Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-28 / 17. szám

teletünk s minden nemes érzésünk gyászba öltözve keseregjen. * Megkísérlem nyomon követni néhai Eötvös Sándor életének külső körülményeiből azokat, a melyek életének irányítására gondviselésszerűen áldó hatást gyakoroltak. Ősi papi családnak sarja volt, apai és anyai ágon egyaránt Áron nemzetségéből való. Édesatyja Eötvös Sándor madocsai lelkész, a tolnai egyházmegyének még ma is sokak emlékében élő nagynevű esperese, édesanyja Csekey Klára, a bölcskei pap leánya. Madocsán született 1832. január 24-én. Gyermekéveit és serdülő ifjúságát a madocsai csöndes, békés papházban töltötte, bölcs apának és szerető anyának gondjai alatt. Ennek a háznak is ugyanazok voltak az állandó vendégei, a mik általában örökös vendégül laknak a magyar ref. papi hajlékokban: a tisztes szegénység és a kevéssel megelégedés, az önmagáért való életgond és a másokért való áldozatkészség, a tisztaság és az egyenesség. A paróchiáknak ezek az állandó barátai rendszerint hűségesen el szokták kísérni a papi családok sarjait is az élet útjaira. A madocsai papgyerekeket elkísérték, Eötvös Sándort is meg a testvéreit is. A testvérei közül még Isten különös kegyelméből életnek és egészségnek örvendő idősebb nővérét is, Özv. Gerendayné Eötvös Zsófia nagyasszonyt, a bölcskei néhai lelkész özvegyét, a kit nemcsak gyermekei, hanem az idegenek is angyalnak neveznek fehér szép lelkéért, édes jóságáért. Hogy milyen atyai oltalom alatt nőtt Eötvös Sándor, hogy milyen ember, milyen lelkipásztor volt a madocsai pap, erre egy nagyon illetékes és ítéletmondásra jogosult, elfogulatlan nagynak, Dobos Jánosnak 1842. szept. 17 én kelt naplótöredéke adhatja meg a választ. Dobos János és Török Pál 1842-ben néhány barátjukat látogatták meg, köztük a madocsai papot is. Erről az útról szóló feljegyzésében Dobos János ezt irja: „Délig egyházi ügyeink, a püspökválasztási viszonyok felett vitatkoztunk, délután viszont a házi ügyeink kerültek szőnyegre. Szegény papjainknak annyi ura van, a menynyi a garádon álló diófának. Minden úton járó megdobálhatja őket bűntelen s míg egy kis tekintetet látnak rajtunk, ne többet csak egy diónagyságút, addig dobál reá az egyházvidéki gondnok, a sok falusi jegyző, kurátor és más egyéb, míg le nem ejtik és egymás között föl nem osztják vagy rajta, mint a majmok össze nem vesznek." „Eötvös Sándor egy superintendentiánk legjelesebb, kormányra termett lelkészei közül. Igazán megmondva, hajlandó volnék őt elsővé tenni még bátyám felett is, a mennyiben egészséges testében ép lelke van, mely önkényt, igazságtalanságot tűrni nem tudva, kibírja a küzdést és a győzedelemért meg tud vívni a csatatéren. Szép tudománya mellett könnyű, lelkes előadása, tárgyismeret, egyházi állásunk igaz szempontbóli felfogása jellemzi e derék papot. Külsejére tekintélyes, szónoklata megragadó. Kár, hogy egyházkerületünk kellőleg nem ismeri; jelen körülmények között egyedül ő lehetne superintendens." Dobos Jánosnak e naplótöredékén keresztül látunk be a madocsai paróchiára, a hol a mi kedves halottunk gyermekkorát töltötte derűs, boldog családi körben s a hol a családfő bölcsesége és ereje tette széppé a család tagjainak lakozását. 1842-ben Gyönkre ment diáknak s itt tanult hat esztendeig. Az 1848—49. iskolai évet otthon töltötte. 1849-ben szubskribált Kecskeméten, itt végezte a theológiai kurzust. Professzorai Karika János, Tatai András ós Ballagi Mór voltak. A theológia elvégzése után fél évig otthon az édesatyja mellett, majd később egy esztendeig a sógora Gerenday József mellett káplánkodott Bölcskén s 1857-től három esztendeig Pesten Török Pál mellett. Három esztendőt töltött gyakori együttlétben egyházkerületünk közelebb mult történetének legnagyobb alakjaival Török Pállal, Ballagi Móriczczal, Dobos Jánossal. Nagy idők nagy alakjai! Török Pál, a ki az alkotás készségét és képességét úgy hordozta önmagában, mint valami csontjaiba rekesztett tüzet, a mely nyugodni nem engedte, Dobos János az ízig-vérig magyar kálvinista pap, a kiben a letűnt századok legértékesebb hagyományai az emelkedő haladás képességével ölelkeztek és Ballagi Mór a tudományok magasságait és mélységeit átfogó hatalmas lélek, egymaga is bő, eleven csatornája nyugat gazdag kultúrájának egyházunk számára. Ti a kor szellemét megértő nagyok, ti teljes fényben ragyogó csillagok, úgy tekintünk reátok rég elhunyt örökóletűekre, mint a kicsiny gyermek a férfiakra. Meghalt és élő emberek tengere felett világító-toronyként magaslotok ki és mutatjátok az irányt még azoknak is, a kik el akarnának fordulni tőletek. Sem a magyar kálvinista egyház, sem a magyar nemzet el nem felejtheti azt a hálát, a mellyel e három hü fiának, az egymást megértő s egymással közös, ideális czélra törő három jó barátnak tartozik, a kik életük áldásos munkájával írták be nevüket kerületünk, egyetemes egyházunk és nemzetünk történetébe s útat törtek, de két kezüknek fáradságos munkájával, az igazságnak és szabadságnak, s nem a könyökükkel önmaguknak. Ezeket a nagyokat férfikoruk virágjában ismerte Eötvös Sándor s közöttük élt az ő műhelyükben. Micsoda boldogság lehetett az a három esztendő s micsoda erőforrás egy egész élet számára. 1860. tavaszán a tolnai egyházmegyébe rendeltetett traktuális káplánnak, ugyanennek az évnek nyarán adminisztrátornak ment Fülöpszállásra, a hol 1861. június 9-én rendes pappá választatott meg s ott élt, ott szolgált haláláig. 1866. május 1-én feleségül vette Herczegh Karolinát, a szeremlei volt lelkész korán árvaságra jutott leányát. A megértő lelkű, gyengéd, szeretetteljes szívű hitves boldogságnak és erőnek forrása, hűséges munkatárs volt. Lelke képének megfestéséhez a színeket az ó-testamentumi bölcstől kell vennem: „lelkének köntöse erő és ékesség volt; szorgalmatosan vigyázva háza népének dolgára a restségnek étkét nem ette; gyermekei boldog-