Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

Micsoda lélek, mely nem végez magában egyebet, int alkalmas és alkalmatlan időben hirdetni a megfeszített és feltámadott Krisztust, a kinek evangéliuma Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére 1 A kinek élete sem drága, csakhogy a Krisztus békéjét, szeretetét, üdvötadó, megszentelő erejét beplántálja azokba az agyonkínzott, elepedt lelkekbe, melyek egy jobb kor és annak boldogsága után sóvárogtak ! Nem volt ember, ki a Krisztus evangelinmáért annyit tett volna, mint ez az előbb dühös, szenvedélyes ellenség, de a ki megtérése után nemcsak hirdette, hanem át is élte ez örök igazságokat, s a ki jogosan hirdetheti ma is: élek nem én, hanem él bennem a Jézus Krisztus és a mely életet élek, az 0 benne való hit által élem azt! Ez a hit volt világító fáklyája utazásainak sötétségében; az e hitben bírt isteni kegyelem volt az a hatalom, mely őt a veszedelmekben és a börtönben is megerősítette. Evangéliumi hitével megrázta, csodálatra ragadta sokszor ellenséges érzületű hallgatóit, szemükre vetve rettenetesen romboló bűneiket, s midőn lelkiismeretük felébredt, azt az evangelium megnyugtatta, lecsendesítette. Ugyanígy tesz a könyv szerzője is. Midőn az apostol küzdelmes életét elénk tárja, mindig új és új vonások tűnnek fel rajta;

— az új vonásokból új igazságokat, új tanulságokat nyerünk, melyek mindig közelebb visznek bennünket a megváltó Krisztushoz és az ő újjászülő evangéliumához. A fordító, jobban mondva átdolgozó, értékes munkát végzett, midőn e könyvet népünk életébe igyekezett átültetni; mert nemcsak a papok használhatják sikerrel, áldást árasztva a templomokban, hanem népünk is, mely még a bibliát szereti, örömmel forgathatja, hogy erőt, békét és szent lelkesedést merítsen belőle. Vegyék meg és olvassák minél többen, — a könyvből kiáradó evangéliumi melegség legyen terjesztője, ajánlója! Keresztesi Samu. BELFÖLD. Egyetemes névtárunkról. Isten jóvoltából immár a harminczadik esztendeje telik, hogy magyar református egyházunk egységessé lett, s e három évtized alatt két egyetemes névtára jelent meg. Az első azelőtt 24 esztendővel Tóth Sámuel, a második a folyó évben, Hegedűs János szerkesztésében. Az 1886. évi egyetemes névtár kezdetnek elég jó volt. A rovatos rendszer miatt nagy térpazarlással járt ugyan, de eléggé áttekinthető és a keresett adatok könnyen feltalálhatók benne. Az egyházkerületek múltjáról szóló történeti adatai azonban nagy mértékben hézagosak és hibásak. Nagyon természetes, hogy ez az első névtár, a felette átment negyedszázad alatt sokszorosan elévült. Egyházi gyűlésekben és az egyházi sajtó terén sok ízben, különösen az 1890. és 1900. évi népszámlálások után, hangzott a kívánság egy új egyetemes névtár létesítése tárgyában, de mindig hiába. Pedig református egyházunk egysége és tekintélye szempontjából okvetlenül szükséges lett volna, ha nem is minden évben, de legalább minden 10 évben, a népszámlálási adatok felhasználásával, egy egyetemes névtár kiadása. Nagyon szegényes és sajnálatos dolog volt az, hogy ha egyházunk egyeteméről kívántunk valami adatot megtudni, az öt egyházkerületnek különböző rendszerű öt névkönyvét kellett megszerezni és nagy időveszteséggel átkutatni czélunk elérhetése végett. Az egyház tisztességéért és igaz érdekeiért lelkesülő és óriási munkaerővel rendelkező egyetlen ember, dr. Hegedűs János, nyugalmazott anyakönyvi felügyelő ajánlkozása és éjet napot, egygyé tevő munkálkodása végre is megalkotta, az Egyetemes Konvent égisze alatti folyó évben megjelent egyetemes névtárunkat. Hegedűs János, az ő nagy konczepcziójú eredet, tervezésében olyan óriási anyagot kívánt felölelni a kiadandó névtárban, a melyről eleve tudtuk és néhányan meg is írtuk neki, hogy ezt a tömeget egy névtár keretei meg nem bírják; mert ha az egyes lelkészektől s egyházi tisztviselőktől bekért összes adatokat feldolgozni és kiadni akarná, akkor nem egy, de 5—6 kötetből állana az egyetemes névtár. A szükségtelen aprólékosságig részletező és sokszor túlzó bürokratikus jellegű kérdések és kérdőívek miatt aztán erős ellenszenv támadt az egyházi tisztviselőkben az egész konczepczió ellen; és ezt az ellenszenvet átvitte az egyházi közvélemény a megjelent névkönyvre is, melyet nagyon sokan, hirtelen ítélettel, használhatatlannak és rossznak mondanak. Pedig ez a névtár — mint Stuárt Máriáról mondták — határozottan jobb a hírénél. Véleményem szerint Hegedűs János munkássága s az általa megalkotott névtár nem kárhoztatást és lekicsinylést, hanem, a maga egészében, elösmerést és köszönetet érdemel. Igaz, hogy a névtár beosztása sok tekintetben hibás, a mint mindjárt ki fogom mutatni; de vannak olyan részek is, melyek teljes elismerést érdemelnek. Mivel úgy tudom, hogy a névtár még nincs meg minden lelkészi hivatalban (pedig, hogy meglegyen, nagyon kívánatos),* szükségesnek látom tartalmát röviden ismertetni a következőkben: A szerkesztő előszava. Tartalomjegyzék. Bevezetés. I. rész. Az egyház alkotmánya, szervezete és (az) ezekben résztvevő személyek, hatóságok és testületek. Zsinat. Egyetemes konvent. Egyházkerületek. Egyházmegyék. Egyházközségek. II. rész. Egyházi belhivatalnokok személyes ügyei és a hitéleti ügy. Személyi ügyek. Missziói ügy. Hitéleti ügy. * Még m siem láttuk. Pedig talán a kiadónak is érdeke volna, liogy ismertetés végett megküldje a munkát az egyházi lapokhoz. Szerk.