Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-18 / 7. szám

kezeti vagy községi legyen-e, az új szövetségi alkotmányban egy záradékkal szerencsésen úgy oldották meg, liogy a vallástanban való oktatás fakultatív legyen, azaz a növendék szüleinek kivánsága szerint. Azok a gyermekek, kiknek szülői kívánják, hogy a vallástanban és az egyház szokásaiban oktatást nyerjenek, az illető egyházközség lelkészei által oktattatnak és erre nézve az egyházi rend igen értékes tapasztalatokat szerzett. Ezen oktatásba a tanítók nem avatkoznak, mert minden egyéb szakban az iskolák minden felekezet részére közösek. Mivel a papság által nem vezetett tanításban felekezeti vagy nemi tekintetben megosztás nincs, a fiúk és leányok az iskolai élet első napjától kezdve együtt taníttatván, egymást megismerik. A koedukáczió nemcsak az elemi és felső népiskolában van túlnyomólag gyakorlatban, de nagy részben a középiskolákban is. Csakis Bázel város kántona veti el a koedukácziót és külön középiskoláról gondoskodik a fiúk és leányok számára. Zürich elvben elfogadta ugyan a koedukácziót, de helyi okoknál fogva a. gyakorlatban nem foganatosította. A középiskolákban az oktatás élet- és szellemmel teljes. Nagyobb súlyt helyez az ismeret alkalmazásának képességére, mint annak gépleges megszerzésére. Ez világosan kitűnik a képesítő vizsgálatokon, melyek részben írásbeliek, részben szóbeliek s nem a puszta ismeret után kutatnak. Például az ókori történelemben nem az adatokat és dátumokat kívánja, hanem az okokat és okozatokat keresi s utal az állami és politikai viszonyokra, a mint azok kölcsönhatással vannak egymásra. Míg Európa igen sok országában az érettségi vizsgálat sok szívszorongást és idegkimerülést okoz, a svájczi tanítók egyszerre csak egy szakból vizsgálnak s ezen részletes vizsgálatokat több hónapra terjesztik ki. Á döntés az év végén az iskola tanítóinak kezébe van letéve, noha ezen döntést a hatóságok ellenőrzik. Az, a mi az iskolai életnek Svájczban vidám üdeséget kölcsönöz: az azt átható szabadság szelleme. Indokolt az a föltevés, hogy a kormánynak köztársasági alakja, a mint az ezen országban van, az iskola egész munkájára hatással van. Természetes, hogy a pedagógiai elvek Svájczban is, a mennyiben azok az egyéneket, mint emberi lényeket érintik, úgy alkalmaztatnak, - mint másutt; de az, a mit néha más országokban találunk, hogy előírt módszerek úgy a tanítót, mint a növendéket korlátozzák, nincs megengedve. Bürokratikus uralom, mely úgy a tanítókat, mint növendékeket mintegy zár alatt tartja, a svájczi iskolákban nem található. A gyermek egyéniségét tiszteletben tartják és megengedik, hogy az szabadon fejlődjék. Ez természetesen kifejezésre jut a tanfolyam, a módszer, az elbánás és magaviselet tekintetében a cselekvés szabadságában a tanító részéről. Nagy súlyt helyeznek a német nyelv tanítására, mint a mely az összes svájczi gyermekek mintegy háromnegyed részének anyanyelve, s az eredmény ezen szakban, különösen a középiskolákban, igen szép. A növendékek élete az iskolán kivül, bizonyos tekintetben iskolai szabályoknak van alávetve; de az az elv, hogy az iskola hatáskörét a család előjogai korlátolják, mindenütt el van fogadva. Ez természetesen a felügyelet igen komoly kötelességét rója a szülői otthonra. Tanulói klubok, zártkörű társulatok alakítása, föltévén, hogy azok az iskolai hatóságok bizonyos intézkedéseinek megfelelnek, meg van engedve. így például meg van engedve, hogy a középiskola felsőbb osztályainak tanulói, a 18-tól 20 évig, a vendéglőkben, étkező helyiségekben ihassanak és ehessenek; a dohányzás nincs eltiltva. A svájczi tanítók már rég leszámoltak azzal, hogy az ily szabadságot korlátozzák, s egészen a szülőkre bizzák, hogy a tanuló szabadságának korlátait meghatározzák. A svájczi iskolarendszernek legnevezetesebb alakulata a tanuló szállók (tanulói otthonok), melyeket kántoni vagy helyi hatóságok létesítettek. Ezen szállók a középiskolával nincsenek ugyanazon fedél alatt, de az iskolaépülettől megfelelő távolságra esnek. Mivel egy középiskola felállítása és fentartása igen kis városban költségesebb, mint egy olcsó szállónak, a tanítók felügyelete és gondozása mellett való fenntartása, — az utóbbi kisegítő eszközhöz folyamodtak. Középnagyságú városokban kántoni (azaz állami) vagy hatósági (municipal) középiskolák állíttattak, melyeket a növendékek messze földről látogatnak. Azok a szülők, kik nem ily központokban laknak, e tanuló-otthonokban gyermekeik elhelyezésére megfelelő szállást lelnek, a hol azok a szó legteljesebb értelmében otthonra találnak. Több ily épület emeltetett az utóbbi években. Már külsőleg is vonzók, az egészség követelményeinek a legteljesebb mértékben megfelelnek. Van tornatermük, játszóterük, olvasószobájuk, bőségesen ellátott könyvtáruk. Miután az épületek hivatvák a tanuló életének több éven át az otthont helyettesíteni, azoknak úgy kell elláttatniok (s tényleg úgy is van), mint egy otthonnak. A tanulóotthon legmesszebb menő szabadságot enged, a mit csak a tanuló iskolai élete, kora és jólléte megenged. A kiadások mérsékeltek, úgy hogy még a nem jómódú osztályhoz tartozó szülőkre nézve is lehetővé válik, hogy gyermekeiket a kerület központi középiskolájába küldjék. Elmondható, hogy Svájczban a kántoni és községi kormányok az ifjú nemzedék nevelése érdekében a legnemesebb módon karöltve munkálkodnak és a köztársasági kormányforma elveivel, mely az egyéni szabadságot föltételezi, teljes összhangban. A következő rövid statisztikai kimutatás Svájcz nyilvános nevelését, az intézetek változatosságát és a népnek azok fenntartásában élvezett szabadságát tünteti föl. Svájcz 25 kántonból állt 1900-ban, 3.325,023 lakossal; 1908-ban 3.800,000-re becsültetett a népesség. Gyermekkertek. 1905-ben 887 gyermekkert és óvóiskola volt, 42,001 növendékkel s 1037 óvóval, vagyis minden óvóra 40 növendékkel. A 25 közül csakis 5 kántonban vannak nyilvános gyermekkertek; ezért a 887 gyermekkert nagy része magán.