába; ezenfelül csak a Romániába és Németországba irányuló kivándorlás volt számbavehető. A Romániába kivándoroltak csak a Királyhágón túli megyékben, a Németországba kivándoroltak pedig csak Baranya, Tolna, Kis-Kiiküllő és Nagy-Küküllő vármegyékben vannak nagyobb számmal képviselve. A társországokból kivándoroltaknak nagy többsége (84'7%)> miután Amerikát választotta új hazájául, a mai Balkán-államokba (3'7%) és más európai államokba (8"8%) irányuló kivándorlás jóval nagyobb arányban fordul elő a társországokban, mint az anyaországban, viszont a romániai és németországi kivándorlás elenyészően csekély. A Magyarbirodalomból kivándoroltak nem szerint a következőkép oszlottak meg: 79,434 férfi (70'1%X nő 33,881 (29'9°/o)- A magyarság a kivándorlók között ismét az első helyen áll. Az anyaországi kivándoroltak vallás szerint a következőkép oszlottak meg: R. kath. G. kath. Ref. Ág. h. ev. Gör. k. Unit. Izr. Egyéb Abszolút szám 48,167 17,178 8,990 10,302 12.518 338 2,316 61 °/o-ban . . 48-2 17'2 9*0 10'3 12*5 0'4 2"3 Oi A róm. kath., gör. kel. és unitárius százalékos aránya tehát körülbelül megfelel a népszámlálási aránynak, nagyobb különbséget találunk a gör. kath. és az evangélikusoknál, a hol a kivándorlási arány nagyobb, valamint a ref. és az izraelitáknál, a hol jóval kisebb a népszámlálási aránynál. Az anyaországi kivándorlók legnagyobb része — -sajnos — minden évben a 20—39 éves korban lévő népességből kerül ki. Az előző évi eredményekkel összevetve, igen nagy a 30—39 évesek korcsoportjának százalékos emelkedése 26'6%-ról 30'70 / 0 -ra. Foglalkozási csoport szerint 100 kereső között volt a kivándorlók között
