Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-05 / 6. szám

reformmal kapcsolatosan az akadémiák, főleg a mi akadémiánk fellendítését illeti, eltekintve az ezen irányban a reformmal természetszerűleg összefüggőktől, — arról tán egy más alkalommal. Kecskemét.

Dr. Kováts Andor, ref. jogakadémiai tanár. TÁRCZA. A bibliafordítások nehézségei. Néhány százra tehetjük a szentírás, vagy egyes könyveinek ama fordításait, a melyek vad és barbár néptörzsek számára készültek. Ezeknek a többé-kevésbbé sikerült fordításoknak a nehézségeiről azonban csak a filológusok képesek maguknak számot adni. ízelítőül felemlítünk e nehézségekből egynéhányat. A hottentotta nyelvre fordításnál lehetetlen a Jézus és a Krisztus neveket ilyen alakban meghagyni, miután az „s" végzet a nőnem jele és a hottentotta Jézus és Krisztus alatt nőt értene. E nyelvben a hímnem suffixuma a „&", miért is Jézusnak Jesub-bá, Krisztusnak Christub-bá kell átalakulnia. Épúgy lesz Moses, Amos, Zacharias, Paulus, Judas, Thomas, Moseb, Amob, Zachariab, Paulub, Judab, Tliomab s csak Jákób, Moab, Achab, Belzebub, Job tarthatják meg eredeti alakjukat. A hottentotta nyelv ugyané törvényei szerint azonban Rachabnak, a kinek házában Józsué kémei menedéket találtak, Rachas-ra kell változnia a fordításban. Sok nyelvben, főként az afrikai néger dialektusokban, vannak olj<an szavak, a melyek kimondhatatlanok az asszonyokra nézve, abból az okból, mert hasonlítanak férjük után való férfi rokonuknak, apósuknak, sógoruknak stb. neveihez. Ezek helyett a nevek helyett kénytelenek az asszonyok más szavakat használni, a miből azután néhány generáczió múlva egész külön asszonydialektus támad. Ugyanilyen tilalmas szavak vannak a férfiakra nézve nőrokonaikat illetőleg. Elképzelhető tehát, hogy az ilyen tilalmas szavak egész rendszere mellett mily nehéz megkeresni és megtalálni azokat a szavakat, a melyek a szentírás olvasását mindkét nemre nézve lehetővé teszik. A délafrikai kele nyelvben például egyszerűen lefordíthatatlan az elveszett juh parabolája olymódon, hogy azt férfiak és asszonyok egyformán olvashassák. A 99 szám szószerinti kele fordítása ugyanis olyan hangelemet foglal magában, a mit asszonynak kiejteni nem szabad. Általában a kele nyelvben több mint harmincz olyan szó van, a mely ily szempontból a fordításban mással helyettesítendő, és pedig közöttük sok olyan közönséges szó, a mely a bibliában sűrűn fordul elő, pl. olaj, hús, levél, ember, víz, tűz, fül, szem, hal, út, piacz, nyelv, mell stb. Sok félvad népnél a férfi és a női nyelv eltérése oly nagy, hogy a bibliának külön férfi ós női fordítását teszi szükségessé. Az Antillák régi carib nyelvének szótára egyötöd részben áll oly szavakból, a melyek a két nemnél teljesen különbözők, nem is említve a névmások és az ige-alakok kettős formáját. Nehézséget okoz e külön férfi és női dialektus miatt a tízparancsolatnak és a Miatyánknak is olyan fordítása, hogy mindkét nem egyaránt elmondhassa. Előttünk pl. szinte érthetetlen, hogy egy olyan egyszerű mondat, mint a tízparancsolat e rendelkezése: „Tiszteld atyádat és anyádat" valamely nyelvre való lefordításban nehézséget okozzon. És mégis azt okoz pl. az irokéz indiánok számára készített fordításnál. Az irokéz indián gyermek ugyanis a világ minden kincséért sem volna arra bírható, hogy e passzus elmondásánál az eredeti sorrendet tartsa meg; hanem azt mindig így mondja: Tiszteld anyádat és atyádat! Az ő szocziologiai és lingvisztikai érzéke ugyanis azt parancsolja neki, hogy anyjának adja az elsőséget; mint a hogy a nyugoti művelt ember is- vétkeznék a jó modor ellen, ha egy férfiakból és nőkből álló gyülekezetet ekként szólítana meg: Uraim és hölgyeim! Az irokézeknél az anyának adott elsőség nem puszta udvariasság, hanem társadalmi kötelesség, a mely az ősi törzsi anya- vagy nőuralomra vezethető vissza. A kutene indiánok nyelvében pedig a Miatyánk nem fejezhető ki úgy, hogy az Isten egyaránt mindkét nem atyjaként értessék, mert e nyelvben a birtokos névmásoknak külön alakjuk van a férfiakra és a nőkre nézve. Vannak azután primitív népek, a melyeknél a szokások és a környezet, a történelem és a mindennapi élet tapasztalatai következtében bizonyos bibliai közhelyek és kitételek szinte elvesztik minden jelentőségüket. A birmai lisszuk-nál pl. Máté 3:4, a mely szerint Keresztelő János élelme sáska és erdei méz volt, szinte egészen hatását veszti, a mennyiben náluk az erdei méz mindennapi eledel. A bengál-birmai lusai népet nem hatja meg úgy I. Móz. 9:11—17. verse, mint hajdan az izraelitákat, mert az ő fogalmuk szerint a szivárvány Isten nyaka, mellyel megszomjúhozva iszik. Ellenben nagyon is belevág gondolkozásukba Jézusnak az örök élet keskeny útjáról szóló példázata, mert a lusai dombokon még ina is csak szűk ösvények vezetnek, a melyek csak libasorban engedik meg a járást. Egészen lehetetlen némely népnél oly bibliai jelenetek visszaadása, mint pl. Jákób és Rákhel a kútnál, vagy Jézus a samariai asszonnyal, mert társadalmi etikettjük egyenesen megbotránkoztatónak tartja férfinak és nőnek ilyen együttlétét, valamint a szentírásnak sok más olyan epizódját, melyben asszony és férfi szerepel egymással szemben. Ezzel kapcsolatban jellemző az is, hogy egy kanadai indián törzsnek a bibliai bűnbeesés történetén alapuló elbeszélése Ádámot tünteti fel úgy, mint a ki az almát Évának odakínálta, mert felfogásuk szerint sértő volna a férfi méltóságára nézve olyan szerepet tulajdonítani az asszonynak, a mely az egész világ arczulatát megváltoztatta ós minden bajnak és' gonosznak szülőokává vált.