Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

Kisbérletek a róm. kath. főpapi birtokokon. A magyar róm. kath. egyház főpapsága az utóbbi években minden karácsonyra szolgál valami újdonsággal, a mellyel nekünk, protestánsoknak is érdemes, sőt szükséges foglalkoznunk. Harmadéve és tavaly dr. Prohászka Ottokárnak, Székesfehérvár tudós, bár nem valami nagyon önérzetes püspökének karácsonyi czikkei foglalták magukban ezeket az újdonságokat, a mikor nyiltan reámutatott arra, hogy a magyar róm. kath. főpapságnak, ha vagyonát meg akarja óvni a szekularizácziótól, úgy kell azt kezelnie és felhasználnia, hogy beleüljék a mai modern világ szisztémájába és jogczimet adjon annak további megtartására is. A világ halad s haladása iránya az, hogy az ősi, hagyományos elveket és rendszereket csak akkor tűri meg, ha azok haladásában nem feltartóztatni, hanem elősegíteni törekesznek. „A fejlődésben — írta a tudós főpap — nem az dönt, a mi tényleg van, hanem az az elv, melynek erejében valami volt s valami más van s valami más még lesz. Nekünk ezt az elvet kell megértenünk; ez hozott fel minket, mikor megfeleltünk neki: de ez fog össze is törni, mikor meg nem értjük s nem felelünk meg követelményeinek.a Prohászka püspök a karácsonyi czikkeivel kihívta maga ellen a nem előre, hanem hátramenni kívánó jezsuita-klerikalizmust. indexre is került miattuk s azóta is állandó jezsuita ellenőrzés alatt áll, a mely csak legközelebb is kihagyatott egy régebbi művének új kiadásából egy részt. Daczára azonban az indexnek és a czenzurának, úgy látszik, hogy a magyar róm. kath. főpapságvalamit mégis hajlandó elfogadni Prohászka nézeteiből. S ez az, a mi a karácsonyi újdonságot alkotja s a mivel érdemes is, szükséges is foglalkozunk. A mult napokban híradás jelent meg ugyanis a felől, hogy a magyar róm. kath. főpapság, az 1911. XIV. t.-cz. által szentesített „Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségé "-vei egységre lépve, hajlandó a főpapi birtokok egy részét a nevezett Szövetségnek bérbe adni, azzal a kikötéssel, hogy a Szövetség e birtokrészeket kisbérletek alakjában adja ki kis embereknek. A nagyváradi püspök már megkötötte a Szövetséggel a szerződést 12,000 hold bérbeadására nézve s most már csak a kultuszminiszter és a király jóváhagyása szükséges, hogy a szerződés életbe lépjen. Hasonló szerződéskötésre megvan a hajlandóság a csanádi püspökben és az esztergomi érsekben is. S a híradáshoz hozzáfűzzük azt a reménységünket, hogy rövid idő alatt meg lesz a többi püspökökben és a káptalanokban is és a főpapi és káptalani birtokok, ha nem is egészen, de jelentékeny részükben kikerülnek a házi kezelés köréből és sok ezer kis embernek nyújtanak tisztességes megélhetést. A róm. kath. főpapi és káptalani birtokok kezelésének e megváltozó módja kell, hogy érdekeljen minket, protestánsokat is, úgy is, mint magyarokat, úgy is, mint protestánsokat. Mint magyarokat kell, hogy érdekeljen bennünket nemzeti és szocziális szempontból. Aggódva látjuk már régóta azt a folytonos erő veszteséget, a melyet hazánk és annak magyar eleme szenved a kivándorlás követ keztében. Nem kevesebb aggodalommal szemléljük azt is, hogy nemzetünknek földmiivelő eleme, képtelen levén a temérdek kötött birtok miatt a terjeszkedésre, azon a nemzeti veszedelmen kívül, hogy az egy gyermek-, vagy a teljes gyermektelenségi-rendszer útján önmagát és nemzetét emészti, seregestől hagyja ott a falusi életet s húzódik be a városokba, a hol testileg-lelkileg degenerálódik és olyan szoczialista elemekkel szaturálódik, a melyek a nemzet belső, erkölcsi alapjait ássák alá. Ezeket látva és tudva, nem egyszer emeltünk már szót e !ap hasábjain a helyesebb nemzeti birtokpolitika érdekében, azt hangsúlyozva, liogy adassék mód földművelő népünknek a földszerzésre vagy legalább is olyan hosszabb földbérletekre, a melyek a hazában és régi. megszokott foglalkozása körében való megmaradását és szaporodását lehetővé teszik. Most, a mikor a róm. kath. főpapi birtokok egy részének ily kisbérletekbe bocsátásáról hallunk, lehetetlen, hogy nemzeti szempontból helyeslésünket ne nyilvánítsuk. líógen meg kellett volna ezt már tenni. Hogy a magyar róm. kath. főpapság nem tette meg eddig, annak okát is méltányoljuk, tudniillik azt, hogy a püspökségek és a káptalanok nem operálhattak 5—10 holdas bérlőkkel. Ma azonban, a mikor az 1911. XIV. t.-cz. lehetővé teszi azt, hogy a főpapi és káptalani birtokok, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségével, a/, úgynevezett altruista bankkal kötött szerződések útján kis emberek bérletébe bocsáthatók, — semmi sem áll útjában annak, hogy ez a nemzetmentő szocziális akczió minél tel jesebb mértékben végrehajtassék. Ha a magyar róm. kath. főpapság és káptalanok belemennek ebbe, kétségtelenül igen sokkal fognak járulni ahhoz, hogy a kis emberek életfeltétele, testi-lelki békessége biztosíttassék. Nem ringatjuk ugyan magunkat abban a hitben, hogy ha a magyar róm. kath. főpapság és káptalanok belemennek ebbe az akczióba, ezt pusztán csak a nemzetmentő czél diktálja nekik; sőt meg vagyunk győződve a felől, hogy a főczél ebben a Prohászka által felmutatott czél, a kezükben levő vagyonnak további biztosítása lesz; de azt az önzést mi, a kik nem voltunk és nem vagyunk a feltétlen szekularizáczió hívei, nem hányjuk szemére a róm. kath. nagy javadalmasoknak. Anynyit mondunk csupán reá, hogy ügyes sakkhúzásnak tartjuk a szekularizáczió ellen. Előttünk, nemzeti tekintetből, az a fontos a dologban, hogy a kisbérletekbe bocsátás által sok ezer magyar család nyer biztos exisztencziát s marad itthon s marad megóva a felforgató, anarkhisztikus szocziálizmus elveitől. S ha ezt elérhetjük, megmérhetetlen sokat nyerünk a nemzeti érdek szempontjából. Kifogásunk csak az, hogy a birtokkezelésnek ez a rendszere a főpapi és káptalani birtokoknak csak