Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-21 / 3. szám

gyökerét, az ellentétek kifejlődését. Meggyőződésre akarjuk tanítványainkat képessé tenni; de mert nevelők vagyunk, nem akarunk velük semmit készen átvétetni, hanem tudván, hogy a meggyőződésjiogyan keletkezik, tényeket, érveket és ellenérveket állítunk eléjük. Felkeli keltenünk azt a gondolatot, hogy igaz csak egy lehet, de az emberek látása különböző. S ha eközben kiderül is, a mint hogy ki kell derülnie, hogy melyik alakban látja a tanító az igazságot; lia a tanítványok látják is, hogy tanítójuk a küzdő felfogások közül melyiket tartja helyesnek akár tudományos, akár politikai tekintetben: nincs ebben semmi baj, mert nem készen állítottuk eléjük, hogy azt azonmódon elfogadják, hanem csak a gondolkodás menetét tártuk föl. így a tanító talán nem szerez híveket annak az iránynak, melyet maga legjobbnak tart, de elősegíti azt, hogy néhánnyal többen legyenek a maguk fejével gondolkodók. A tanítóknak nem az a feladatuk, hogy valamelyik irányzat szolgái legyenek, hanem munkájukat annak természete szerint végezve, természetes segítségei legyenek mindenkinek, aki az emberek fejlett értelmét, tiszta szivét, munkára vágyó, előre iparkodó egész mivoltát keresve, a nemzeti fejlődés útján egyenesen akarja előre vezetni. Mi módon kell a vázolt elvet a tanítói munka részleteiben alkalmazni? Arra a tanulmány nem tér ki. Az előadás — hasonló szándékú elődei után — épen a pedagógiai tekintet érvényesülését czélzó megvitatások kezdője, bevezetője szeretne lenni. A magyar tanügy, a tárgyilagos nevelői gondolkozás fejlesztése érdekében szívesen látnók a vitatások megindulását. Kováts Alajos. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. írta: dr. Tschackert Pál. Fordította: dr. Szldvik Mátyás. (Folytatás.) 13. Bibliai történet és bibliai theológia. A bibliai történet az isteni kijelentés nyomán halad s Izrael népe történetére és Jézus s az apostolok történetére tagozódik. Különbözve a zsidók világi történetétől, az ó-szövetség bibliai története Izrael történetének vallásos tartalmát adja elő, vagyis úgy mutatja fel ezt a történetet, mint a mely Istennek a maga választott népével kötött szövetségét tárgyalja; tehát mint kijelentés-történetet a maga egész lefolyásában. Míg amaz — p. o.; Qraetz művében — a zsidók történetét a jelenkorig feldolgozza, addig a kijelentés történetének '— p. o. a magyarban Csengey művében — csakis a bibliai Izraellel van dolga. Ewald-ig (f 1875) az ó-szövetségi történetnek három korszakát különböztették meg: a) az istenuralom (theokráczia, mozaizmus), b) a királyság (profetizmus), c) a fogság és a fogság utáni kor (a zsidóság a fogságban és a Makkabeusok). Reuss (f 1891) a prófétaságot kortörténetileg a papság elé helyezi s ez utóbbi után sorozza az írástudói kort („Schriftgelehrsamkeit"). Ezt a felfogást követi Wellhausen is 1878 óta („Izrael népének története"). Ő szerinte Izrael történetének három korszakát lehet megkülönböztetni, úgymint először a természeti jellegű ősistentisztelet korát; másodszor a prófétai kort s harmadszor a fogság utáni kort. (Izrael népe történeténél fontos a monda és a mithosz közötti különbség. Augusti szerint e történet hapax legomenon-ja a világtörténelemnek. -— V. ö. Josephus archeológiáját, továbbá a zsidó Graetz s Ewald, Hitzig, Stade, Guthe, Renan, Klostermann, Winckler és Delitzsch Fr. s a magyarban Feleki J. és Csengey G. műveit.) Az új-szövetség bibliai története Jézus és az apostolok történetét tárgyalja, ugyancsak vallásos tartalma szerint, mint kijelentési történetet, mint üdvtörténetet. Ez tehát a Krisztusban lett kijelentés története, valamint története annak, hogyan alapították és vezették az apostolok a keresztyén egyházat. (Jézus történetére nézve Hase, Keim, Weiss, Beyschlag, Schmidt ós Holtzmann, a magyarban Szabó A. és Masznyilc E. — s az apostolok s az őskeresztyénség történetére nézve Neander, Lipsius, Hilgenfeld, Harnaek, Pfleiderer s a magyarban Pálról ugyancsak Masznyik műveit.) Az úgynevezett új-szövetségi kortörténet (Zeitgeschichte) azokat a viszonyokat ismerteti, a melyek között a keresztyénség előállott (Schürer). A bibliai theológia a bibliai tannak, tehát a bibliai írók hit- és életnézeteinek előadása. Feladata kettős: egyrészt úgynevezett tanalakokban (Lehrtropen), leírja az egyes bibliai írók egyéni sajátságát, másrészt pedig, mint bibliai hit- és erkölcstan, felmutatja e nagy sokféleségbenső egységét. A bibliai theológia tehát túlnyomóan történeti, de egyúttal theol. tudomány is (azonban nem „vallástörténet", mert akkor az általános vallástörténetben volna a helye s nem is bibliai „topika", mert akkor csak dicta probantiakat nyújtana a dogmatika és az ethika számára). — Különbséget teszünk az ó- és újszövetségi bibliai theológia között. Előbbi Izrael vallása eszméit öleli fel a kanonikus irodalom körén belül; utóbbi pedig az új-szövetség kijelentési okmányainak gondolatvilágát. (Az ó- és új-szövetségi apokrif iratokat itt figyelembe nem vehetjük; ezeknek a bibliai irodalomtörténetben a helyük. (L. Ohler, Schultz, Hitzig, Riehm, Schlottmann és Budde ó-szövetségi, Weiss, Schmidt, Feine és Beyschlag új-szövetségi theol. műveit.) A későbbi zsidóság vallása, mint a zsidóságból történt jelentős áthidalás a keresztyénség légkörébe, a vallástörténetbe való. A bibliai történet az egyháztörténetbe s a bibliai theológia a dogmatörténetbe vezet át. S így eljutottunk a theológia történeti tanszakaihoz.