Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-17 / 11. szám

sóhaj: Uram, micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, — Uram, légy irgalmas nekem, szegény bűnösnek, s igaz, mélységes bánatod tanúi: a könnyek megjelennek szemeidben s bűnösséged fölött fájdalom tölti meg aggódó, remegő szívedet, akkor megismered magad, meg Üdvözítődet s érzed és vallani fogod Megváltód szavainak igazságát: „Boldogok, a kik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak". Akkor bűneidtől szabadulni vágyakozó szívedbe beszáll Krisztus s Vele az a vigasz, mely felemel és megerősít, mint Máriát, a ki a drága kenettel odaadja Krisztusnak minden vagyonát, könyjeivel átadja szívét, életét, — de meg is nyeri a legnagyobb vigasztalást: „Eredj el békességgel!" Keresd és szeresd Krisztust ! Könyeidet hullasd keresztjére, melyen érted harczolt, szenvedett és halt meg s meg fogod érteni: miért vigasztaltatnak meg azok, a kik sírnak, a kik önmaguk fölött keserű könyeket hullatnak. Keresztesi Samu. A nagygerezsdi egyesség kiegészítése. II. Lapunk január 28-iki számában szóvá tettük már a nagygerezsdi egyesség kiegészítésére irányuló törekvéseket. Minthogy az akkortájt nyilvánosságra jutott tervezetet a kiküldött hattagú vegyes bizottság nem fogadta el, csupán abból a szempontból bíráltuk akkor a javaslatot, vájjon a tervezett közös bíróságot meg leliet-e alkotni zsinati törvény nélkül? A javaslat érdemleges bírálatát arra az időre halasztottuk, a mikor a végleges tervezet megjelenik. Azóta nyilvánosságra jutott, így most már érdemben is hozzájárulhatunk. Mindenekelőtt föltűnő az új javaslat czíme. Mintegy válasz akar az lenni azokra a jobbról-balról fölhangzott ellenvetésekre, a melyek kétségbevonták a ref. egyetemes konvent és az ev. egyetemes egyház ama jogát, hogy zsinat nélkül is alkothatnak ilyen bíróságot. Utal azokra a konventi és egyetemes gyűlési jegyzőkönyvi számokra, a melyek a két testvéregyházat közösen érdeklő ügyekre kiküldött bizottság részéről 1900 márczius 6-án megállapított úgynevezett „nagygerezsdi egyesség" jóváhagyását tartalmazzák. Föltéve, hogy a két testvéregyház eme legfőbb adminisztratív szervei jogosultak voltak is ilyen egyesség végérvényes megkötésére, — a mihez ugyan szintén szó férhet — nyilvánvaló, liogy egész más elbírálás alá esik egy „egyesség" megkötése, mint egy olyan biróság szervezése, mely bizonyos tekintetekben legfőbb egyházi törvényszékeink fölött állana ! Újból, erőteljesen és a leghatározottabban hangsúlyozzuk, hogy egyetemes konventünknek, mely legfőbb bíráskodási jogát is a zsinattól kapta, erre semmiféle jogosultsága nincs! A javaslat maga igen nagy változásokat mutat az első tervezettel szemben. A különbség az első olvasásra is szembeötlő. Némi megnyugvással kell látnunk, hogy maga a kiküldött vegyes bizottság is — hogy úgy mondjuk — visszarettent az eredeti tervezettől, mely valósággal közös legfőbb törvényszéket kívánt a két egyház legfelső fokon ítélkező bíróságai fölé szervezni. Az elfogadott javaslat kiveszi az eredeti tervezet méregfogát: elhagyja a 7. §-t, mely kimondta, hogy: „A két testvéregyliáz legfőbb hatóságai a nagygerezsdi egyesség tárgyát képező ügyek feliilbirálatába nem bocsátkozhatnak. A mennyiben ily ügyek hozzájuk felebbeztetnek, azokat a közös főtörvényszékhez teszik át. A közös főtörvényszék, külön panaszra jogosítva van az egyetemes konvent és egyetemes gyűlés és az eyyetemes törvényszékek határozatait és ítéleteit meysemmisíteni, ha azok saját döntése szerint a közös főtörvényszék hatáskörébe tartoznak". E helyett azt javasolja az új tervezet 2. §-a: „Ezen közös választott biróság (tehát nem „közös" főtörvényszék !) azokban az ügyekben dönt, a melyeket mindkét egyetemes egyház főhatósága vagy azok egyike eléje visz". A felek sem felebbezhetik meg egyházi főhatóságaik határozatát, hanem — a mint ennek a §-nak második bekezdése mondj üi ,, fi Z illetékes felebbviteli hatóság határozatát, az érdekeltek kérelmére, bármelyik egyházi főhatóság a választott bíróság elé vihetiÓriási nagy a különbség a „viszi", „viheti" és „saját döntése szerint", meg a „jogosítva van megsemmisíteni" közt! Az új javaslat (1. § a) érintetlenül hagyja a nagygerezsdi egyesség 5. §-át is, melyet az eredeti tervezet szintén meg akart változtatni, olyatónképen, hogy az „a szerint alakult bizottság határozatai ellen felebbezésnek van helye a közös főtörvényszékhez" (6. §). Vagyis a „közös főtörvényszék"-nek egyházalkotmányimkkal merőben ellenkező eszméje helyett rátér az új javaslat a „választott biróság"-ra.* E mellett a sarkalatos változtatás mellett egyéb kisebb-nagyobb jeletőségű változtatások is foglaltatnak az új javaslatban. Lássuk ezeket sorjában. Mindjárt az 1. § szűkebbre fogja a választott közös biróság hatáskörét. A közigazgatási vitás kérdések mellől elhagyja a „törvénykezési" kérdések elintézését. Különös is lenne, ha a két testvéregyház legfőbb autonóm joga: a törvénykezés terén fölmerülő vitás kérdéseket is alávetné bárminő közös szerv döntésének. A § nem is beszél jogviszonyokról, csupán viszonyokról. A vitás, kérdéseknek nem „legfőbb fokon való", hanem egyszerűen csak az elintézéséről szól. A közös bíróság bírái sem hat évenkint választandók az új javaslat szerint, hanem évről évre, a mi nagyobb biztosítékot nyújt mindkét egyháznak, a saját szellemében munkálkodó bírák kiszemelhetésére. A bírák számát is fölemeli az új tervezet: két egyházi (talán lelkészi; vagy világiaink nem egyháziak?!) és két világi bíró helyett három lelkészi és három világi birót ajánl mindkét egyházból. Viszont az ítélkező tanács tagjainak számát az ú j javaslat hét helyett ötre szállítja le; vagyis * A 3. §-ban — bizonyára elnézésből — még mindig benne maradt a „törvényszék" elnevezés.