Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

gálát s benne a cselédkérdés (158—174. 1.), a mértékletlenség és a társadalom (175—192. 1.), a nyomor (193—216. 1.), az emberi személyiség értéke (217—230 1.). Azután pedig fejtegetéseinek gyakorlati következményeit az eszményi társadalomról, „az Isten országáéról szóló XII. fejezetben (231—253. 1.) foglalja össze. A tudományos felszerelést mindenütt kerüli, de a tárgyi hozzáértés mindenütt szembetűnő. A tulajdonjog, a munka, a haza, a nőkérdés (feminizmus), cselédkérdés, alkoholizmus és a nyomor nehéz problémáit csaknem egyforma hozzáértéssel tárgyalja. Az igazságról és szeretetről, a mértékletlenségről és a nyomorról szóló fejezetekben a statisztika sötét adatait is bőven használja czélja érdekében. Az emberi személyiség értékét igen szépen határozza meg (222. 1.), méltán képezi ez a fejezet a tárgyaló fejezetek záradékát, csúcspontját. Általában mindenütt főleg elvi alapon tárgyalja a kérdéseket, az adatok csak az elvek szolgálatában állanak. A társadalmi mozgalmat s annak a különböző országokban és egyházakban való folyását legfennebb egy-egy villantással világítja meg. Legfőképen svájczi viszonyokra van tekintettel. A -tárgyalt kérdésekről tiszta képet, mély felfogást ad. Művelt népszerű nyelven, sok helyen a szónok erőteljes és hatásos színeivel és lendületével szól tárgyáról. A fordítás a szöveghűséget ós a szabad fordítás magyarosságát összhangba olvasztja. Az eredeti franczia szövegben előforduló torlódásokat,, összetettebb részleteket felbontja és egyszerűsíti. Thomas nagy előszeretettel használja a hosszú, összevont mondatokat, a mik stílusát itt-ott kissé nehézkessé teszik. Fordító a hosszú mondatokat—a hol csak lehetett és a hol nem volt a fordítás hűségének rovására — több mondatra bontotta. Az eredeti szöveg nemes tulajdonságait gondosan kifejezésre juttatja. Imitt-amott azonban egy-egy fordítási hiba fordul elő. így az „idéal" szót több helyen (6, 25, 49, 61, 64, 68, 105 1.) eszmének fordítja, eszmény helyett. A 15. lapon az „individuel ou individualiste" kifejezést „egyéni, vagyis individuális"-nak fordítja, „egyéni vagy egyéniségelvű" (individuális, individualista) helyett. A „kiilönczködés" szóval fordítja a franczia paradoxe-ot. A bibliát legtöbbször az átdolgozott szöveg szerint idézi, azonban több helyen fordul elő a régi szöveg szerint való idézés is (36., 37., 41. stb. 1.) A szövegben bennmaradt számos sajtóhiba meglehetősen kellemetlenül hat. A gondosabb javítás lett volna hivatva azok eltávolítására. Kissé bántó az is, hogy — mivel a fordító idegenesen (Frank Thomas) írta a szerző nevét a czímlapon, bár az előszó aláírásából kitűnik, hogy Thomas a szerző családneve — a csinosan kötött könyv táblájára a szerző keresztnevét (Frank) nyomták. (A még be nem kötött példányoknál azonban kijavította a könyvkötő a hibát és az újabb kötetek tábláira már a helyes nevet nyomta.) A becses munka és a derék fordítás mellett szerettük volna ezeknek a hibáknak az elkerülését. A Thomas korszerű, becses munkáját melegen ajánljuk művelt közönségünk, lelkipásztoraink, vallástanáraink, hitoktatóink, tanítóink, a belső misszió és az egyháztársadalmi munka minden barátjának. Hadd legyen ez is egyik segítőnk a protestáns keresztyénség társadalmi feladataink égetően szükséges megoldásában, eredményes végezésében! V. J. MISSZIÓÜGY. A bácskai sváb kivándorlókról. Az Amerikába kivándorolt magyar reformátusság lelki gondozása nehéz probléma volt a közelmúltban. Hála Istennek, ina már a csatazaj elhallgatott s a magyarországi egyházhoz tartozó amerikai ref. egyházmegye megizmosodva folytatja munkálkodását. Az egyházmegye jelszava: hazai fegyelem mellett, hazai lelkészekkel látni el a gyülekezeteket s megtartani őket úgy az evangéliumi hitnek, mint a magyar nemzetnek. Ilyen alapon, ilyen czélzattal dolgozunk Amerika földjén. S e jelszó hallatára nem csupán a haza különböző megyéiből kivándorolt magyar reformátusok s az Ung és Zemplénből kikerült tót reformátusok sietnek a kibontott zászló alá, hanem ágostai hitv. evangélikus testvéreink is, a kiknek Amerika földjén mindössze két magyar lelkészük van s így velünk együtt tartanak fel közös egyházakat. Velünk vannak a Dunántúl magyar és vend evangélikusai, a Szepesség hazafias németjei, még a Turóczból kikerült tót lutheránusok közül is kerül egy-kettő. Ágostai hitvallású evangélikus testvéreinkkel a legjobb testvéri viszonyban élünk; őket az egyháztanács tagjai sorába beválasztjuk s úrvacsoraosztás alkalmával számukra ostyáról gondoskodunk. A dogmatikai különbséget nem feszegetjük, s midőn mi állva vesszük magunkhoz a kovászos kenyeret s ők térdelve fogadják a kovásztalant, úgy érezzük kommunió után, hogy valóban Krisztussal egyesültünk, mert olyan érzülettel és hittel járultunk az Úr asztalálioz, mint a hogy arról legelőször az Úr által szolgáltatott ki a szent vacsora, így aztán nem kell theologiai szó- és tollharczot folytatnunk az „ez az én testem, ez az én vérem" felett; a dogmatikus Luther és Kálvin felett az üdvszerző Krisztusra nézünk, a ki nem azért szerzé sákramentumát, hogy rajta összekapjunk, hanem hogy az lelkünk javára és üdvösségére szolgáljon. Szóval, minálunk az unió, a a mi otthon sok beszédre és vitára adott okot, a legnagyobb csendben és legszebb egyetértésben megvalósult. Még pedig anélkül, hogy abból az evang. hívekre a legkisebb hátrány háramlanék. Míg itt vannak, velünk tartanak fenn közös egyházakat, s ha hazamennek, otthon ismét az evang. templomba járnak s az ág. hitv. evang. egyháznak lesznek hű gyermekei. Szóval a legszebb békességben élünk úgy helvét, mint ágostai hitvallásúak, legyen bár anyanyelvünk magyar, tót, vend avagy szepesi német. Csak egyetlen hazai népet nem tudunk egyházunkba bevonni, s ezek a Bács-