Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Icából, a Jailai járásból, főleg Verbász és Torzsa közsé­gekből kikerült németnyelvű protestánsok. Ezek (úgy a reformátusok, mint evangélikusok) itt Perth Aniboyban a holland ref. egyházhoz tartozó német ref gyülekezet tagjai. A magyarokkal, noha főleg az ifjabb generáczió­ból valók és magyarul jól beszélnek, soha nem érint­keznek, a magyarokkal közös egyletekbe be nem lépnek, hanem a nagy-németországiakkal együttesen az „Unga­risch-Deutscher Krankenverein"-t alapították meg, a mely­nek második paragrafusa szerint a hivatalos nyelv kizáró­lagosan német. A Zemplénből és özatmárból kivándorolt svábok a helybeli magyar róm. kath. templomnak rendü­letlen hívei és szégyennek tartanák, hogy német hitköz­séghez tartozzanak. Nekünk reformátusoknak pedig a miatt kell sajnálkoznunk, hogy a hazánkban 1784 óta lakó bácskai református svábok az egyedüliek, a kiket Amerikában sem egyházi, sem társadalmi magyar éle­tünkbe bevonni nem tudunk, a kik tőlünk elkülönülve élnek és dolgoznak, mintha a magyar földön eltöltött több, mint száz esztendő teljesen nyomtalanul röpült volna el fejük felett. A Tolnából kikerülő sváb lutheránusok nem a német evangélikus lelkész szolgálatait veszik igénybe, hanem magyar ref. lelkészekhez fordulnak ; a bácskai sváb reformátusok pedig a magyar reformátu­sokkal való közösségről mit sem tudva, idegen feleke­zeteknek lesznek tagjai. Szóval az idegen nyelven beszélő magyarországiak közül ők az egyedüli „nem-csatlakozot­tak", a kiknek hazai egyház, hazai intézmény nem kell. Ha bajban vannak és konzulátusi közbenjárásra van szükségük, néha-néha felkeresnek és úgy magyar, mint német nyelven adott tanácsaimat köszönettel fogadják, de a magyar templom látogatásáról hallani sem akarnak. Nem kételkedem a felől, hogy a német ref. egy­házban, a melyhez úgy a helvét, mint az ágostai hit­vallású bácskaiak tartoznak, — protestáns hitüket híven megtarthatják; de mivel mi, amerikai magyar lelkészek a magyar nemzet érdekeinek ügyét is szolgálni kívánjuk, hazánk nemzeti politikája szempontjából éppen nem örvendetes dolognak tartom, hogy a sváb reformátusok, kik otthon több mint száz éven voltak velünk együtt egy hazának és egy egyháznak gyermekei, itt az idegenben az egyházi és nemzeti együvétartozandóság kötelékeit szétszaggatják és a szülő magyar haza ref. egyházáról, itteni társadalmi és vallásos intézményeiről elfelejtkeznek. Azzal a jóindulatú czélzattaí írtam meg e sorokat, hogy a jelzett községek lelkészei teljesen egyetértenek velem és kivándorolni akaró, illetve már kivándorolt hí­veikkel összeköttetéseik révén megértetik, hogy nekik itt Amerikában is a magyarországi egyházhoz tartozó ame­rikai egyházmegyében van méltó helyük. Akkor majd mi gondoskodunk róla, hogy úgy vallási, mint nemzeti szempontból hálás gyermekei maradjanak a magyar egy­háznak és a magyar hazának! Perth Amboy, N. J. Nánássy Lajos, KÜLFÖLD. Svájcs. Protestáns szórványok. A szórványok támogatására alakult genfi vallásos társaság idei nagygyűlését az Audi­íoúe-templomban tartotta meg. A pénztáros jelentéséből olvashatjuk, hogy a társaság az 1910-dik esztendőben összesen 28 ezer frankot osztott ki Svájcz, Franczia­ország, Ausztria-Magyarország és Olaszhon szórványai kö­zött. Igen érdekes volt Amsler előadása, a ki a franczia­országi Laval nevű város református lakosainak lelkipász­tora. Laval a mayenne-i megye főhelye. Nagy r. kath. püspöki város. A XIX. század elején egy svájczi refor­mátus pékmester telepedett le itten. Vele jöttek még egynehányan az Alpesek hazájából. A mestert édes anyja azzal az intéssel eresztette útnak, hogy sohase feledkez­zék el ősi, szép vallásáról. Anyjának tett igéretét be is váltotta. Hat fiúgyermekét a leggondosabb vallásos ne­velésben részesítette. Családja és a vele bevándoroltak családjai az idők menetén mindinkább szaporodtak. Ké­sőbb már tanítót is fogadtak maguknak, a ki gyerme­keiket a vallásban és egyházi éneklésben oktassa. Ez főképen azért vált szükségessé, mert a helybeli r. kath. pap a gyermekeket el akarta hódítani. Ismét később Angers, Rennes és Mans környékbeli városok református lelkészei, fölváltva, minden hónapban kirándultak hoz­zájuk és istentiszteletet tartottak. 1870-ben a köztársa­sági városi tanács külön termet kölcsönzött nekik imaházul. Majd később ők maguk vásároltak maguknak 40 ezer frankért házat, melyet templommá alakítottak és rendes lelkészt választottak. Ennek az új egyházközségnek a felolvasó Amsler a második lelkipásztora. íme, így ke­letkezett egy század leforgása alatt a lavali egyház, mely most a környéken levő református szórványokról nagyon buzgón gondoskodik. Saillens prédikátor Genfben. Saillens, a kiről már egy ízben megírtuk, hogy Párisban, mint protestáns hit­szónok sátor alatt hirdeti az evangéliumot, nemrégiben Genfbe érkezett és hatalmas szónoklataival az egész vá­rosban nagy feltűnést keltett. Beszédeinek tárgyai voltak : „Az új vallásmely a Szentlélek újjászülő műve a lélekben; „Az arany-kormelyet az evangélium teremt meg az emberek társaságában ; „Jézus személyisége, beszédei és müvei" ; „Az ember nagysága, bukása és megváltásaBeszédeit a város különböző pontjain mon­dotta óriási hallgatóság jelenlétében. Eretnekség és — meghódolás. Miksa szász herczeg, a szász király fivére, ki r. kath. pap és a svájczi frei­burgi r. kath. egyetem tanára, egy czikkével, mely egy mostanában megindult folyóiratban jelent meg, nagy fel­tűnést keltett. A fejedelmi származású tudós keleti tanul­mányai révén szerzett magának hírnevet és a londoni eucharisztikus kongresszuson nagyszabású előadást tar­tott a nyugati és keleti egyház uniójáról. November vé­gén a Kóma közelében levő híres régi görög katholikus kolostorban Roma e TOriente czímmel új folyóirat indult

Next

/
Oldalképek
Tartalom