Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-25 / 8. szám

A magyar állam nem akar megfosztani senkit a nyelvétől és nemzeti kultúrájától, — de azt sem teheti, hogy saját maga neveljen ós hizlaljon magának esküdt ellenségeket! II I. ISKOLAÜGY. Vázlatok a svájczi nevelés köréből. (Folytatás és vége.) íme, ezekben kívántam Svájcz nevelés- és oktatásügyének általános képét bemutatni. A mint említve volt, a részletekben az egyes kántonok között eltérések mutatkoznak ugyan, de a fődologban mindannyian megegyeznek. A népiskola valamennyi tanintézetnek közös törzse, melyből a többiek szervesen ágaznak el. Ez az a közös műveltség, mely a nemzeti demokratikus jelleget a népre mintegy rányomja. Lehetnek ugyan s vannak e szervezetnek is hibái. így annak az elvnek, hogy minden továbbmenő képzés alapját a népnevelés alkossa, nem tiszta kifejezői; az osztott és osztatlan iskola egymás iránt való viszonya egyáltalán nincs szabályozva ; a túlterheltetés kérdését — a hat elemi osztályon kívül — ennek a szervezetnek sem sikerült teljesen megoldani. Azonban szilárd meggyőződéssel merem állítani, hogy a kontinentális szervezetek között egyetlen egy sincs, mely részint egy népképviseleti alkotmányon nyugvó államszervezetnek, részint a társadalmi élet gyakorlati szükségleteinek a bemutatott szervezetnél inkább megfelelne. Ennek mintegy igazolásául álljon itt, mintegy az előzők összefoglalásául is, Zürich kánton közoktatásügyi szervezetének ki mutatása. a) A népiskola, nyolcz évfolyammal (osztály). b) A középiskolai (a mi felső népiskolánk), három évfolyammal, mely a népiskola hatodik osztályához csatlakozik. c) A továbbképző fakultatív és munkás iskola; ez a népiskola VIII. osztályához csatlakozik s 2—3 évi tanfolyamit. d) Gimnázium vagy liczeum, hat évi tanfolyammal; ez az elemi iskola hatodik osztályához csatlakozik. e) Ipariskola, négy évi tanfolyammal; ez a középiskola második osztályához csatlakozik. f) Tanítóképző-intézet, négy évi tanfolyammal; ez a középiskolák harmadik osztályához csatlakozik. g) Kántoni kereskedelmi iskola, négy évi tanfolyammal ; ez a középiskola második osztályához csatlakozik. li) Műtani intézet (technikum), négy-hat időszakkal; ez a középiskola harmadik évfolyamához csatlakozik. Ide tartozik: 1. a gépész, 2. az építész, 3. a villamos gépész, 4. a gépszabályozó (precision), 5. a vegyész, 6. a műipar (metier d'art), 7. a földmérő, 8. a vasúti, 9. a kereskedelmi iskola. i) Kántoni egyetem. 3—10 időszakkal (Semester); ez a gimnázium hatodik osztályához csatlakozik. Ide tartoznak : 1. a theológiai, 2. a politikai tudományok, 3. az orvosi, 4. az állatorvosi, 5. a bölcsészeti fakultás és pedig : I. a bölcsészet, filológia és történelmi szakcsoporttal, II. a mennyiségtani és természettudományi szakcsoporttal. k) Szövetségi műipari főiskola (Polytechnique fédérale); ez az ipariskola negyedik évfolyamához csatlakozik s hét időszaka (Semester) van. Ide tartoznak: 1. az építész, 2. a mérnök, 3. a gépészmérnök, 4. a műipari vegyész, 5. a gazdaság és erdészet, 6. a mennyiségtan, természettan- és természetrajz-tanárok, 7. a bölcsészet és politikai tudományok szakcsoportja. Ha már most ezen bámulatra méltó iskolaszervezethez hozzávesszük azt a mesteri módszert, melyet a svájczi tanítók a legalsóbb foktól a legfelsőbbig alkalmaznak, némi fogalmat szerezhetünk annak oktatás- és nevelésügyéről. Tudjuk, hogy a németek a módszerek nagymesterei; de nekem úgy tetszik, hogy a gyakorlati kivitelben a svájcziak felülmúlják őket. Ennek igazolására saját tapasztalatomból hivatkozhatom egy példára. Ott voltam Luzern. kántoni iskolájának egy vizsgáján. Miután az oktatás színtájának legbiztosabb fokmérője a nyelvi oktatás, különösen ezt kívántam megfigyelni. Meghallgattam a reál szak (Real-Abteilung) anyanyelvi és franczia nyelvi vizsgáját és pedig az első osztályban (ez a mi harmadik osztályunknak felel meg). Hogy az eredmény az anyanyelvben teljesen kifogástalan volt, talán felesleges is felemlítenem. Ennél engem sokkal inkább meglepett a franczia nyelvben egy tanév alatt elért eredmény. Az elnöklő igazgató engedelmével megnéztem a növendékek írásbeli dolgozatait. Már ezekben feltűnt, hogy alig láttam egyik-másik füzetben egy-egy piros tintás javítást. A mi a szóbeli vizsgát illeti, az úgy folyt le, hogy a vizsgáló tanár németül vagy franczia nyelven kérdezett, de a növendék mindig franczia nyelven felett. Midőn láttam azt a készséget, mellyel a növendékek a mindennapi életben előforduló tárgyak fölött beszélgettek, az igazgató előtt azon észrevételemnek adtam kifejezést, hogy ezeknek a növendékeknek bizonyára alkalmuk van künn az életben — család vagy szállásadó — magukat a franczia nyelvben gyakorolniok. Nagy volt meglepetésem, midőn az igazgató biztosított a felől, hogy e növendékek minden idegen nyelvi ismereteiket az iskolában szerezték. Hosszú tanári pályámon alkalmam volt a mi reáliskoláinkban az idegen, főleg a franczia nyelvben elért eredményt megfigyelni; de azt tapasztaltam, hogy a mi ötödik, hatodik reáliskolai növendékeink alig birtak annyi franczia nyelvi ismerettel, mint ezek a svájczi első osztálybeliek.* A mi az átlagos haladást illeti, ezekben az osztályokban 30 növendék közül egy sem kapott elégtelen osztály* Az alkalmazott módszer nem egészen a direkt módszer volt, hanem valami középfajta eljárás a direkt módszer és grammatikai módszer közt.