Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-23 / 25. szám

kem, e részben az én osztályrészem jobb volt, mint az apádé, mert én határtalanul szerethettem s szeretetemet gyöngéden viszonozták, míg apád élt s elhalmozott jósága kincseivel. Azután te lettél boldogságom tárgya. Most egyesülni fogok síromban szeretett Antalommal s íme te itt vagy mellettem s a mit apád óhajtott, hogy elérj, azt elérted. Nem volt-e ebben nekem is részem? Végtelen boldogság ez rám nézve." Nehéz nélkülözések, fájdalmak és küzdelmek közt így lép ki az életbe Hans Unwirsch, míg barátja s tanulótársa előtt önként tárul fel a fényes jövő. Moses Freudenstein mindig kicsinylően mosolygott a „német haza" frázisán. Lelkéből kozmopolita. Németországot posványhoz hasonlítja, melyben nem lehet szabadon lélegzeni. Páris az a hely, hová géniusza szólítja. „Páris roppant tenger, melyben szabadon lehet úszni." S már arra gondol, hogy meghódítja Parist, mint Heine vagy Albert Wolf. Hans Unwirsch ezalatt szerény instruktori állást vállal egy északnémet középnemes családban, majd ugyanily minőségben egy vállalkozó családjánál s azután Goetz titkos tanácsosóknál. Evek telnek el azóta, hogy Moses Freudenstein Parisba távozott. Azóta nem hallatott hírt magáról. Mennyire meg van lepve Hans, mikor egy nap annak a kisvárosnak kávéházában látja viszont, hova a sors őt is dobta. Freudenstein Moses dr. Stein Theofilre változtatta nevét s megtagadta apái vallását, hogy a r. katholikus egyházba lépjen. Szelleme, iróniája, bizonyos felületes tudása és rendkívüli ügyessége zenekritikusi állást szereztek neki s a közönség és a sajtó egyaránt nagy tekintélynek s előkelő úri embernek ismeri dr. Stein Theofilt, Hansszal való barátsága révén be tud férkőzni Goetz titkos tanácsos családjába s elcsábítja a házi kisasszonyt, Goetz Kleofeát, a kit Párisba szöktet. Természetesen arra számít, hogy ez a kaland érdekeire nézve kedvező házasságra fog vezetni. Ámde Goetz és felesége sértett hiúsága nem engedi, hogy oly könnyen beleegyezésüket adják a házassághoz. Egy időre megint szem elől tévesztjük Moses Freudensteint. Goetz Kleofea atyját sírba viszi leányának szökése. Ekkor Hans Unwirsch, a kit a ház úrnője soha sem kedvelt nagyon, mert minden mosolyát dr. Steinre pazarolta, ott hagyja Goetzékat s komolyan arra gondol, hogy elfogadja a félreeső, szegény kis Grundenow öreg lelkészének meghívását. Mily roppant ellentét az elhagyatott szomorú Balti-tengermelléki falu és Páris ragyogása közt, hol Freudenstein Mózes éli világát. Az öreg Tillerius lelkész nem is mulasztja el felvilágosítani fiatal kollegáját, hogy mennyi lemondásra, mily sok önmegtagadásra van szüksége annak, a ki a grundenowi lelkészi állást elfogadja. Csak az irgalmasság szent vágyódása tehet valakit elég erőssé egy ily állomásra. De Hans Unwirschet ez nem rettenti vissza. Sohasem volt valami nagy lumenje a theológiának. Már az egyetem padjain azt vetették szemére, hogy igen sok poézist kever a tantótelekbe, sőt professzora bölcseleti disszertáczióiban a pantheizmus árnyékát vélték felfedezni. Azóta sem változott; szereti a természetet és hisz az emberiségben. Mély, bensőséges élete aggodalom nélkül tekint a nyomorúságos fészekben reá váró sorsra s.elfogadja a meghívást, sőt örömmel néz szerény jövője elé. Van különben sorsának vigasztaló oldala is. Az egyik Goetz Francziskával, a Goetz-család egy szegény, kegyelemkenyéren fölnevelt rokonával való házasságra lépése, ki mindenkitől üldözve, lenézve, a fiatal házi nevelőben megértő kebelre talált. Hans boldog, mikor egyesülhet szíve választottjával, az előkelő patricziusi család e Hamupipőkéjével s élete gondját már csak az képezi, hogy ennek jóllétét s boldogságát biztosítsa. Nem a dogmákban, cselekedetekben fogja imádni Istent s ezzel czéljait szolgálni. „Mi lehet az emberben nemesebb — úgymond — mint göröngyös útakon nehéz küzdelem közt iparkodni feljutni?". „Gyötrelmek köztj jártam útamat — folytatja — s megtaláltam az igazságot. Megtanultam különbséget tenni a való ós az agyrém, az igaz és a látszat között. Atyám, áldd meg fiadat az útra, melyre lép s az éhség, mely eddig volt osztályrésze, legyen utolsó órájáig kísérője/ És Freudenstein Mózes — azaz, hogy dr. Stein Theofil ?... —- miután Goetz Kleofeát szülői kitagadták, dr. Stein belátja, hogy felsült tervével s nem habozik lerázni nyakáról alkalmatlan terhét. Mindenféle be nem vallott, de nyereséges missziókkal bízatva meg a kormányok részéről, a vagyonos Stein dr. még gazdagabb lesz s most már czímek, kitüntetések hajszolására veti magát. Pályája ellipszisben görbül tovább, nem látjuk végét, de nem valószínűtlen, hogy mint báró vagy udvari tanácsos fog meghalni. Érdekes kísérlete Raabenek századunk nagy kórságát, az üres lelki stréberséget, az arrivizmust két egymás mellett fejlődő, egymás mellett haladó ifjú lélek életpályája ily elhajlásaiban mutatni ki. Nem olyan szerencsések azok a beállítások, melyek ezt az evolucziót a fajdifferencziálódás szempontjából mintegy szükségképeninek s maguk a lappangó fajtulajdonságok által feltételezettnek mutatják. Hiszen ép úgy fölcserélhetnŐk a szerepeket s az igénytelen theológus szerény smokkságát elképzelhetnők akkor is, ha véletlenül őt hívnák Freudenstein Mózesnek és pendantj öklével, könyökével dolgozó, czinikus életfilozófiájú ficzkó, hallgatna az Unwirsch névre. Az élet akárhány példát mutat erre is. Raabe általánosítása csak száraz didaxis, bábokat mozgat, hogy önkényesen felállított thézisekhez keressen bizonyítékokat. Ezek a thézisek azonban nem állnak meg; az élet sokkal kevesebb pedantériával dolgozik s azok az esetleges vonások, melyeknek Raabe döntő befolyást tulajdonit cselekvőségünkben, legyen ez vallás vagy származás, csak alárendelt tényezők, csak külső inczidensek életsorsunk alakulásában ép úgy, mint a naturalisztikus regény biológiai tényei, a vér és átöröklés terheltségei, többek közt Zola „Rougon Macquart" cziklusában. V. S.