Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-24 / 12. szám

tottuk őket, hogy ragaszkodjanak állhatatosan az evangélium igazságához és munkálkodjanak a jobb jövőért, a mikor Krisztus evangéliuma újra uralkodni fog Magyarországon. A rokonszenv számos jelét vévén házigazdáinktól, a dunamenti Komáromba utaztunk, hol ismét barátok fogadtak. Vasárnap reggel 9 órakor a nagy ref. templomban találkoztunk. Az istentiszteletnek nem egy mozzanata juttatta emlékezetünkbe az ősök szokásait. A férfiak a szószéktől jobbra, a nők balra csoportosultak. A megnyitó ének, a mely alatt állva maradtak, azután egy lassúbb zsoltár ülve éneklése, az állva hallgatott imádság és a Szentírás olvasása, a meszeit templom és a szorosan zárt ablakok, mindezek a multat elevenítették fel. Antal püspök prédikált, kit Macmillan dr. követett, kinek komoly beszédét, a mit az Úr asztala előtt tartott, részletenként tolmácsolták a magyar közönségnek. Magyarországon a protestantizmus szoros összeköttetésben van a nemzeti érzéssel és ezért majdnem minden istentiszteleten a magyar himnuszt énekelték. Ez a himnusz imádság Istenhez, hogy áldja meg a magyar nemzetet és mi úgy éreztük, hogy mi is szívvellélekkel velük imádkozhatunk. Az istentisztelet után, a püspök kertjében gyülekezve, egy csoport férfiút láttunk, kik már a templomban is magukra vonták figyelmünket. Mindannyi magas, napbarnított, tipikus magyar volt, asztrakán galléros rövid bekecsben, ezüst láncczal a nyakuk körül. Sastollas sapkájuk körül nemzetiszínű piros, fehér, zöld szalag volt. Értésünkre adták, hogy ezek a többszázados egyház alapítóinak tiszteletreméltó utódai. Őseiknek vallásossága ós vitézsége szerezte meg számukra a mai kor elismerését és a tekintélyes állást. Azt is hallottuk, hogy mikor megfosztották templomukat a harangtól, őseik kabátjaik ezüst gombjait lökték az olvasztóba, hogy abból öntessenek harangot. Azért szól olyan szépen a harang, melynek szava az Isten ügyéért hozott áldozatot hirdeti. A templom mellett lévő kertben, a hol ma a Szentháromság szobor áll, 1631-ben máglyán szenvedett tűzhalált egy ref. lelkész, Krisztus igaz híve ; és ezeknek a hősöknek a fiai — úgy véljük — ma is készek volnának az igaz hitért vértanúhalált szenvedni. Délután Darányi Ignácz, volt földmívelésügyi miniszter vendégszeretetét élveztük, ki ép olyan kiváló harczosa a krisztusi munkának, mint az ország fölvirágoztatásának. Az a hely, a hol ma birtoka van, még 15 évvel ezelőtt a Duna partjának kietlen helye volt. Annak példájául, hogy a puszta földből mit lehet csinálni, Darányi gyönyörű paradicsomot varázsolt ebből a vadonból, melyben virágos és gyümölcsös kert közelében zöldelő erdőtől környezve építette fel házát. Étkezés után végtelen kedves volt a fák alatti együttlét, hol a csendes folyó felett a XXIII. zsoltár csengő hangját vitte tova a szellő, hol együttes imádkozás és elmélkedés hangzott el. Hangulatos bekezdés volt ez a kimerítő munka előtt. A gyönyörű vidéken a vasárnap csendje ömlött el, de az est közeledtével a délután fényessége, a naplemente vérvörös és arany köpenyével a mesék folyamához hasonlóvá varázsolta a Dunát. De a nap még nem ért véget. A komáromi egyházközség szeretetvendégséget rendezett. A zsúfolásig telt teremben vacsora előtt vallásos estély volt, melynek sokféle mozzanata, zsoltár, himnuszéneklés, imádság, az üldöztetés napjaiból származó dalok, melyek a gályarabok szenvedéseiről szólnak, a férfikartól előadott magyar, majd brit nemzeti himnusz, Mathews dr. beszéde és dr. Christie edinburghi lelkész bibliamagyarázata a szőlőtőről, fejezte be az emlékezetes vasárnapot. (Folyt, köv.) Ford. Kolosváry Lajosné. MISSZIÓÜGY. Az Amerikai Ref. Egyház (Reformed Church in the U. S.) kormányzata alatt álló magyar ref. egyházak rövid története. Az amerikai magyar reformátusság egyházi szervezkedésének ideje az 1890-dik esztendő őszére esik. Csak a közelmúltban volt tehát 20 esztendős évfordulója annak a jelentős eseménynek, hogy az első magyar ref. hivatásos misszionárius, Jurányi Gusztáv lelkész, a Reformed Church in the U. S. nevet viselő egyház Missziói Tanácsának meghívására kiérkezett Amerikába, hogy itt megkeresse és megtartsa azokat, kik nemzetileg és hitfelekezetileg reánk nézve, lelkileg pedig önmagukra nézve is elveszendők valának. Az aránylag rövid mult, melyre, mint egyházi fejlődésünk útjára, visszatekinthetünk: telve van a küzdelem, az önfeláldozás, a lángoló hit és hazaszeretet, a lemondás és önzetlen tevékenység ezernyi ragyogó bizonyságaival. E sorok czélja összefoglaló áttekintést nyújtani azon egyházi munkálkodásról, mely az amerikai ref. egyház — Reformed Church in the U. S. — égisze alatt, ezen közegyház nagyszerű segedelmével, erkölcsi támogatásával, anyagi áldozatkészségével, immár 20 esztendőt meghaladó hosszú idő óta folyik az amerikai magyar reformátusság körében és javára. Semmi kétség nem lehet a felől; hogy a Reformed Church-öt magyar missziói munkája kezdeményezésében a legtisztább keresztyén szeretet és a magyarok iránti legteljesebb jóindulat vezérelte. Hazánkban a kivándorlási láz nagyobb arányokat a mult évszázad utolsó tizedeiben öltött. Az emigráczió anyagát ez időben, mondhatni, a felföld, s annak is inkább tótajkú lakossága szolgáltatta. Hitfelekezetileg a kivándorlás kérdésében 30—40 esztendővel ezelőtt még alig voltunk érdekelve. Van ugyan egy pár tót ajkú gyülekezetünk Zemplénben és Ungban és ezen egyházak köréből egyesek már az említett időkben elszakadtak a hazai földtől; de ezek száma a kivándorlott más feleke-