Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-21 / 16. szám

de ez aztán abszolut hatalommal uralkodik a lelkek felett. Egy fenkölt lelkű feleség és engedelmes gyermekek kedves körében, mint kormányozza háza népét, most egy ó-testamentumi pátriárka tekintélyével, majd a János apostol bájos szelídségével, még utolsó lehelletével is ennek tanítványaihoz intézett végszavait suttogván : Fiacskáim, szeressétek egymást! Utolsó kívánsága, testamentuma : szeressétek egymást I íme, k. h. gy.! egy igaz izraelita. A mai korban csaknem elmondhatjuk Dávid királlyal: E világot bár eljárd, nem találhatsz igaz embert; de Vécsey Tamás hű és igaz vala mindazokban a munkakörökben, a melyekben őt felmutatni igyekeztem. Fájdalom, csak vala! Az Űr az ő szolgáinak sem adott változhatlan erősséget és most magához hívta hű szolgáját is, hogy igaz sáfárkodása után többre bízza őt. Mi csak a tátongó mély űrt látjuk könnybeborult szemeinkkel, melyet a különböző munkamezőkön hagyott maga után. A tudományegyetem, a magyar tudós társaság és a református egyház sötéten lengő gyászlobogói, a gyászba öltözött család, mind azt hirdetik, mintha csak ajkaikon a költőnek eme kérdése lebegne : Vajh, ki lép ürült nyomodba ? ! És engedd meg óh megdicsőült szellem, hogy itt kihűlt hamvaid felett én, egykori elnöktársad és barátod, tolmácsa legyek a távoli külső-somogyi ref. egyházmegye nagy fájdalmának s még nagyobb veszteségének. Erős Palinurusként 9 éven keresztül kormányoztad biztos kézzel egyházmegyénk hajóját, szolgálván egyházunk szent ügyét nagy alázatossággal és nagy méltósággal és sohasem szégyelve a Krisztus evangéliumát, mely Istennek hatalma, minden hivők üdvösségére. Jó és nagy emlékedet sziveinkben fogjuk megörökíteni! BELFÖLD. Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. XII. Claparéde Sándor úti levelei. Megjelentek a „Semaine Religieuse" 1911 szeptember 28-diki ós 30-diki számaiban „A presbiteriánusok Magyarországon" czimmel. Tátrafüred, szeptember 12-én. Társaságunk, mely tegnap reggel elhagyta a Duna partvidékét, felhágott a Tátra-hegység csodálatraméltó magaslataira. A 11-éről 12-ére virradó éjjelt a Csorba-tó nagyszállójában] töltöttük, hol gyönyörű kilátás nyílik 1350 méteres magasságban . . . Debreczen, szeptember 16. Időnk annyira le van foglalva, olyan gyakran változtatjuk helyeinket és olyan korán kelünk, hogy lehetetlen volt útunkról közlésre valót küldeni. Ez a kirándulás nagyon érdekes és a lehető legkellemesebb. Nem egyszerű kéjutazás. Angol-szász testvéreink Sárospatakon, Szatmáron és Debreczenben evangelizáló előadásokat és igen komoly megbeszéléseket tartottak, melyeknek bizonyára meglesz az üdvös gyümölcsük. A tolmácsolást dr. Kováts végzi, ki mindig készenlétben van és a ki nélkül ezt az útat nem tehettük volna meg, továbbá tolmácsok még Webster, ki 13 év óta skót lelkész Budapesten i Viktor János, a keresztyén diákmozgalom egyik vezetője Magyarországon. Dr. Mathews, a Presbiteri Világszövetség ősz titkára, rendkívül friss, eleven, vidám és ötletes. Minden pillanatban válaszolnia kell a legkedvesebb és legpompásabb üdvözlésekre és ő mindig kedves ékesszólással felel, mely elbájolja a hallgatóságot. Csoportunkat a Csorba-tónál lefényképezték. Azóta még néhányan csatlakoztak hozzánk, mások meg elmentek körünkből, hogy Budapesten újra találkozzunk . . . Kolozsvár, szeptember 17. Mindenütt fejedelmileg fogadnak. Előkelő szállókba helyeznek, a vonat érkezésénél a helyi hatóságok üdvözölnek bennünket nagy sokaság előtt. A szatmári indóháznál óriási tömeg jelent meg: a város polgármestere mondotta az üdvözlő beszédet, melyre Paulin Dávid válaszolt pompás szavakkal. Több négylovas fogat vitt be bennünket, melyeken a kocsisok magyar öltözetben hajtottak. Bevonulásunk a széles utczájú városba valóságos diadalmenet volt, a tömeg mindenfelé tüntetőleg köszöntött. Tegnap Kolozsvárott 1

/i

t

12-koT éjjel a 84 éves főispán, Esterházy gróf fogadott minket a vasútnál. Mindenütt fényes banketteket rendeznek tiszteletünkre részint az egyházi testületek, részint pedig a hatóságok.. Budapest, szeptember 20. Hétfőn este Budapestre érkeztünk és így befejeztük nagyszerű magyarországi körutazásunkat. Mindenütt kényelmes folyosós vasúti kocsiban utaztunk, melyet ingyen bocsátott rendelkezésünkre a kormány. Ezekben a mozgó lakosztályokban kellemesen töltöttük az órákat, nagyon kedves társaságban, mely úgy fogadott minket, mintha mi is tagjai lettünk volna a Presbiteri Világszövetségnek . . . A magyar templomok, melyeket kőrútunkban láttunk, igen jó karban vannak kivül is, belül is, gyakran a mi ízlésünk szerint, egy kissé túlsók aranyozással. Mindig telve találtuk őket. A férfiak külön ülnek a nőktől, nagy számban, sűrűn egymás mellett, a mihez mi nem igen vagyunk szokva Genfben. Tegnap Webster lelkész vezetése mellett megtekintettük a zsidók közt működő skót misszió új iskoláját. A lépcsőházban jobbról-balról háromszáz fehérbe öltözött leányka állott sorfalat virágokkal, kik csokrokat nyújtottak át a vendégeknek. Elragadó kép volt! A gyermekek három negyedrésze zsidó eredetű, de keresztyéneket is vesznek fel. Gyakori eset, hogy református lelkészek leányai is itt nevelődnek. Kitűnő internátusa van, pompásan felszerelve felolvasó teremmel stb. . . . Dr. Moody András, a munka régibb vezetője, koros ember létére szintén eljött Edin-