Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-09 / 23. szám

Ha hívsz, feléd nyújtom kezem, Ha üt a végső pillanat, Ajkamra csak e szókat add: Közelebb hozzád, Istenem! Saillens versét zenére Ligonnet dominikánus szerzetes tette át. A párisi protestáns ap: „Le Protestant11 megjegyzi, hogy ez a protestáns é::ek csakhamar népszerű lett a franczia róm. katholikusok között. Nemrég a párisi Trocadero -ban tartott nagy zene-estély műsorán s szerepelt. A Madeleine-templomban tartott ünnepi gyászistentiszteleten is énekelték, melyet a Vörös-Kereszt rendezett a hajótöröttekért. A franczia nagy napilapok mind hozták ezt a himnuszt, melyet Amerikában és Európában most már mindenfelé ismernek az olvasók. A Le Protestant megjegyzi, hogy a franczia divatos atheizmus, legalább néhány pillanatra, mintegy háttérbe szorult. Protestáns lelkészek anyagi nyomora. A szeparáczió óta a franczia protestáns lelkészek anyagi) sorsa rendkivül rosszra fordult. A „Christianisme" czimű lap a lelkészek helyzetét végtelen szomorúnak festi: nyomorultnak, megalázónak, nagy fokban kétségbeejtőnek. Valóságos vészkiáltás hallatszik soraik közül. Különösen a családos lelkipásztorok nélkülöznek sokat. A legszükségesebbekre is alig telik. Ha valahogyan el akarják tartani hozzátartozóikat, majdnem, hogy éhezniök kell. Alig bírják ki egyik negyedtől a másikig. Szabad lakást csak kevesen kapnak. Az alsóbb fokú fizetés alig tesz ki annyit, mint egy levélhordó fizetése. Azért is a papi pályára egyre kevesebb a jelentkezők száma. Komoly krizis előtt áll a papság. A kerületi és a nemzeti zsinat mindent elkövet, gyűjtéseket rendez a hivek között, hogy a helyzeten valahogyan segítsen. Ezek adakozásától függ minden, mert az állam nem segít. Külön bizottságot szerveztek az Ínségesek segélyezésére, a mely folyton permanencziában van. Most valóban nagy szükség volna arra, hogy a háromféle franczia protestáns egyház egyesülne és közös akczióra lépne. Az egyesülés legnagyobb akadálya még mindig a jobb szárny dogmatikus kicsinykedése, mely annyira makacs, hogy talán a franczia protestantizmus összeroppanásától se fél, csakhogy elveit fenntartsa. Az egész dologból az a tanulság, hogy a szeparáczió igen veszedelmes olyan államokban, melyekben a hivek nem elég érettek arra, hogy a szeparáczió terheit elviseljék. Ausztria. Az evangélikus mozgalom. Ausztriában az evangélikusok mozgalma, mint az 1911-ik év kimutatása feltünteti — korántsem szünetel. Egyre erősödik, ha nem is nagyobb arányokban. A bécsi főegyháztanács híradása szerint tavaly 4891-en tértek át az evangélikus egyházba, ezen számban 4348 róm. kath. szerepel. 4302-en az ág. hitvallású egyházba léptek, 589-en a helvét hitvallású egyházba. A legtöbb áttérés a bécsi lutheránus szuperintendencziában történt (2052-en), Csehország nyugati részein áttértek 1307-en, Morvaországban és Sziléziában összesen 469-en. 1910-ben azonban nagyobb volt az áttértek száma: 5190. A Borromeusz-encziklika éve sokakat áthozott. A lefolyt évtized alatt a tavalyi és tavaly előtti év volt a legerősebb. 1898 óta összesen — mint a hivatalos kimutatás jelenti — 65 ezernél többen hagyták el a róm. kath. egyházat. Az evangélikus mozgalom tehát határozottan erős és egyre erősödik. Legyőz minden akadályt, melyet az ellenfél elébe gördít. Az egyes egyházak belélete mutatja, hogy nemcsak számban nagy a szaporulat, hanem a lelkek hite is nagyon erős az új egyház vezetése mellett. A legszebb, legvirágzóbb hitélet tapasztalható mindenfelé. Ez a benső erő azután mindinkább többeket vonz át közéjük, úgy hogy az aratás ideje mindinkább bőséges áldással jutalmaz. „Los von Rom", „El Rómától 1", „Vissza az evangéliumhoz !" ezek a kiáltások egyre erősebbek és lelkesebbek. A rómaellenes ókatholikusokhoz 1911-ben 1097-en tértek át. Az ultramontánok ujjongása tehát, hogy az evangélikus mozgalom halófélben van, igazán indokolatlan és fölöttébb korai. A római egyház hívei csodálkozással látják, hogy a kicsiny áradat milyen elemi erővel rohan. Az igazság ereje legyőzhetetlen. Az beveszi lassankint a legyőzhetetlennek tartott várat, melynek külső sánczait már megszállották az evangélium rettenthetetlen bajnokai. Németország. A prédikálásról. Május első hetében a németországi lutheránusok nagy konferencziát tartottak Minden-Ravensberg-ben. Volkening volt jöllenbecki lelkész érdekes előadást tartott a prédikálásról. „Mit követel a mai kor a prédikálástól ?" volt a czíme felolvasásának. Az előadó roppant nagy olvasottságú férfiú, a ki a jelen kor prédikátorai beszédeit mind ismeri. A különböző szerzők müveit sorra felhozta és elemezte. Hangsúlyozta, hogy minden egyházi beszédnek írásszerűnek, korszerűnek és a helyi viszonyokhoz alkalmazottnak kell lenni. Ne legyen egy prédikáczió se az írásból vett textus nélkül. Minden beszédnek az legyen a magva, hogy bűnösök vagyunk és hogy az Isten kegyelmére van szükségünk. Korszerű a beszéd, ha a korszellem hamis tanításait czáfolja. Helyi vonatkozású beszédekben nem az a fődolog, hogy a szív érzelmeit hozza hullámzásba, a hátat borzongassa hanem az, hogy az értelmet minél jobban meggyőzze és az akaratot tettre serkentse. A beszédét ezzel fejezte be: „Az tud jól beszélni, a kinek theológikus és általános műveltsége van és a kinek hite erős." Dr. T. 1. EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A szárazdi ev. egyházközség Torda Lajos felsőeőri lelkészt, — a bátaapátii ev. gyülekezet Klenner Adolf helybeli helyettes-lelkészt választotta lelkipásztorává. Lelkészi jubileumok. Május hó 19 én ment végbe Selmeczbányán nagy ünnepélyességgel Hándel