Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Víztelen kútfők. Balatoni I. — Vezérezikk: Hamis tanázás az egyházi bíróságok előtt. Dr. Benedek Zsolt. — Iskolaügy: A debreezeni egyetem ügyéhez. Nagy István. — Táreza: Vallás és kultura V. S. Könyvismertetés: Jánosi Zoltán: Papi dolgozatok. — Mitrovics Gguta: Egyházi szónoklattan. Sz. — Beföld: Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. VIII. Dr. Mathews könyvének befejezése. Kolosváry Lajosné. — Misszióügy : Képek a liverpooli diákgytílésröl. Ifj. Benkő István — Régiség: Sinai Miklós és az 1791-ik évi budai zsinat. Benkó Imre. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Szerkesztő üzenetek. — Hirdetések. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Elöfizetesi ara: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. Az Élet Könyvéből. Víztelen kútfők. Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, kiknek a sötétség homálya van fenntartva. II. Pét. II. 1 7 . A régi történetek fia: Bálám volt korának egyetlen egy forrása, a .kitől a pogány világban az élő Istennek beszéde eredhetett. Többi prófétatársai a haszonért szívesen szólták az emberi gonoszság kedvező végét. Bálám kijelentést kapott, hogy ne átkozza meg Istennek választott népét. De őt is meg akarta nyerni az emberi gonoszság. S a haszon, az ajándék égető és perzselő hatással volt még Bálámra is — és elment, hogy megátkozza azt, a mit meg kellett volna áldania. így lett Bálám is, s így lesz a mi szívünk is és egész világunk -- víztelen kútfő, a melyben nincsen a szomjúság csillapítására egy csepp sem ! Rettenetes, leverő a szomjas vándorra, ha lát egy kútat a távolban, de hozzá jutva csalódottan kell meggyőződnie, hogy nincs egy üdítő csepp se benne! A hiábavalóság kevélysége, a testi kívánság, a bujálkodás, a romlottság szolgasága, a vakmerőknek, a magoknak kedveskedők hiúsága . . . mind mind víztelen kútfők, mint a fáradt vándor üres kútja és az Üdvözítő terméketlen fügefája. Víztelen kútfők! Hegynek a magasság, aranynak a sárgaság, gyémántnak a fény, aczélnak a keménység természeti tulajdona, a melyet joggal elvárunk tőle. így a kútfőnek a víz a drágasága, — és ha a kútfő víztelen: az egész kút, legyen bármily értékes szervezet felette, semmit sem ér! A keresztyén egyház az a kútfő, a melynek tulajdonsága a Krisztusnak lelke. Ez az íze, ez az illata, ez a lényege, ez a gazdagsága, ez az értéke. Ha tehát az egyház, mint Bálám, hajlandó megtagadni a haszonért természeti tulajdonságát, ízét és értékét; ha be engedi tolakodni a hiábavalóság kevélységét, a romlottság szolgaságát, a magoknak kedveskedők hiúságát . . . immár víztelen kútfővé vált. Hiába van gazdag autonómiája, gémje, csigája vagy szivattyúja: az egész szervezet magát az üres kútat értékessé nem teszi! Magyar Sión! Te soha se voltál víztelen kútfő! Belőled táplálkozott az egész magyar nemzeti eszme, szabadság, irodalom, közgondolkodás! Te oltottad szomját ennek az elepedt népnek bő vizeiddel! Te öntözted, te termékenyítetted a vallásos költészetnek kiszáradt berkeit, a melyek termék az Istent magasztaló, ékes dicséreteket! Te oltottad az örök élet után epekedők szomját krisztusi tartalmaddal! Vigyázz! Ássad mélyre kutadat, hadd fakadjon bővebben vized; — mert szomjúhozóbb a világ az Isten után ma, mint valaha! Balatoni I. *
