Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-09 / 23. szám

képzetek, benyomások s az ismétlés mintegy gyakorlás, állandósítás, a kedvező hangulatok jegyében. Ezt pedig csak a szülő teheti meg otthon, a hol szabadulva a leezke gyötrelmeitől, visszatér a lélek az indirekt úton szerzett gondolatkörbe s a spontán mozdulatok és nyilatkozatok egy-egy egész képzetsorról tesznek áruló bizonyságot. Ha tehát az utcza benyomásait csirájukban szemmeltartani, növelni és csökkenteni, öntudatosan rendszerezni akarjuk s így megelőzni a beállható veszedelmeket, együtt kell lenni velük. De hát ez nem lehet, mert a szülő nem hagyhatja földjét, hivatalát stb., s így kénytelen idegen családnál elhelyezni gyermekét. Kiszámíthatatlan veszedelem származik legtöbbször az elhelyezésből. Nem kérdezősködnek illetékes helyen a szülők, hanem csudálatos könnyelműséggel adják ide-oda, mert a sógor is, a pap is odaadta fiát, a vasútnál várt, már írt is stb. ígérnek mindent. Nevelőt is fogadnak mellé, hogy a lelkiismeret nyugodt legyen. Nem akarom azokat a borzalmakat festeni, mik e helyzetből fakadnak. Hogy a nagyobbak tivornyázása, csínyje, szabadszájú beszéde, nemi élete stb. mint nyomul bele a zsenge tudatba s mérgezi meg a naiv lelkeket, arról sok-sok szomorú tapasztalatom beszél. A serdülő kor tudatlanságával, az ifjú évek korlátlan hevével mint él vissza igen sokszor a lakásadó házanépe, arról is hallgassunk. A testi elsatnyulás, az egészségnek életre szóló megtámadása legtöbbször ilyenekre vihető vissza. Nem csodálkozhatunk azután, ha az a kis vékony erkölcsi felfogás, mely a család virágházából a környezet szabad kertjébe kerül, az örökös ostrom alatt hajladozik, satnyul, kivész. A nagyobbak beszéde, tette állandóan előtte lévén, a példa kánonjává lesz. A nagyságnak, a rendnek, a tekintélynek daczból, virtusoskodásból, elfojtott bosszúból s más ezer forrásból táplálkozó csepülése biztosan ható méreg. Az elhullajtott szók, félig értett mondatok, sejtelmes és misztikus életmódi mozzanatok maradékain rágódik, emésztődik s keresi a talányok zárait buja képzelettel. Üres jelszavaknak hódol s hamis világban csírázott Önérzete fattyúkat mutat, szivárványos mesgyékre csábítja. A hasadó ösztön űzi, hajtja. Kétségek veszik elő, reszket, izzad és hideg borzongatja. Nincs bizalma, megrendül hite. Titokzatossá lesz. Könyvekbe temetkezik, melyekbe mocsarak kéklángú lidércze csalja, vonja. A szirének hangja mennyei zene e füleknek ; bezzeg nem dugja be viaszkkal, nem kötözteti magát árbóczhoz. Keresztül megy a modern odisszeják metamorfózisain, s a korban serdült, tapasztalatokban vén gyermek lázadozva rázza öklét iskola, tanár, felsőbbség ellen. (Folyt, köv.) Elekes Imre. KÖNYVISMERTETÉS. Dr. W. Bousset: Jézus. Makkai Sándor fordítása. Kolozs- . várt, Stief Jenő és társa könyvsajtóján. 1911. 8+ 112. 1. n. 8°. Ára fűzve 3 K, a díszesebb kiállítású fűzött köteté 5 K. Kapható a fordítónál, Kolozsvár, Bocskay-tér 1. A 19. századot, a többek között, méltán nevezik a történettudomány századának. Ennek a századnak szülötte a modern kiritikai történettudomány és a történelmi gondolkodás. Ez a tudomány és gondolkodásmód vizsgálata alá vonta a keresztyénséget is. A keresztyénség eredetének a kutatása szükségképen maga után vonta Jézus Krisztus személyének történeti vizsgálatát is. A legmegragadóbb és legtanulságosabb olvasmányok egyike Schiveitzer Albert könyve (Von Reimarus zu Wrede. Eine Geschichte der Leben Jesu-Forschung. 1906.), mely a tudományos Jézus-élet-kutatás másfélszázados történetét adja elő, a 18. század közepétől a 20. század elejéig. Jelszóvá lett: menjünk vissza a dogmák Krisztusától a történelem Jézusához, a krisztológiától Jézus életéhez! Sokhelyütt már a „jézuánizmus"-t is megelégelték s újabb feladatra hívják fel a figyelmet: Menjünk vissza Jézustól magához az Istenhez! Annyi kétségtelen tény, hogy ez a történeti kutatás közelebb vitt bennünket a keresztyénség kezdetének, közelebbről Jézus történeti személyének ós hatásának megismeréséhez. Még a szabad történeti kutatás ellen tiltakozó hagyományos theol. s egyházi párt és egyház is sokat köszön ennek a hatalmas történelmi kutatásnak. Sajnos, hogy a mi egyházi ós theol. köreink nem igen vettek fáradságot maguknak arra, hogy ennek a [történeti kutatásnak fejlődéstörténetével, reánk vonatkozó nagy eredményeivel megoldatlan feladataival alaposan megismerkedjenek. Sőt 1

— úgylátszik — általában véve magának a történetnek és a történettudománynak a természetével és jelentőségével sem nagyon próbáltak tisztába jönni. Pedig a történeti fejlődésmenet ismerete nélkül, távlat híjján, egy egyház és keresztyénség sem tudja felismerni és betölteni történelmi feladatát. Szellemi összevisszaságunk, elvi zűrzavarunk, sőt a gyakorlati élet terén való kapkodásunk és végzetes tehetetlenségünk is nagy részben innen származnak. Annál égetőbb kötelességünk tehát szemébe nézni a történelemnek! A Jézus élete vizsgálatánál ennek az égető feladatnak teljesítésére jelentős segítséget nyújt D. (dr. theol.) Bousset Vilmos göttingai egyetemi tanár becses kis munkája, melyet Makkai Sándor kolozsvári ref. theológus fordított le magyar nyelvre. Bousset kis könyve a Schille által kiadott „Vallástörténeti népkönyvek" (Religionsgeschichtliche Volksbücher) sorozatában jelent meg 1904-ben. Ez a vállalat tudvalevőleg a mai kritikai vallástudomány eredményeinek művelt, népszerű irányú közlésével akarja terjeszteni a vallási műveltséget s előmozdítani a protestáns keresztyénség haladását. A mi művelt közönségünknek is nagy szüksége volna roppant szegényes vallási műveltségének ilyen módon való fej-