Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-17 / 11. szám

tanítványaitól elvárta mind a kettőt — s a forrás ma is nyitva van. Mindig győzött mindenen, a mi rossz, — s megmutatta ennek is a titkát. Az ellenállás megakaszthatja a gonoszt czélja elérésében, — de nem változtatja meg bűnös akaratát. Egyetlen mód a megnyerésére, jó akarattá való átformálására az, hogy szeretettel viszonozzuk. Mit jelentene csak ez egyszerű tétel alkalmazása a mi világunkban! Mutatott olyan útat is, melyet maga nem használhatott fel: a világi kincs ístenországa eljövetelének hatalmas eszköze lehet. Értékét az adja meg, hogy képes szeretetet ébreszteni (A hamis sáfár) s módot nyújt a jótettre s az önmegtagadásra. Átváltható mennyei kincsekre. És így tovább. Jézus élete az erőforrások egész tömegét tárja fel, melyeket az Atya nemcsak az 0 egyszülött Fiának, hanem minden gyermekének rendelkezésére bocsát. fj-j Krisztus halála. A kereszt első sorban a nagy „botránkozás köve". Krisztus diadalát nem az igazi keresztyének kis száma vagy a bűn nagy ereje, hanem a névleges és álkeresztyének gyors keveredése és paralizáló munkája akasztotta meg. Világos különbségtételre van szükség. A kereszt előtt felszínre jutnak az emberi lélek legmélyebb karakterének színei. A kereszt, mint példa. 0 szenvedett — helyes, akkor a szenvedés nekem is elég jó lesz. Gyalázat volt az 0 sorsa — úgy nekem sincs okom panaszkodni. Ha 0 meghalt — miért félnék én belépni a sötét völgybe, a hol az 0 nyomdokait újra megláthatom. A kereszt — a lelkiismeret teremtője és nevelője lett. Az emberi természet bűnös jelleme közös mindnyájunkkal. A legártatlanabb szelíd leányban épen annyi szunnyadó bűn él, mint az utolsó betörő-suhanczban. A kereszt öntudatossá tette ezt az állapotunkat s az emberiség lelkiismerete kétezer év óta forrongásban van. Jézus halála lehetővé tette számunkra a kibékülést Istennel. Nem Isten kiengesztelésére hozott áldozat volt •— hanem Isten áldozata volt, hogy közelebb emelje az embert Hozzá. Az Atya el tudta dobni haragját büntetés nélkül is — az ember nem birta lerázni ellenségeskedését Isten iránt. A kereszt megfejtette ezt a problémát is. „Ha felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok." A kereszt a kibékülés motívuma lett. A ki ez új fény világa mellett meglátta a saját bűneit s az emberiséggel közös, bűnös természetét és ugyanabban a pillanatban a szenvedő alak szemébe tekintett — az előtt feltárult egy reveláczió Isten szeretetéről s abban a pillanatban foglyává lett ennek a szeretetnek. A kereszt változatlan, örökkévaló tény. Az idő elzúghat felette, — a kapu, mely kinyittatott az egyén, a társadalom, az ^emberiség számára, — nem zárul be többé soha! „Az Úrnak halálát hirdessétek — a míg eljövend. "Q 3. A feltámadott Úr. A tudomány nemrég felfedezett egy új elemet: a rádiumot. Azóta mindenfelé tudományos kutatások folynak. Ez új elem fényénél vizsgálják a világot, új „törvényeket'1

fedeznek fel, régi törvényeket halomra döntenek. Jézus Krisztus a maga tiszta istenfiúságában soha nem ismert új elem gyanánt jelenik meg a földön. Alkalmazzuk a legfontosabb pontokon és új törvények tárulnak fel előttünk. A halál kérdésére alkalmazva ez új elem bebizonyította, hogy a feltámadás lehetséges. Az emberi élet szabálya kibővült: a milyen természetes a bűnösre a halálban maradás, épen olyan egyszerű a bűntelen emberre nézve a feltámadás. Az élet evolucziójára alkalmazva megmutatta, hogy az élet fejlődése az ásvány-, növény- és állatvilágon átjutva nem végződik be az emberrel, hanem magasabb szférák felé siet. Az emberiség jelen állapota, kiszakítva összefüggéséből, pesszimistává tehet, de a fejlődés contextusába illesztve Isten belénklehelt Lelkének felséges harczát mutatja fel az anyag és bűn ellen, azét a Leiekét, mely saját lényegének mindig megfelelőbb kifejezési formát keres. Jézus jövő állapotunk formáját mutatta meg feltámadott és megdicsőült testében. Az emberi jellem alkatrészeire alkalmazva, megmutatta, hogy a hit, remény, szeretet, tehát a legerőtlenebbnek látszó elemek, a leghatalmasabb dolgok a világon, mert Isten lényegéből valók. Határozott vonalat húzott örökkévaló és mulandó komponenseink között s reánk biztos, hogy a kettő közül melyiket fejlesszük tovább. A világ és az Isten viszonyára alkalmazva feltárta Isten növekvő befolyását. Eddig három mezőn munkálkodott : a természetben, a történelemben és Izraelben. Krisztus feltámadása kezdőpontja legmagasabb fokú munkájának. Maga a feltámadás Istennek egy nagy teremtő művelete, melynek jelentősége a jövőre nézve abban áll, hogy ez csak az első szem volt teremtő Lelke munkájának, megindult hosszú sorozatában. Mint az organikus élet ígérete és potencziája az első protoplazmában volt lefektetve — úgy Jézus Krisztus egy új teremtményekből álló emberiség kezdete. * íme, itt látjuk egynehány előadás alapgondolatait. S a ki mindezeket megértette, az még nem mondhatja el, hogy tisztában van a liverpooli gyűlés történetével. A hű benyomásnak akadályát képezi e vázlatok töredékes volta, de különösen az, hogy történt még valami Liverpoolban, a mit nem tudok leírni. A leírt „kép"-eken kívül még egy kép él a lelkemben, a mit nem tudok lerajzolni. Új fejezet helyett tehát egy új czímet adok csupán, a mely mögött ott rejlik a gyűlés szívének legbelsőbb, legtitkosabb kamrácskája, minden varázsának, minden hatásának, minden eredményének elrejtett rugója : „A liverpooli konferenczia lényegét tekintve, imádkozó gyűlés volt". *