Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-17 / 11. szám

Csak egy tekintet! Az emberi szükség, a jelen története s Isten értelmének mélységei egy pillanatra nyitva állottak előttünk. Ma már ismét folytatjuk egyszerű, mindennapi életünket. A Galilei-Kör szónoka Vtjra elharsogja majd a jelszavát: „Nincs keresztyénség! S ha van — el kell tűnnie!" A bűn tovább űzi orgiáit. Felhangzik majd jajkiáltások, háborúk zaja. De mi úgy érezzük, hogy megfejtettük mindennek a titkát s elzárva őrizzük lelkünk rejtekében. A „Zarándok útjá"-nak fáradt vándorával mi is vetettünk egy pillantást a pásztor távcsövébe s megláttuk messziről a közelgő dicsőséget, az aranyutczák városát, az Új-Jeruzsálemet. — Ezer és ezer ifjú átadja életét Isten rendelkezésére; a többi az Ő dolga. Jézus Krisztus átszegzett keze nyugodt, határozott mozdulatokkal forgatja a kormánykereket. Edinburgh. Ifj. Benkö István. KÜLFÖLD. Svájcz. Lebontják Viret házát. Lausanne városa lerombol több épületcsoportot, hogy szabályozásra és szépítésre adhasson alkalmat. Egyik szabályozandó útvonalon vau az a ház is (la cure de la Madelainé), melyben Viret Péter reformátor 15 éven keresztül tartózkodott. Ez az épület 1836-ig a lausanne-i első lelkész lakosztályául szolgált. Ezt a házat már egy ízben le akarták hordani; a Fíreí-jubileum alkalmával azonban Doumergue tanár kétszáz aláírással ellátott kérvényt nyújtott át a városi tanácsnak, hogy a megnyitandó új utcza irányát némileg változtassák meg, mert így Viret háza, mely Lausanne legrégibb történeti nevezetességű épülete a XVI. századból, épen megmaradhat. Ezt a kérvényt a vaud-i kanton nemzeti egyháza is melegen támogatta. A városi tanács az ügy megfontolására és megvizsgálására külön bizottságot küldött ki kebeléből. A tanács többsége azonban a ház lebontása mellett döntött. A közmunkák vezetésével megbízott államtanácsos ugyanis tudomására hozta a városnak, hogy a Viret-ház épenhagyása mellett az állami segély új utczák nyitására tetemesen apadni fog. A ház lebontását különösen a radikálisok és a szoczialisták követelték, a kik 41-en döntöttek 29 ellenféllel szemben. Az idegenek egyházi választójoga. A genfi konzisztórium legutóbbi ülésén határozati javaslatot nyújtottak be, mely az idegenek választójogára vonatkozólag az 1908-diki egyházalkotmány 6-dik törvényczikkén némi változtatást hozna be. E szerint a genfi mindkét nembeli felnőttek, a kik az egyház tagjai, akkor is bírnak szavazójoggal, ha a kantonon kiviil laknak is. Továbbá azok a külföldiek, a kik már huszadik életévüket betöltötték és két évnél hosszabb ideig laktak a genfi kanton területén, szintén bírnak szavazatjoggal;

akár férfiak, akár nők, csak az szükséges, hogy a választók névjegyzékébe való felvétetésüket kérelmezzék. Fráncziaország. Franczia reformátusok egyesülése. A Ref. Egyházak Nemzeti Egyesületének, az úgynevezett Jarnac-féle csoportnak, egy bizottsága Párisban tanácskozásra jött össze, hogy mi módon lehetne a ref. egyház Középpártját a Balpárttal egyesíteni (Centre és G-auche). Az egyesülés főképen pénzügyi és közigazgatási szempontokból volna kívánatos. A bizottság a kidolgozott tervet már előbb megküldötte a két árnyalat összes egyházainak, melyek felfogásairól a kérdésre vonatkozólag tiszta képet lehet már alkotni. Az egyházak nagyobb része az egyesülés mellett foglal állást. A bizottság úgy döntött, hogy felszólítja a két párt egyházközségeit zsinat tartására, melyben az egyesülés végleges formáját megállapítanák. Hátra volna még a harmadik árnyalat, az úgynevezett Jobbpárt (Droit). Valószínű, hogy ez is, előbb-utóbb beolvad a másik kettőbe és így közös erővel működhetnek a ref. egyház boldogulásán Francziaországban. Vallásszabadság korlátozása Madagaszkár szigetén. Picquié, a sziget kormányzója, a tananarivai és imerinai keresztyén ifjak szövetségét feloszlatta, mely már húsz éve áldásosán működik a franczia gyarmat-szigeten. Hasonlóképen feloszlatta az úgynevezett „57 templom egyesületétu

is. Eljárását azzal inodkolta, hogy ezek a gyülekezetek önálló szervezkedésükkel és határozathozatalaikkal sértik az állam fenhatóságát. A kormányzó így nagyban megakadályozza a sziget egyházait önálló működésükben és csak azokat az egyházakat nem háborgatja, melyek a püspöki rendszeren nyugosznak;

azaz, melyek a róm. kath. vagy az angol anglikán misszió vezetése alatt állanak. A protestáns missziók tiltakoztak Picquié rendelete ellen és egyszersmind panaszt emeltek Lebrun gyarmatügyi miniszternél is, kérve őt, hogy Madagaszkár szigetén ne csonkítsák meg az egyházak jogait, melyekkel évtizedeken keresztül háborítatlanul éltek. Valóban különös., hogy a szabadságszerető franczia köztársaság tűri azt, hogy Picquié a demokratikus egyházszervezkedések útját állja a protestáns egyházakban és tűri a római katholikusok klerikális irányát a távoli szigetországban. Loyson Jácintról. Loyson, a híres ex-karmelita páter, a ki hajdanában a párisi Notre-Dame jeles hitszónoka volt, a mult hónapban Párisban 85 éves korában elhunyt. 1827-ben született Orleansban, hol atyja iskolaigazgató volt. Tizennyolcz éves korában a párisi St-Sulpice-szemináriumba vétette föl mágát. Tanulmányai végzése után pappá szentelték. Tíz évvel később elhagyta a világi papokat és a karmelita-rendbe lépett. Kezdetben Lyonban, később Perigueuxben működött, 1864-ben pedig Párisba hívták, hol a l/a<Meme-templomban és nemsokára a Notre Dameban hirdette az igét. A Notre Dame szószéke ugyanis a legelső egész Francziaországban. Egy alkalommal erről a szószékről azt merte hirdetni, hogy a protestantizmus a művelt világ egyik legnagyobb és legkiválóbb egyháza. E miatt őt Rómába idézték és IX. Pius pápa kérdőre vonta. Nemsokára visszatérése