Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-21 / 3. szám

gyar evang. egyházszervezet egységére és kifejtette, hogy a bányai egyházkerület mai örvendetes eseménye kell, hogy örömmel töltse el az egész egyházat. A leg­szivélyesebben üdvözli Zsigmondy Jenőt az egyházegye­tem nevében. Teszi ezt nemcsak hivatali kötelességből, hanem mint magánember is, mert a lefolyt négy évtized alatt alig volt olyan munkatársa, a kivel oly zavartala­nul, annyi kölcsönös megértéssel és vonzalommal együtt munkálkodott volna, mint Zsigmondyval. Méltatta az ünnepeltnek kiváló nagy érdemeit és megemlitette, hogy az új felügyelő ritka mértékben ismeri az egyház ügyeit. Az egyetemes felügyelőnek nagy tetszéssel kisért beszéde után Laszkáry Gyula dunáninneni egyházkerü­leti felügyelő a társkerületek nevében üdvözölte Zsig­mondyt. A magyarországi református egyház és az öt református egyházkerület nevében dr. Antal Gábor püs­pök, konventi elnök, tartott szép üdvözlő beszédet. Han­goztatta a protestantizmusnak és a magyarságnak szo­ros kapcsolatát. E szempontok figyelembe vételével üd­vözli a testvéregyház új vezérét és különös örömmel tölti el az a körülmény, hogy Zsilinszky Mihály, a ma beiktatott felügyelőnek elődje, a hazai protestantizmus­nak továbbra is oszlopa marad. A következő szónok Zsilinszky Mihály volt, a ki nagy tetszés mellett hivat­kozott arra, hogy visszavonulása egyáltalában nem je­lenti az egyházi munkától való visszavonulást. A ref. egyháznak ez alkalommal is kimutatott testvéri részvétele a protestantizmus diadala mellett bizonyít. Dr. Zsigmondy Jenő meghatottan köszönte meg az üdvözléseket, míg Veres József főesperes felolvasta a beérkezett üdvözlő táviratokat és leveleket, köztük Teutsch Frigyes erdélyrészi evangélikus püspökét és Ferencz József unitárius püspökét. A beiktatási ünnepély végeztével a kerületi köz­gyűlés tárgyalta a felállítandó evangélikus theológiai fakultás ügyét. A közgyűlés fentartja korábbi határoza­tát, mely szerint követeli a viszonosság elve alapján a budapesti tudományegyetemen az evangélikus fakultást, azonban addig is kéri az egyetemes egyház közbenjárá­sát az iránt, hogy a debreczeni református theológiai fakultással párhuzamosan, a pozsonyi evangélikus egye­temes theológiai akadémia ruháztassék fel az egyetemi fakultás jellegével. (Prot. 8. I.) Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. II. Három millió hivöböl álló egyház. írta : Hanna R. K. whiteabbey-i lelkész a „Belfast News Letter ben és a „Northern Whig"-ben. (Folytatás és vége.) A skótországi, írországi, walesi, angolországi és kanadai presbiteri kiküldöttek most fejezték be valóban királyi utazásukat. Magyarországban 1300 mértföldön keresztül etettek, itattak . . . bennünket. Minden osztály és minden felekezet szövetkezett, hogy élvezetessé te­gye útunkat. Például Szatmáron egy alapot létesítet­tek erre a czélra, melyhez nemcsak a református egy­ház tagjai, hanem a róm. katholikusok és a zsidók is olyan bőkezűen adakoztak, hogy nagyobb összeg ma­radt . . . Kolozsváron és Budapesten a városok lakomát rendeztek tiszteletünkre, habár mind a két helyen a róm. katholikusok vannak túlsúlyban. Hasonlattal élve, talán azt mondhatnók: így lenne, ha a belfaszti polgármester lakomát rendezne a városházán az Észak-Olaszországból az írországi róni. katholikusok látogatására érkezett pa­poknak. Való igaz, hogy a kontinensen — akár vallási közönbösségből, akár más okokból — a vallási türelmet­lenség vagy vakbuzgóság teljesen megszűnt. * A kisebb városokba való érkezésünk az egész város lakosságának az érdeklődését fölkeltette és több helyt annyira tele voltak az állomások, hogy a rendőrségnek nehezen sikerült utat nyitni számunkra a tömegen keresz­tül. Webster, a budapesti zsidók közt működő skót misz­szió lelkésze, mondta, hogy nem egyszer hallotta a nézőközönség soraiból ezt a megjegyzést: „Hiszen ezek olyanok, mint mi" . . . Egész büszkévé tett egyik magyar, ki azt mondta, hogy ha megtanulnám a nyelvüket, meg­hívnának lelkésznek, miután külsőm után ítélve magyar­nak is tarthatnának . . . Utunk elejétől annak végéig meggyőződtünk arról, hogy a magyarok szívélyes, nyílt, őszinte és áldozatkész emberek. Jól öltöznek, szépen énekelnek és bizonyára jól is beszélnek. Igaz, hogy nyelvük nagy akadálya az érintkezésnek, bár sokan be­szélnek angolul és tolmács nélkül is könnyen megértet­tük őket. Hétfőn, szeptember 18-án Kolozsvár és Budapest között átutaztunk a dunamenti nagy síkságon. Ez a la­pály több száz mértföldre terjed és földje nyolez lábnyi mélységben zsíros, fekete föld. A termést nagy részben már betakarították . . . Ezen a nagy Alföldön nő a világ legjobb rozsa és Budapest tele van malmokkal. Értesül­tünk arról, hogy nagyon sok magyar liszt kerül Angliába és Londonban a liszt ára olcsóbb, mint a magyar fő­városban. Igaz-e, vagy sem, de megegyezik tapasztalaink­kal, hogy Budapest a legdrágább városok^ egyike . . . A gyűlések Budapesten folytak le a Kálvin-Szövet­ség vezetése mellett . . . Minden gyűlésen két elnök el­nökölt, egy angol és egy magyar ... A felolvasások keretében a brit egyház tagjai az otthoni viszonyokat és a magyarok az őket foglalkoztató problémákat adták elő. A gyűlések sikerét némileg csökkentette a fordítás, mindazonáltal mindkét részről nagyon hasznos informá­cziók cseréltettek ki. A mennyiben ezek a reportok meg­jelennek, kétségünk nincs az iránt, hogy a gyűlésezések eredménye hasznos lesz mindkét részre. Nagy érdekességű volt az a felolvasás, a melyet György Endre volt földmívelésiigyi miniszter tartott a * Bárcsak így lenne ! Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom