Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

33. szám. III. rész. A református egyház gazdasági és adózási viszonyai. Államsegély. Zsinat. Egyetemes Konvent. Egyházkerületek. Egyházmegyék. Egyházközségek. Egyetemes adóalap. Közalap. Alapok és alapítványok. IV. rész. Egyházi törvénykezés. A különböző fokú egyházi bíróságok és ezek ügyvitele. V. rész. Köznevelés és közoktatásügye. A szorosan vett tanügyi adatokon kiviil szó van e részben az egyházi és iskolai könyvtárakról, az irodalmi ügyről, a levéltárakról és az ügykezelési könyvekről. VI. rész. Nyugdíj- és gyámintézeti ügyek. Ugy az országos, mint az egyházkerületi és egyházmegyei intézetek. VII. rész. Külföldi magyar ref. hívek és egyházközségek. VIII. rész. Református jellegű egyesületek. IX. rész. Egyházi hatóságok és tisztviselők határdöhöz kötött teendői. X. rész. Hely-, név- és tárgyszerinti betüsoros mutatók. E czím alatt van a magyarországi, az amerikai és romániai egyházközségek helységnévtára, végül a tárgy- és személy névmutató. Mint e tartalomjegyzékből látható, a szerkesztő felölelte a magyar ref. egyház összes szerveit és azoknak mindennemű életműködését, még pedig (az I—VII. részekben) az Egyházi Törvénykönyv beosztása szerint. • Csakhogy a mi a Törvénykönyvben helyes beosztás, nem következik, hogy a névtárban is helyes legyen. Az egyetemes névtár fogalmából és czéljából szerintem az következik, hogy az egyetemes egyházra (zsinat, konvent) és ennek intézeteire s alapjaira (lelkészi nyugdíj- és gyámintézet, egyetemes adóalap, államsegély, misszió stb.) vonatkozó adatok után, az egyes egyházkerületekre s ezekben az egyes egyházmegyékre, mint autonom testületekre vonatkozó összes adatokat együtt, egymásután találjam meg, mint ez az első egyetemes névtárban és az egyházkerületi névtárakban van. Ezután következnék szerintem (mint Hegedűsnél) a betűrendes helységnévtár, azután a közép- és főiskolák czím- és adattára, végül különböző táblázatok és tárgymutatók. Én ezt a változtatást javaslom a névtár beosztásán, megjegyezvén, hogy a mostani névtár II. részét (131— 194. lapok), vagyis az egyházközségi névtárat, mostani alakjában kívánom ezentúl is megtartani. A névtárban foglalt számos statisztikai és egyéb táblázat a szerkesztő odaadó buzgalmának és fáradhatatlan szorgalmának elismerésre méltó terméke. Oly adatokat és oly szempontból dolgozott fel a táblázatok némelyikében, a milyenek egészen újak, eddig még soha összeszedve és egybeállítva nem voltak. így például: a magyar korona alá tartozó országok közjogi alkatrészeinek egyházigazgatási beosztása (8—6. 1.), a reformátusok számszerű megoszlása a polgári községekben (6.), valamint a 118—130. lapokban foglalt táblázatok nemcsak nagymértékben tanuságosak és értékesek, de óriási munkának az eredményei. . -v 537 Azt sem hallgathatom el, hogy vannak csonka vagy felesleges táblázatok is. így például csonka a lelkészi javadalmak kimutatása (41—42.), mert 215 egyházközségből nem kapott a szerkesztő idevonatkozó adatokat. Feleslegesek p. o. az egyházkerületi szabályrendeletekről (22.) és az esperesek tevékenységéről (33.) szóló táblázatok, a mellett, hogy ezek is csonkák. Egyáltalán táblázatot csak olyan tárgyról kell készíteni és közölni, a melyre vonatkozólag az összes adatok hiány nélkül rendelkezésünkre állanak. Aztán: nem kell statisztikát csinálni olyan dologról, a mit pontosan kimutatni lehetetlen, p. o. hogy az egész országban hány református járt vasárnaponként templomba és hányan éltek úrvacsorával ? Ezekre a kérdésekre csak akkor lehetne a valósággal megegyező feleletet adni, ha a templombajárók és úrvacsorázók számát mindenütt számolnák és jegyeznék. De hát hol teszik ezt meg?! Nagy érdeme szerkesztőnek szerintem az is, hogy ő kísérlette meg legelőször Magyarország polgári községeinek református egyházi szempontból való beosztátását feltűntetni, s egyúttal rámutatott arra a nagy ingadozásra, mely nálunk e téren eddig nyilvánult s mely az Egyetes Konventet, is intézkedésre indította. (1911 ápril., 155. szám.) Összegezve az elmondottakat, az egyetemes névtár a feltűntetett kifogások mellett is olyan értékes és használható munka, melynek minden lelkészi hivatal s egyházunk minden világi funkcionáriusa birtokában meg kellene lenni. Jövőre pedig az. I. rész beosztása a jelzett módon megváltoztatandó és a nyomdai korrekturára a legminucziózusabb gond fordítandó, mert például a mostani névtár szerint a balatonfüredi lelkész 1483-ban, a petőszinyei lelkész pedig 1585-ben született. A tulajdon- (család-) neveknél is nagyon sok a sajtóhiba. Mindezeket a sajtóhibákat a jóakarat kijavíthatja ugyan, de névtárban még sem jó, ha sűrűbben fordulnak elő. Kassa. Révész Kálmán. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Uram I Megyei és kerületi gyűlés előtt állunk. Kiki előáll a maga egyház- stb. boldogító tervével, s azt hiszi, hogy előbbre viszi dolgát annak, a mihez hozzászól. Pedig egyedül Istené a dicsőség! Mi semmik vagyunk! E semmiségünk érzetében félve szól néha az ember (a kényelem szempontjából ugyan a hallgatás kifizetőbb), de semmiségünk érzése nem tétlenségre van hivatva nevelni, hanem inkább küzdelemre. Csak a dicsőséget, az eredményt ne tulajdonítsuk magunknak, mert az kevéllyé tesz. Én is bátor volnék, kedves szerkesztő uram, hozzászólani olyan dologhoz, a melynek fontossága méltó, hogy szó nélkül ne maradjon. E kérdés a theológiai filozófia-pedagógiai tanszék kérdése. A jegyzőkönyvről szólva, futólag említettem már PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP.