Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenó. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Jézus ós a művészet. Naumann Frigyes—V. J. — Vezérczikk : Cseléd- és nöotthonok. Dr. K. I. — Iskolaügy: A jogi oktatási reform s jogakadémiáink. Dr. Kováts Andor. — Tárcza: A bibliafordítások nehézségei. V. S. — Belföld: Gyülekezeti tartaléktöke. Kájel István. — Külföld: Németország, Svájcz és Amerika. Sz. M. és T. I. — Régiség : Az 1796—1797. évek vallásügyi történetéhez. Molnár János. —- Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Jézus és a művészet. „Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága." Ján. 8.1 2 . Félhomály borult a művésznek magas, vörösfalú műhelyére. Az eső utolsó cseppjeitől csillogó, iidezöld szőlőlevelek nézegettek be az ablakon. A házak Tölé ólom szürke ég borult. Komoly elmélkedés szelleme járta át a helyet, hol évek hosszat készültek a kiváló művészi alkotások. Néhány szobormű állott egymás mellett, de ez a kevés annál hangosabban beszélt. Az egyik szobormű egy férfit és egy nőt ábrázolt kezdődő, tiszta, aggódó és boldogító epekedéssel, ruha nélkül. Odébb emberfejek vannak, melyeknek hallgatag arczvonásain keserves élmények tükröződnek. Kissé tovább két küzdő athléta, majdnem előttünk alakulnak ki agyagból és gondolatból. És mindezek fölött egy csodálatos alkotás. Nagyobb az embernél. Egy magába néző lélek, a mint maga elé mered. Nem bűnbánó lélek, hanem olyan természetű, hogy énje annál nagyobb lesz, minél inkább fölfedezi a lelke mélyén rejtőző sötét borzalmakat. Olyan mint egy nap, a mely látja, hogy ki kell hűlnie, de inkább meghalna, semhogy panaszkodnék. Magányos lélek Isten nélkül, szeretet nélkül. Egyedül van az elkövetett véres tett után. Mélységes alkotás. Súlyos, mint Fichte bölcsészete az én és nem-én feszítő ellentétével. Mintha azt akarná mondani: Én nem-én vagyok és mégis ez a nem-én akarok lenni, a mivé most lettem. Mindezekre az alakokra rászállott az este. És az estével együtt egy idegen vándor jött ide Galileából. Mit szólna mindezekhez a dolgokhoz Jézus? Némelyek azt hiszik, hogy mindjárt kendőket hozna s eltakarná a meztelen testeket ábrázoló szobrokat. De a ki azt hiszi, nagyon távol van Tőle. Vájjon Jézus nem annak az Istennek Fia-e, a ki teremtette a testet? Hiszen Jézus nem volt sem szerzetes, sem kicsiny, szegény lélek. Boldogok, a kiknek szíve tiszta, mert ők meglátják az Istent minden művében, abban a művében is, a kit a „teremtés koronájának" neveztek! Megszentségtelenítés azt gondolni, hogy Jézus itt félénk lenne, vagy bensőleg korlátozva volna. Hiszen Neki nem volt rossz lelkiismerete, hogy el kellett volna rejtőznie a paradicsom lombjai közé. As-t mondatra a férfit és nőt ábrázoló műnél: Szaporodjatok és sokasodjatok ! — És a két küzdőnek? Hiszitek-e valósággal, hogy Ő sóhajt, mihelyt küzdelmet lát? Hiszen Ö valóban eléggé küzdő harczos volt ahhoz, hogy egy küzdő csoportot megértsen! Petyhüdt embertársai, kiknek minden izomfeszülés fájdalmat okoz, saját szellemi vérszegénységüket Belé magyarázzák, pedig Ő magasan áll fölöttük: Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön! — Azonban nehezen tudom elgondolni Jézust az utolsó alak előtt, amaz emberfölötti egyéniség előtt, a ki bűnében nem akar Istent ismerni s Reá szorulni. Úgy tetszik nekem, mintha Jézus megállana az előtt s keresné annak a szemében a kegyelem után való sovárgásnak egy sugarát s nem találná. Hiányzik ott az, a mivel az egész emberiség nagy lelkipásztora valamit kezdhetne. Az alaknak mind a két keze mozdulatlanul nyugszik a hideg kövön; nem mozdul egy lépést sem Feléje; nem akar Vele lenni, Vele ép oly kevéssé, mint a többi emberekkel. Mit szól Jézus ehhez ? Mit szól Ő tulajdonképen Angelo Mihály (Michel Angelo) Mózeséhez ? Ez is ég-föld távolságra van bűnbánó Magdolnától vagy a síró Pétertől. S mégis nem mondja-e 0, hogy ez a Mózes lelkeket vezet Hozzá, egyszerűen azért, mert Ő maga is nagy lélek ? Itt olyan lélek van Előtte, a melyik nem akarja magát megtöretni. De hát engedte-e megtöretni magát 0, a ki keresztre jutott, csakhogy az maradhasson, a ki"volt? 0 a megtörötteket fölsegíti, de nem töri meg az embereket, hanem megvárja, míg maguktól megérnek az 0 számára.
