Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-05 / 6. szám

ezreihez — ha másként nem is — legalább filléreinkkel lehetővé kell tennünk, hogy életük eme legnehezebb és legküzdelmesebb korszakában becsülettel és tisztán megállhassanak.* A svájcziak és a francziák is tudtak ideszakadt leányaik számára otthont építeni. Csak mi ne tudnánk az ebben a modern Babilonban élő és ezernyi kísértésnek kitett leányaink számára egyetlenegyet is fölállítani ?! Dr. K. 1. ISKOLAÜGY. A jogi oktatási reform s jogakadémiáink. Mindenki előtt, a ki e kérdéssel foglalkozott, világos, hogy a jogi oktatás reformja, a mennyiben az tényleg egy újabb, a harmadik év után teendő alapvizsga körül fog kijegeezesedni, a mikép az általában,az ankéton elhangzott hozzászólások túlnyomó része által kívántatott, — a vidéki jogakadémiák szerepét és fontosságát lényegesen emelni fogja. Ismétlésekbe esni ezen tétel megalapozása tekintetében nem akarván, utalok az idevonatkozólag az „Ügyvédek Lapja" legutóbbi számában megjelent soraimra. A Szerkesztő Úr engedelmével ezen lapok hasábjain csak a dolog azon vonatkozásaira óhajtok pár szóval kiterjeszkedni, a melyek református egyházunkat, mint a vidéki jogakadémiák tekintélyes százalékának mindig áldozatkésznek és a kor kívánalmait megértőnek bizonyult fentartóját érintik. Ezek a vonatkozások első sorban a nervus rerum, az anyagiak körül forognak. Kétségtelen ugyanis, hogy a tételes jogi tárgyakban való az a gyakorlati kiképzés, a melynek hiánya a jelenlegi rendnek legfőbb hibája s a mely a jövőtől első sorban fog követeltetni, a tanulmányi rendben változást fog előidézni és pedig annyiban, hogy a gyakorlati órákon, az ú. n. praktikumokban való részvétel s talán a szemináriumokban való részvétel is kötelezővé fog tétetni. (Bár ez utóbbit nem hiszem, lévén a szemináriumi munkálkodás fogalma teljesen inkompatibilis a kényszermunkáéval. De ily értelmű hírek tényleg kolportáltatnak.) Nos, a praktikumokban való részvétel csak akkor eredményes, ha a hallgatóságnak megfelelő segédeszközök, főleg és mindenekelőtt gazdag s könnyen hozzáférhető könyvtár állanak rendelkezésre. A mostani jogakadémiai könyvtárakból a szükséglendő forrásművek egyáltalán nem fognak kitelleni; — itt tehát a könyvtárak gyarapítására szánt összegek felemelése elől nem lehet majd elzárkózni. Az okvetlenül felmerülő apróbb dologi kiadásokat itt nem akarom részletezni, bár összeségükben azok is számbavehetően tekintélyesek lesznek. * Adományok a „Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület" czímére : Budapest, X., Család-utcza 8. sz. alá küldhetők. Olyanok, a kik a „Cselédvédő-Osztály" tagjai kívánnak lenni, mint alapító tagok egyszersmindenkorra 200 kor.-t, mint rendes tagok legalább évi 4 kor.-t fizetnek. Figyelembe veendő az ezen gyakorlati órák kötelezővé tétele által az illető szaktanárokra háramolható teherszaporulat is. Különösen a büntetőjogi praktikumokat tartandó büntetőjogtanár feladatai fognak megnövekedni oly mértékben, hogy ez már ezen szaknak a közoktatásügyi kormány által annyira homloktérbe állított intenzivebb oktatását is kedvezőtlenül fogná befolyásolni, ha megfelelő korrektivumokról nem gondoskodunk. Jelenleg ugyanis az összes akadémiákon, tehát a mieinken is, a büntetőjog tanszéke a jogbölcseletével kapcsolatos (Debreczent és Eperjest kivéve). A tanév első felében előadatik a jogfilozófia heti 6, a büntetőjog heti 5 órán. A tanárnak tehát heti 11 órája van (mindannyi nagy tanulmányokat, bemélyedést igénylő főkollégiumból), tehát már több a kötelező óraszámnál. Ebben a semesterben tehát a heti két órás praktikum (mert két óra kell, ha valamit akarunk elérni) jelentékeny többletet okoz. A II. félévben kedvezőbb a helyzet, mert ebben a jogbölcselet már nem adatik elő s így a szintén előforduló 5 órás büntetőjogi főkollégium mellett volna idő gyakorlatokra. De még ebben sem mindenütt. Egyes jogakadémiákon ugyanis a II. félévben a büntetőjogtanár adja elő 4 órán az ethikát (M.-Szigeten bölcsészettörténetet!) Hát a tanulmányi rendnek ahhoz a különös specziálitásához mit szóljunk, a melynél fogva az eperjesi jogakadémián épen a heti 8 órás római jog (másutt mindenütt egyedüli tárgya a tanárnak) van a büntetőjoggal összekapcsolva ?! Ilyen megterheltetés mellett, a midőn jelenleg is a büntetőjogi professzorok vannak a leghátrányosabb helyzetben a többi szaktanárokkal szemben, a mennyiben a római jogon kívül az összes többi tanárok (habár az ő tanszékeik is párhuzamosok vagyis legalább két tárgy előadása kívántatik) studiumai akként kombináltattak, hogy közelrokon tudományok adattak egy kézbe (pl. osztrák jog, magyar magánjog; közjog, politika, nemzetközi jog; nemzetgazdaságtan, pénzügytan, pénzügyi jog) s az összóraszám mindig kevesebb a büntetőjog, jogbölcselet, ethika professzoráénál, addig itt egyfelől a büntetőjognak, másfelől a jogbölcseletnek, sőt harmadsorban az ethikának az előadása kívántatik, a melyek egymással semmi közelebbi kontaktusban nem állanak s a büntetőjog által szükségelt bölcseleti alapvetések daczára is teljesen elkülönült tárgyaknak tekintendők: — a jövőben, a mikor t. i. kötelezővé lenne teendő a praktikumokban való részvétel, tehát a tanárra az ily praktikumok ellátása, alig lesz remélhető a büntetőjogi tanároknak a szemináriumok és praktikumok tartásában igazi kedvvel és frisseséggel való serénykedése, a mi pedig az ilyen órákban a leglényegesebb. Miért is a reformmal kapcsolatban revideálandó lenne a jogakadémiák tanulmányi rendje s a büntetőjogi professzorok, a kiknek a büntető anyagi s alaki jog a megfelelő praktikumokkal együtt úgyis bő elfoglaltságot ad, — a bölcseleti tárgyaktól mentesítendők lennének. A mi azután az éremnek másik oldalát, vagyis a