Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-21 / 16. szám

burghból a konferencziára . . . Eme misszió és a magyar református egyház közt nagyon szoros viszony áll fenn. A magyar egyházra igen szerencsés befolyást gyakorolt a misszió. Tegnap este Budapest városa adott gazdag terítékű bankettet, mely a vendégeskedések soraiban az utolsó volt. Ma reggel kezdetüket veszik az előadások. Ford. Dr. Tari Imre. KÜLFÖLD. Levél a tengerentúlról. Az amerikai református egyházak közös tanácsa (Federal Council of the Ref. and Presb. Churches in America), ez a hatalmas és nagy tevékenységet kifejtő vallásos testület, helyesebben egyházi szövetség, Pittsburg városában, az első angol református gyülekezetnek, a magyar-barát dr. Prugh lelkésznek szép templomában tartotta két évközi nagygyűlését, hogy szemlét tartson a közös igyekezettel és egyetértéssel munkált egyházi élet mezején elért eddigi eredmények felett. A gyűlésen 64 delegátus volt jelen az amerikai kontinens minden részéből. Jellemző, hogy nem egy magasrangú vagy egyébként kiváló közéleti tevékenységéről ismert országos férfiú tartotta örömének és vette megtiszteltetésnek, hogy egyháza képviseletében jelen lehetett a gyűléseken, így többen az E. Á. legfőbb ítélőszékének birái, továbbá tábornokok és a pénzvilág vezetői közül voltak alkotó tagjai ezen nagy tanácsnak, melynek mint testületnek czélja az, hogy a ref. és presb. egyházak között, főként a bel- és külmissziói munkánál, a megértést, sőt a hol kell, a kooperatív akcziók irányítását biztosítsa, a felekezeti súrlódásokat, érdekösszeütközéseket lehetetlenné tegye, szóval hogy lehetőleg minimumra redukálja a denomináczionális féltékenység vagy épen irigység esélyeit. Krisztusban egyek vagyunk. 0 a fő, mi különböző felekezetek, az 0 testének tagjai vagyunk. Dogmatikai felfogások, történelmi fejlődés különböző hivatást szabhatnak elénk, de minden munkánkban egy Lélek, a Krisztus Lelke kell hogy kormányozzon bennünket. E szellem lengette át a tanácskozásokat. Csupán azért referálok e gyűlés lefolyásáról, mert a tanácskozások során szóba került az amerikai magyar gyülekezetek különleges helyzete ós e gyülekezetek istápolásának ügye is. A Tanács javasolja a presb. és a ref. egyház közelebb összeülő zsinatainak, hogy nevezzenek ki kebelükből egy bizottságot 2—2 taggal, kik irányítsák a magyar egyházi élet tevékenységét és lehetetlenítsék az érdekösszeütközéseket, valamint olyan ferde helyzet előállását, hogy egy gyülekezet, melyet p. o. a Ref. Church Missziótanácsa szervezett jelentékeny áldozattal, ennek háta mögött, csupán talán a lelkész magánérdeke vagy más képzelt előny miatt, átvitettethessék más Missziótanács gondozása alá. A ref. és a presb. egyházak antagonisztikus munkát egymással szemben a jövőben semmi körülmények között nem kezdeményeznek és nem támogatnak. * Ámulva hallgattuk, hogy mit tesznek e derék angol reformátusok csak például a református vallásnak a négerek között való terjesztése érdekében. Szinte felsóhajtottunk, mikor hallottuk, hogy az amerikai presbiteriánusok Dél-Carolina államban három főiskolát tartanak fenn, ellátva azokat tanerőkkel és minden fölszereléssel, és e kollégiumoknak 1961 növendéke van. Mikor lesz nékünk Amerikában a sok ezer magyar gyermek számára csak egy főiskolánk, holott mennyivel magasabb színvonalon állunk mi vallásosság és műveltség tekintetében, mint a négerek ? ! * Carnegie András adománya egy amerikai magyar gyülekezet részére. A sokszoros milliomos Carnegie András, kinek aczéltelepein a magyarok ezrei dolgoznak s ki már eddig is több magyar gyülekezet irányában tanúsított áldozatkészséget azáltal, hogy az egyes gyülekezetek által rendelt nagy orgonák árának felét kifizette ; utóbb a bridgeporti nem csatlakozott magyar ref. egyháznak is ezer dollárt (5000 kor.) adományozott. Több magyar ref. gyülekezet kebelében erősen folyik a gyűjtés orgona-alapokra s erős a remény is arra nézve, hogy Carnegie minden egyes esetben elvállalja az egyházak orgonáinak fél-költségeit. * . Az amerikai magyarságnak egyik legtekintélyesebb napilapja, a mindig jól értesült „Szabadság" egyik legközelebbi számában közli olvasóival a „Guardians of Liberty" nevet viselő '„társadalmi organizáczió megalakulásának hírét, jelezve, hogy a társaság burkolt czélja az volna, hogy megmentse az amerikai szabadságot a r. katholikus befolyás egyre növekvő veszedelmétől. Az a körülmény, hogy az Egyesület központi irodájában raktáron tartják az összes róm. kath.-ellenes irodalmi termékeket s ezeket százezernyi példányban ingyen terjesztik az Unió minden részében : tényleg arra látszik mutatni, hogy az amerikai közvélemény s annak messzebb látni képes vezetői, irányítói kezdik felismerni a r. kath. vallás benső természetében rejlő és magát hovatovább félelmetes ellenséggé kinövő, reakczionárius szellemet, mely most még csak titkos, de vakmerően fellépő ellensége leend mindennemű szabadságnak és a szellem előrehaladásának Amerikában is. Az amerikai Egyesült-Államok bölcsen megalkotott konstitucziója implicite magában foglalja azt az elvet, hogy e hatalmas köztársaság elnöke mindenkor csakis protestáns (idegen államfőtől még jelkiismeretbelileg sem függő) egyén lehet. Ezt a sar* Talán most volna a legszebb alkalom arra nézve is, hogy a Konvent is kinevezve két tagot e közös bizottmányba, maga részéről is dokumentálná, hogy a közös megértésnek, a béke létesítésének barátja és előmozdítója kíván lenni. Míg ily közös felügyelő és intéző szervezet nem lesz az amerikai magyar misszió ügyének intézésénél, addig a zavarok, érdekösszeütközések, súrlódások elkerülhetők nem lesznek. H. S.