Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-25 / 8. szám

a mely a személyes isten gyermeki életnek társadalmi vetületét képezze. Ez lenne a XX. századbeli isteni világ. Ha az óriási feladat leroskasztana, emeljen fel s tegyen hősökké Jézusnak a XX. század világában járó isteni szelleme! V. J. A nemzetiségi egyházak hazafisága. Csak nemrégen mutattunk reá a balázsfalvi gör. kath. érsekség névtára alapján arra a könnyelműségre, a mellyel a magyar állam a lelkészi kongrua ügyét rendezte, bőséggel adván a fizetéskiegészitést a nemzetiségi papoknak akkor, a mikor a protestáns egyházak magyar lelkészeinél a legaprólékosabban kívánta meg a jövedelem felszámítását, hogy a kiegészítést a lehető legkisebb mértékre szállíthassa alá. Már akkor is rámutattunk arra, hogy a magyar állam e könnyelmű eljárásával a saját hűséges gyermekeit szorítja a morzsalékokra, ellenségeit pedig nagy darab kenyerekkel hizlalja — önmaga ellen. Ezt a szomorú meggyőződésünket még inkább megerősíti az a dolog, hogy a nagyváradi r. kath. szemináriumból 16 gör. kath. theológust kellett az elöljáróságnak kicsapnia, makacs és kihívó hazafiatlanságuk miatt. Ezek az oláh legénykék, a kiket azóta mártir-hősökként ünnepel a hazai és külföldi oláhság és a kiket Radu Demeter aradi gör. kath. püspök vett atyai pártfogásába, nemcsak tüntettek — az intézeti rend ellenére — oláh beszédükkel, hanem gúnyosan és becsmérőleg nyilatkoztak ama társaikról, a kik magyaroknak vallották magukat. Nem énekelték a Himnuszt s tüntetőleg zárták be beszédes ajkaikat még az egyházi énekek hazafias részeinél is. Biráik előtt is vakmerő dacczal állottak meg, kijelentve, hogy inkább nem kell nekik a papi palást, mintsem hogy magyar beszéddel fertőzzék meg ajkaikat, mert úgy érzik, hogy ha magyarul kell beszélniök, azzal hitüket tagadnák meg. S az oláhságnak e hős mártír fiai nem a maguk, nem is püspökük költségén akarták magukat papokká képezni, hanem a magyar vallásalapból nyerték elláttatásukat. S papjai akartak lenni annak az egyházmegyének, a melyben a gör. kath. püspöki székesegyháznak a nagyváradi latin szertartású káptalan a patrónusa; a melyben a gör. kath. káptalant a magyar vallásalap tartja el; a melyben a plébániák egyharmadában a magyarok vannak számszerű többségben; a melyben a 170 plébánia kétharmadszészében a magyar vallásalap, a nagyváradi és a csanádi latin szertartású püspök, a nagyváradi latin szertartású káptalan, a nagyprépost, a kisprépost, a premontrei prépost és a Szent Jobb-i apát viseli a patronusi terheket, s a melynek 27 gör. kath. theológusát a magyar vallásalap nevelteti. Ezeket tudva s ezekkel állítva szembe a 16 oláh theológus esküdt magyar-ellenességét: megdöbbenünk és aggódva kérdezzük : hova fog jutni ebben az országban a honfoglaló és államfentartó magyarság, ha a fanatikus magyargyűlölet még a papság lelkét is úgy eltölti, mint a nagyváradi oláh theológusok példája mutatja ?! Nemzetiségi bajaink voltak ugyan régebben is ; de azzal a kihívó vakmerőséggel, a milyennel nemzetiségeink ma támadnak a magyarság ellen, még sohasem támadtak. S e kihívó vakmerőség mellett csendesen, de következetesen folyik a fanatikus magyargyűlölet ápolgatása és a magyarság pusztítása, úgy hogy a magyar hegemónia az ország nagy területein már teljesen elveszett s hontalanná vált ott a magyarság a maga hazájában! S ennek a nemzetiségi hódításnak legmelegebb ágyai a nemzetiségi iskolák és egyházak, különösen pedig az oláhság körében, a mennyiben itt vallás és nemzetiség azonosak. Az 1910. évi állami statisztikai adatok szerint Magyarország 16455 elemi iskolájából nem magyar nyelvű volt 3561, ezek között 2331 oláh. Az elemi iskolai tanulók közül keveset tudott magyarúl 263, egyáltalán nem tudott magyarul 115, s ezek közül 183, illetve 12 oláh. S kaptak ez oláh iskolák 1.275,291 korona államsegélyt. A gör. kath. egyház 2109 anyagyülekezete közül csak 169-ben volt az istentisztelet nyelve magyar, a gör. keleti egyház 2120 anyagyülekezete közül pedig csak 17-ben. S kifizetett a magyar állam 1909-ben 1918 gör. kath. lelkésznek és 44 segédlelkésznek 1.920,460 koronát, s 1758 gör. keleti román lelkésznek 1.207.931 korona 71 fillér kongruát s ezenfelül a gör. keleti román segédlelkészek kongruájára 20,000 koronát.1

S kifizette ezt úgy, hogy egyes oláh pópáknak csaknem teljesen a magyar állam adta 1600 koronás kongruájukat! S a hála mindezért? Ott tiinik fel az aradi oláh theológusok magatartásában, azok fanatikus magyargyűlöletében ! Ki hihetné, hogy ha azokban a gör. kath. theológusokban is, a kiket a magyar vallásalap nevel, ilyen szellem él: az oláh intézetekből kikerült papság talán más szellemet szív magába s nem a magyargyűlöletet fogja hirdetni, hanem a magyarság, a magyar haza megbecsülését ? Bizony senki sem. És ha a magyar állam a maga vagyonán nevel és hizlal továbbra is ilyen papokat, csakugyan meg fogja érni a magyarság a saját házában való arczulveretését és hajlékából való kikergettetését. A nagyváradi eset és az abban feltűnő veszedelem óva kell, hogy figyelmeztesse az állam sorsának intézőit, hogy a kellő védekezésről gondoskodjanak. Ki kell terjeszteniük figyelmüket s az állam legfőbb ellenőrző hatalmát a nemzetiségi pap- ós tanítónevelésre; ki a nemzetiségi középiskolákra, a melyekben a nagyváradiakhoz hasonló veszedelmes csemeték növekednek; s ha már az egyenlőségnek és viszonosságnak ostoba liberalizmussal magyarázott elvei nem engedik meg a nemzetiségi egyházakkal és iskolákkal szemben a külön elbánást, akkor legalább vigyék keresztül a meglevő törvények keretében a legszigorúbb ellenőrzést és vonják meg kíméletlenül az állami támogatást minden olyan nemzetiségi intézettől, paptól és tanítótól, a mely és a ki csak a legcsekélyebb mértékben is ellene tör a magyarságnak.