Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

a hol a dolog természete szerint legelőször terjesztette szót szárnyait a kettős sötétség a hagyományok kritikátlan kultusza: Róma és a vallásos érzelem merő tagadása : a helytelenül értelmezett szocziálizmus árnyékában, máris megkezdődött oly lelkes nyomon, mint Budapest, Kolozsvár, Mezőtúr stb. a visszahatás. Falvainkon kétségkívül csak itt-ott mutat fel a mult megmaradt hagyománya értékes virágot; de itt a mult még csak most kezd aludni. Ifjú lelkészeink belterjesebb nevelése lesz a helyes irány egyedüli biztosítója. Kis falvainkban csak nem kell elzárkózni a néptől, a magasabb társadalmi körbe jutás ne jelentse az ősforrások elhanyagolását; az államsegély ne az egyház valódi feladatainak elhanyagolását, s az Örökkévaló tisztelete ne üres külsőségek kötelességszerű teljesítése, hanem a belső, az élő hitnek önkéntes megnyilatkozása legyen. Messze, távol esünk az átmeneti idő e fogalomzavarában e czéltól. De hiszen minden átmeneti időnek természetszerű következménye, hogy a felületbe kapaszkodik. A medrét változtató folyamnak is először az iszapja kerül a felszínre, csak később ülepedik az meg, hogy még a selejtes része is termékenyítsen. Ezért tartozom azok közé, a kik egyházunk benső életének is biztató jövőt Ígérnek. Az alap meg is van reá. Népünk falvainkon bámulatos kitartással ragaszkodik egyházához. Templomaink falvaink legnagyobb részén minden vasárnap tömve vannak, s az úrvacsorával élők száma legtöbb községünkben jóval magasabb arányú, mint bárhol másutt. A konvent viszont gr. Tisza István bölcs indítványára kimondotta, hogy jövő lelkészeink képesítését a szocziális munka megértésére és gyakorlatára közetelezővé teszi, egyházi törvényeink kötelezik a gyülekezeteket a szegények és nyomorultak istápolására, a lelkészeket paróchiális könyvtárak útján a folytonos tanulásra. E két czél összekötésének egyedüli örökké hathatós eszköze a krisztusi szeretet és az élő hit. Magam hallottam az öreg Raiífeisentől, a szövetkezeti mozgalom legsikeresebb apostolától, hogy sikeres mozgalmat a nép alsóbb rétegeinek sorsa javítására nem lehet még csak elképzelni sem élő hit nélkül. Ha az a természetes kettős eszme vezeti lelkészeinket: egyházi életünk jelenlegi, sok helyütt szomorú benső képe mint átmeneti állapot fog csak igazolást nyerni és pedig nemcsak a „tout comprendre, c'est tout pardonner" elv alapján, hanem úgy is, mint kifejlődési fokozat egy olyan szebb jövő felé, a hol a teljes államsegély útján elért nagyobb jóllét egyúttal nagy benső munkásság, benső építés eszközévé is válik, és a hol az új jobb anyagi helyzet csak biztosítója lesz a szegény, de fényes mult legszebb hagyományainak. XVIII. Magyar társadalmi kérdések és egyházunk társadalmi tevékenysége Előadta: Pálóczi Horváth Zoltán dr., a Kálvin-Szövetség ügyv. titkára. A magyar nemzeti alkotmány visszaállításának esztendeje : 1867 óta lehetett csak gondolni arra, hogy az 1848-iki törvényekben lefektetett elvek alapján a nemzeti élet visszaállíttassék, a romok eltakaríttassanak és Magyarország új berendezkedését megkezdje. Az azóta beállott rohamos fejlődéssel, 4—5 vidéki városi központ létesülésével, a főváros óriási megnövekedésével és lakosságának két évtized alatt kétszeresre, közel egy millióra szaporodásával sem a törvényhozás, sem a társadalom, sem az egyház nem számolhatott. így állt elő az a helyzet, hogy a társadalmi kérdések megoldása még nagyobb súllyal nehezedett reá a magyar közéletre, mint azokban az államokban, a hol ezen időszak nem kívánt vér- és pénzáldozatokat a nemzeti függetlenség, szabadság és alkotmány kivívása érdekében. Ez a körülmény érthetővé fogja tenni, hogy a magyar társadalmi kérdések egész tömege áll megoldatlanul, hogy alig két, évtizedre tehető az az idő, a mely óta úgy a törvényhozás, mint a nemzeti életnek minden irányadó faktora — így az egyház is — e kérdések tanulmányozásával és. orvoslásával foglalkozni kezd. így érthető meg, hogy úgy a gazdasági jelentőségű szoczialisztikus törekvésekkel és a társadalmi jelentőségű nemzetközies eszmeáramlatokkal, mint a kulturális jelentőségű kérdésekkel és az egyházi élet keretébe vágó vallásos kérdésekkel szemben csak a legújabb időben találkozunk már az irányadó tényezőknél tájékozottságra és hogy a társadalmi kérdések lényegét megismerve, úgyszólván csak a legutóbbi évtized alatt létesültek gyorsabb ütemben, nagyobb erővel oly intézmények, a melyek a helyes kialakulás felé vezetnek s a melyek hivatva vannak a nemzetsorvasztó társadalmi betegségeknek útját állani. Mindezek dacára egyes intézményeink nemcsak erős alapon állanak, de szorosan nemzeti jellegűek is, sőt némelyek a külföldi hasonló intézményeket is túlszárnyalják, némelyek pedig egészen egyedülállók. Egyike volt a legelhanyagoltabb területeknek a gyermekkérdés minden ágazata. A gyermekhalandóság óriási százaléka — túlnyomólag állami intézmények folytán — lényegesen alászállott. Az 1901 : XXI. t.-cz.kel pedig, a mely az elhagyott gyermekeknek 14 éves korukig való ápolása kérdését állami feladatnak minősítette, hazánk a kontinens összes államait megelőzte az állami gyermekmenhelyek megalkotásával. Ezek száma ma 50-en felül van és bennük 50 ezernél több gyermek nyer ápolást és elhelyezést. Vakok, siketek és siketnémák intézete, nyomorékgyermekek otthona, gyermekszanatórium és szünidei gyermektelepek, társadalmi és állami intézmények, de az