Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

szintén egészségtelen közéleti jelenségnek tekintjük. Mi a vallásoknak és egyházaknak valláserkölcsi és társadalmi úton való szabad tevékenységét és hatását hangsúlyozzuk és követeljük. Ennek az erős hatásnak kellene megteremtenie a maga közéleti típusait. Ezeknek a közéleti típusoknak kellene összefoglaló nagy nemzeti közművelődési szempontok szerint tömörülniök egy egészséges, színvonalas, stílusos politikában. A keresztyén kultura és szellem is ezen a lélektani és társadalmi úton kellene, hogy érvényesüljön a közéletben. Ebből az egyetemes és magyar politikai és közművelődési szempontból és a háttérbe szorított magyar protestantizmus szempontjából is haladásellenesnek és károsnak tartjuk Zichy Nándor közéleti munkásságát. Mindamellett a nemes közéleti ellenfelet megillető őszinte gyásztisztességtétellel hajtjuk meg fekete zászlónkat koporsója előtt. Zichy Nándorokkal és Prohászka Ottokárokkal, a politikai és vallási katholiczizmus nemes hőseivel mindig szívesebben és nemesebb harczi lendülettel küzdünk, mint a r. katholiczizmus kalmáraival és bohóczaival! V. J. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. írta: dr. Tschackert Pál. Fordította: dr. Szlávik Mátyás. (Folytatás.) 7. A theológia tagozódása. A theológia tárgyából folyik annak különböző tudományágakra vagy diszcziplinákra való tagozódása. Miután a keresztyénség először is történeti tény, azért kell, hogy a theológia is elsősorban a történeti oldalt mutassa fel; s miután másodszor új élet a hívőkben, szubjektív lelkiállapot is egyszersmind s a gondolkozás és az élet számára általános érvényű normákat ad, azért a theológiának is szükségszerűleg kell létrehoznia elméleti tudományágakat. így oszlik fel a theológia két részre, úgymint : 1. az exegetikai-történeti, 2. az elméleti tudományokra. így osztja fel Heinrici és Bartók a tudományos theológiát. Ezzel szemben Hagenbach és Rübiger a theológiának négy szakra való felosztását vitatja. Ugyanis a keresztyén theológiának alapja az írás, a melyet előttünk a józan exegezis tár fel; a ker. életnek és tanrendszernek történeti fejlődését adja a történeti theológia; a bibliai és történeti theológia tananyagát egységes tudományos rendszerbe foglalja a rendszeres theológia; s végül az ethikán át az összes ker. theológiai ismereteket a gyakorlati egyházi életre alkalmazza a gyakorlati theológia. E felosztás azonban relativ jellegű s mindegyik theológiai tanszakban és tanágban a többiek is benfoglaltatnak. Végül Schleiermacher gyökér, törzs és korona között tesz különbséget a theológiában. A theológia exegetikai—történeti részének elnevezése már is jelzi, hogy itt két alrészről, úgymint exegezisről vagy bibliai tudományról s a történeti theológiáról, vagyis a legtágabb értelemben vett egyháztörténetről, az egyházi élet és tan történetéről van szó. Magában véve persze az egész bibliai tudományt be lehetne illeszteni a történeti theológiába s akkor a theológia egyszerűen történeti és elméleti szakra tagozódnék. Azonban a szentírás alapvető fontosságánál fogva mindenkor ajánlatos lesz a bibliai tudománynak a történeti theológiától való elvi megkülönböztetése. Mert az új-szövetségi szentírásnak (a melynek az ó-szövetség csak előzetes feltétele) egyedülálló tekintélye van: a) mint a keresztyénség keletkezési okmányának és b) mint a tovafajlődő egyházi tan zsinórmértékének és próbakövének. Míg a bibliai vagy írástudomány („Schriftkunde") az üdvkijelentés bizonyságainak a forrásaival foglalkozik, addig az egyháztörténetnek vagy helyesebben: a keresztyénség történetének tárgya az üdvkijelentés folyton tartó hatása az emberiség történetén át. Tárgya tehát nem valamely esetleges történeti anyag, nem is bruta facta historica, hanem a keresztyén világ élményei, vallásos összefüggésükben s a keresztyénség lényegéhez való viszonyulásukban. Ezért az egyháztörténet, a profán történettől különbözően, theológiai jellegű tudomány. Felöleli az egyház élményeit, keletkezésétől kezdve mind a jelenkorig. Az exegetikai-történeti szakok után következnek a normatív vagy elméleti szakok, úgymint a rendszeres és a gyakorlati theológia. Először a rendszeres. A keresztyénségnek szüksége van rá, hogy az Isten kijelentését, úgy, a hogy arról a szentírás bizonyságot tesz és a hogy az egyház történetében hatásait eddigelé kifejtette, igazságnak ismerje fel, tehát az üdvkijelentést üdvigazságnak tudja. A tudományos megismerés tehát azon igyekszik, hogy az isteni kijelentésnek fogalmilag felfogható oldalát megértse s azt a keresztyén tanban mint dogmatikát és ethikát felmutassa. Itt a vezérlő szempont az a czél lesz, a mely felé az isteni üdvkijelentés halad. E czél pedig csak az lehet, hogy mi az üdvöt elsajátítsuk. Az üdvnek Isten tervében bennlévő elsajátítása lesz tehát a keresztyén tan vezérgondolata. A kijelentés tartalmának minden más része úgy ítélendő meg, mint e vallásos gyakorlati irányú üdvelsajátítás előzetes feltétele vagy közvetítése. Figyelemreméltó a keresztyén tan s az írástudomány között levő állandó különbség. A szentírás az üdvkijelentésről való bizonyságtételt foglalja magában ; a keresztyén tan pedig e kijelentés megismerő elsajátítását. A keresztyén tan rendszere tehát sohasem léphet az írástudomány helyére. Hogy a keresztyén tanról szóló tudományt külön kell-e választani a dogmatikában és az ethikában? — az lehet vita tárgya és az is máig. Azok a theológusok, a kik (Calixtus óta) elkülönítik a dogmatikát és az ethikát, e megkülönböztetés igazolásául egy alapvető elvi