Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-09 / 23. szám
lesztésére. Sőt theol. végzettséggel bíró embereink is nagyon rászorulnak az ezekben foglalt szolid ismeretekre. Közelebbről a Jézus életére vonatkozó történeti kutatás eredményeit minél előbb meg kellene ismerniök, hogy ne puszta hagyományos állításokkal védjék Jézust és a keresztyénséget. Makkai becses munkát végzett Bousset kiváló művecskéjének lefordításával. Szerző és munkája egyaránt megérdemelte, hogy közönségünk megismerje. A fordító a munka elé illesztett rövid bevezetésében nagy vonásokkal megrajzolja Bousset irói arczképét és pár szóval jellemzi kéz alatt levő művét. Csak általánosságokban mozog mindkettő. Bousset-et a legkiválóbb modern theológusnak, közelebbről biblikusnak mondja. Theológiai felfogását a legnemesebb értelemben vett szabadelvű, tudományos meggyőződésen alapuló modern protestáns felfogásnak nevezi. Boussetről közelebbről tudjuk, hogy nemcsak modern és szabadelvű, hanem a vallástörténeti módszerű szabad protestáns vallástudomány egyik vezérembere. A vallást és közelebbről a keresztyénséget is vallástörténeti távlatba és összefüggésbe állítva tünteti fel „Das Wesen der Religion" cz. vallásbölcseleti művében. Mint az újszövetségi kor kutatója, szintén ezzel a módszerrel dolgozik, s különösen a késői (ó-szövetségi bibliai kor után való) zsidóság vallási és művelődési életével való szoros összefüggés feltüntetésével járult hozzá nagy mértékben Jézus és az őskeresztyénség megismeréséhez. Egész csapat idevágó munkája van. („Jesu-Predigt in ihrem Gegensatz zum Judentum. Ein religionsgeschichtlicher Vergleich." 1892. „Die jüdische Apokalyptik in ihrer religionsgechichtlichen Herkunft und ihrer Bedeutung für das Neue Testament." 1903. „Die Religion des Judentums im neutestamentlichen Zeitalter." 1901. 1906.2 ') Az új-szövetségnek vallástörténeti megvilágítását „Die Religionsgeschichte und das Neue Testament" cz. tanulmányában (Theol. Rundschau 1904.) adta. Jézus életével és személyével külön 1904-ben foglalkozott. Kalthoff Albert, brémai evang. lelkész kétségbe vonta és tagadta történeti materiálista alapon Jézus történeti létezését. Bousset alkalmi értekezésben (Was wissen wir von Jesus ?) bizonyította Jézus történelmi létezését és összefoglalta röviden reá vonatkozó történeti tudásunkat. Kéz alatt lévő művében rendszeres összeállításban és teljesebben tárgyalja a Jézus-kérdést. Munkája ebben a nemben páratlan. Göttingeni kartársának, Ottó Rudolfnak hannoveri előadásaiból előállott hasonló, népszerű kis munkája (Leben und Wirken Jesu, nach historisch-kritischer Auffassung. 1921, 1922. 2 ~3 -; 1905. 4 ) nem helyezhető egy sorba vele. Jézus élete forrásainak feltüntetésével kiegészíti Bousset művét, de az élet és jellem rajzolásában nem éri utói Bousset történeti biztosságát és mesteri előadását. A szabad keresztyénség és vallási haladás 1910-iki berlini világgyűlésén Jézus személyének a hitre való jelentőségéről tartott értekezése (Die Bedeutung der Person Jesu für den Glauben) tartalmas elvi kiegészítője kezünk alatt levő történeti művecskéjének. Számos tudományos vállalatban való részvételéről és Theologische Rundschau cz. szakfolyóiratáról csak épen említést teszünk. Kezünk alatt levő s többi művei is több kiadást értek, hazáján kívül is ismeretesek s részben idegen nyelvre is le vannak fordítva. „Jézus" cz. művének is az 1907-iki, 3- kiadása van kezünknél. Ezzel vetettük egybe a magyar fordítást. A fordító nem jelzi, hogy a hányadik kiadást fordította le. Úgy látszik, a 3-ikat. De sem a szerző előszavát, sem az idevágó irodalomra vonatkozó megjegyzéseit nem fordította le. Az utóbbinak mellőzése kár, az előbbié szükségtelen. A munka három fejezetre oszlik. Az elsőben Jézus életének külső lefolyását és működésének formáit írja le. A másodikban Jézus igehirdetését ismerteti. A harmadikban személyének titkát tárja elénk. Bousset, az újabb kutatókkal együtt, a történeti források természete és elégtelen volta miatt lemond Jézus életrajzának részletes megírásáról. E helyett életének tömör vázlatát, igehirdetésének tartalmát és személyének rajzát adja. Mindezt szigorúan történeti alapon és módszerrel. Nem tartozik a Weiss János—Schweitzer Albertféle szélső eszkhatológiai iskolához, mely a zsidó kortörténetből akarja Jézust teljesen megmagyarázni. A zsidó eszkhatológiának és apokoliptikának Jézus igehirdetésére és munkásságára gyakorolt nagy befolyást ő is hangsúlyozza ; de feltünteti azt is, hogy hogyan emelkedik Jézus ezek fölé s hogyan lesz egy új vallásosság és erkölcsiség megalapítója. A kortörténet ismerete, az őskeresztyén hagyomány kritikai elemzése és összefoglalása, Jézus igehirdetésének tartalmi ismertetése és a személye titkába való behatolás egyaránt kitűnő. A leggazdagabb az igehirdetésről szóló második fejezet. A legmelegebb, a benső meggyőződés és személyes hitvallás hevétől izzó az utolsó fejezet. A mű szakszerű bírálatába ezen a helyen nem bocsátkozhatunk. Rendkívül melegen ajánljuk minden müveit keresztyén embernek, sőt minden ifjabb theológusnak. Az óriási jelentőségű Jézus-kérdés történelmi tanulmányozásába kitűnő bevezetőül szolgál. Mert a ki a történeti Jézust meg akarja ismerni és végül hozzá való személyes szellemi viszonyát is tisztázni akarja, annak föltétlenül tovább kell tanulmányoznia ezt a kikerülhetetlen, nagy történeti kérdést. De nemcsak a theológusoknak és a keresztyéneknek, hanem minden történelmi képzettségű és a történeteket megítélő mai komoly embernek, minden egységes, egész világnézettel bíró, vagy arra törekvő embernek behatóan kellene foglalkoznia ezzel a kérdéssel s legalább annyit kellene tudni róla, a mennyit Bousset népszerű kis könyve elmond ! Itt csak a magyar fordításról akarjuk elmondani megjegyzéseinket. A fordító theológiai tájékozottsággal, tiszteletreméltó nyelvi készültséggel és írásművészettel végezte munkáját. Előszavában azt mondja: „Törekedtem, hogy világosan megértsem és tisztán visszaadjam (kifejezzem?)
