Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-09 / 23. szám

a munka értelmi oldalát, mondjuk igazságát. A munka szépségét illetőleg itt-ott talán károk estek. A magyar szöveg egészében hidegebb és értekezőbb modorú lett. De ha a szépség itt-ott rövidséget szenvedett (alán, az igazság, hiszem, épen maradt" (4—5. 1.). Általában igazat adunk a derék ifjú fordítónak. A munka tényleg valamivel hidegebb lett, mint az eredeti, de ez a sorsa a jó fordításnak is, különösen ilyen természetű műnél. Azonban a tartalmi igazságot és az irodalmi szépséget nagy mértékben elérte a fordítás. A fordító tárgyi hozzáértésének és írói, sőt költői tehetségének köszönjük a fordításnak ezt az értékes voltát. Mindamellett mind a tartalom hűsége, mind a stílus szépsége több kárt szenvedett. A fordítás tartalmi hibái, részint a tárgy bonyolultsága, részint a nyelv finom és dús szövése folytán keletkezhettek. Fiatal, kezdő embernél kétszeresen érthető ez az eset. Itt csak egy párat nevezünk meg ezek közül a hibák közül. A 8. lapon a fordítás így hangzik: A gecsemánei jelenet azonban e feltevésre reáczáfol, mert világosan mutatja, hogy Jézus végzete eltávolíthatásáért a végső lehetőséggel is számot vetett. Az eredeti (8. 1.) szöveg pedig azt mondja, hogy „. . . Jézus mindvégig számított arra a lehetőségre, hogy a halálos végzet róla elmúlik". A 24. 1. a fordító ezt mondja: „A szükség és lemondás, mely vándoréletében kísérte, aligha érintette Jézust fájdalmasan; inkább gazdagnak érezte magát". Az eredeti szöveg szerint (22. 1.): Yándoróletében a szükség és lemondás a szegénység aligha érintette fájdalmasan, inkább a gazdagság érintette fájdalmasan (v. arról érezte, hogy az rossz). Az 50. lapon a fordítás: A történelem az események ezen érczlánczolata a nagy világfelfordulás közelségének érzetét balgaságnak bizonyította, mely minket többé nem képes megrázni. Az eredeti (44.1.): A történelem, az események érczlánczolata ama közeli nagy világátalakulás várását tévedésnek bizonyította. Ezt többé nem lehet megingatni. A 87. lapon a fordítás: „De teljesen érthetetlen, hogy ez a hit miként támadhatott újra, miután már a tanítványok lelkében összetört." Az eredetiben (77. 1.): De teljesen érthetetlen volna, hogy ez a hit (Jézus élete) összeomlása után miként keletkezhetett újonnan a tanítványaiban? Fordítási hibák vannak még számos helyen a 7., 9., 14., 15., 16., 21., 29., 30. 33., 55., 58., 76., 77., 78., 79., 81., 82., 84., 86., 87., 89., 93., 94., 100., 102. 109., 1. Ide vonatkozó jegyzeteinket szívesen rendelkezésre bocsátjuk egy óhajtott második kiadás számára. A fordításban sok az idegen műkifejezés és a szükségtelen idegen szó. Ezeknek a helyesírása felemás. A bibliai szövegeket modern fordításban közli. Ennek örülünk, mert hiszen még a Ravasz László beszédkötetében is régies a bibliai szöveg. A sok helytelen azon, ezen (határozói eset alanyesetfgyanánt 1) használata kirívó. Egy kis gonddal mindezek közül sokat el lehetett volna kerülni. A fordítás felülvizsgálását Bartók György dr., a fordító tanára végezte. A kiállítás Ízléses. A czímlap előtt egy Jézus-kép másolatát közli, mely a kolozsvári ref. egyház egyik úrasztali kelyhéről néhai Bartók György dr. erdélyi ref. püspök által felvétetett fénykép után készült. Ez a kiállítás magyarázza a könyvnek az eredetivel szemben (60 pf.) emeltebb árát. Vajha hozzájárulna ez az értékes mű is a magyar protestáns keresztyénség gyorsabb ütemű fejlődéséhez! V. J. BELFÖLD. Az Országos Ref. Tanáregyesület zilahi gyűléséről. A szerkesztő felszólítása értelmében a zilahi tanári gyűlésről kell tudósítást írnom. Alapjában vóve a feladat nem épen nehéz. Az a programm ugyanis, a melyet a tisztes szokás gyakorlatba hozott, némi támpontokat nyújt ennek a megoldásához. Az ismerkedési este, a tudományos (itt-ott kelleténel hosszabb) előadások, eszmecserék, viták sorban következnek egymás után. No meg a bankettek (az összejövetelek fénypontjai). Közönségesen szép rendben folyik le minden. A csendes szemlélő könnyen kiállja; egy kis aggodalom csak akkor környékezi, a mikor esetleg a nyelvészet professzorai emelkednek szólásra, mert ilyenkor a vitának árja rendesen megdagad (grammatici certant). Egészben véve pedig jó, üdvös találmány az efféle vándorgyűlés; sőt (leszámítva persze azokat, a kikre a rendezés ós vezetés terhe nehezedik) kellemes is. Az ismeretlen vidékeknek szokatlan képei, a régen nem látott, Öregedő bajtársakkal való találkozás, a vendégfogadó házigazdáknak a szó szoros értelmében lebilincselő szívessége (mely errefelé Pesten már csak hírből ismeretes) felejthetetlenekké teszik e gyűléseket. Nekünk, öregedő gyermekeknek egyenesen czélszerű, mert azt illik figyelembe venni, hogy az idő közelget (kelleténél gyorsabban), a mikor az ember majd inkább emlékeinek él (ha él). Jó, ha magunkat efféle emlékekkel felszereljük ! Igen, de elém a feladat mered: a zilahi napokról való beszámolás. Ujjhegyre illenék szedni mindazt, a mi abban az igazán festői fekvésű városban amaz emlékezetes (és mód nélkül esős) napokban véghez ment, kiemelve az ottani mozgalmaknak, az elhangzott tudományos fejtegetéseknek jelentőségét. Erre azonban ez idő szerint nem vállalkozhatom. Érzem, hogy ez a krónika rossz krónika lenne, mindenekfelett pedig hiányos. Egy-két benyomással, afféle emlékül hozott képpel számolok tehát be az aprólékosságig menő tudósítás helyett. Felejthetetlen az elnöki megnyitó. Magam előtt látom az érdemes pedagógust. Az elnöki székben ül és szól. Gyérülő fehér hajával ellentétben állanak szemei. Ezek fiatalok: ifjú lélekről, reményekről beszélnek. Csak néha-néha vonul át pillanatra valami bánatosabb hangulat tekintetén. Csendesen szól és értelmesen; a pedagógiának született embere kiismerszik szavaiból. Néhány