Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

egy részére alkalmaztatnék. Alkalmaztassék azoknak teljes komplexumára s akkor még nagyobb lesz nemzeti nyereségünk. A mi pedig ez új birtokkezelési rendszerből bennünket, protestánsokat is érdekel, az: a nyert jövedelemnek felhasználása és a kisbérletekben az egyoldalú felekezeti szempontok kirekesztése. Maga az, hogy a róm. kath. egyházi nagy javadalmasok ingatlan birtokai, egészben vagy részben, kisbérletekbe bocsáttatnak, még nem foglalja magában mindazt, a mit Prohászka Ottokár karácsonyi czikkei hangsúlyoztak és a mit nekünk, protestánsoknak is követelnünk kell, — nevezetesen: a jövedelmek felelőtlen hovafordításának megszüntetését és a jövedelmeknek kulturális czélokra fordítását. Prohászka Ottokár ezt írta tavaly karácsonykor : „Nekünk e javakat nagy kulturális czélokra kell fordítanunk s ha a mostani egyházjog nem biztosítja azok odafordítását, akkor oda kell hatnunk, hogy az egyházi törvényhozás e veszélyeztetett nagy érdekeket az egyéni lelkiismeret és szeszély kezelése alól kivonja s intézmények által biztosítsa a vagyonok hovafordítását." Nem kívánjuk feszegetni, hogy „az egyéni lelkiismeret és szeszély" ma mikre fordítja a róm. kath. egyházi nagy javadalmasok kezén levő vagyonok jövedelmeit ; de, hogy nem azokra fordítja, a mikre kellene: bizonyság reá épen Prohászka Ottokár czikke, a mely, ha itt minden rendben és a rendeltetésnek megfelelő volna, nem hangoztatta volna a változtatás szükségességét. De nemcsak nemzeti, hanem protestáns szempontból is szükségesnek tartjuk a jövedelmek hovafordításának ellenőrzését is, nehogy oly czélok támogatassanak, a melyek nemzetiségi vagy felekezeti háborúságokat okozhassanak. Ennek meggátlását azonban mi, Prohászkától eltérően, nem az egyházi, hanem az állami törvényhozás, illetve ellenőrzés feladatának tekintjük, akár a róm. kath. autonómiának becsületes megalkotásával^ akár a nagyon gondos állami ellenőrzés alkalmazásával. Akár így, akár úgy lesz a dolog, de nekünk, protestánsoknak résen kell lennünk, mert a róm. kath. egyházi vagyonkezelés rendszerének megváltoztatásában olyan végczél rejlik, a mi — kellő ellenőrzés nélkül — könynyen maga után vonhatja e roppant vagyon felhasználásának minden ellenőrzés alól való kisiklását. S még egy más, egészen az elevenig ható szempontból is kell, hogy érdekeljen bennünket a róm. kath. nagy javadalmasok kezén levő vagyon kezelési módjának tervbe vett megváltoztatása. Ez a szempont az, hogy nem szabad megengednünk, hogy az altruista bankkal kötendő szerződések azzal a kifejezett vagy ki nem fejezett, de tényleg alkalmazott kikötéssel köttessenek meg, hogy a kisbérletek csupán róm. kath. vallású embereknek adatnak ki. Ezt a szempontot a tényleges tapasztalatok hangsúlyoztalak velünk. Itt-ott eddig is adtak már kisbérletekbe vagy bérlő szövetkezetek kezébe papi birtokot. De kizárólag csak róm. kath.-nak. S a papi birtokok tisztikara és cselédsége kizárólag csak róm. kath vallású lehetett. Vigyázzunk tehát, hogy a mikor a róm. kath. nagy javadalmasok a kisbérletrendszerrel látszólag nemzeti-szocziális czélt kívánnak szolgálni, ez ne ölthessen magára egyoldalú és kizárólagos felekezeti jelleget; mert ez a legtöbb helyen csupán a róm. kath. vallásúakat segítené, a protestánsokat pedig a boldogulásból kirekesztené vagy épen a lélekhalászat eszközévé válnék, reákényszerítvén az anyagi boldogálásra való törekvés elemi vágya segítségével a más vallásúakat s épen a mi földéhes protestáns híveinket, hitök megtagadására. Úgy látjuk tehát, hogy a róm. kath. egyházi vagyonkezelési rendszernek czélbavett megváltoztatása mind nemzeti, mind protestáns szempontokból közelről érdekelhet bennünket. Felhívjuk azért reá a figyelmet s kérjük mindazokat, a kiket illet, hogy a legnagyobb figyelemmel kísérjék ezt az akcziót s szükség szerint érvényesítsék befolyásukat, nehogy a. végeredményben ismét mi legyünk a vesztesek! H. I. ISKOLAÜGY. Vallástanításunk reformja. V. (Vége.) S. Szabó József az Orsz. Ref. Tanáregyesületnek folyó év júniusában Marosvásárhelyen tartott gyűlésén a vallástanárok értekezletén való előadásában részletesen ismertette a középiskolai vallástanítás reformjának a mai állását. Előadása az Évkönyv említett mellékletében egész terjedelmében olvasható. A ref. vallástanároknak a mult évben Szatmárnémetiben tartott értekezlete kiküldött egy bizottságot a középiskolai vallástanítás reformjának tanulmányozására és megfelelő javaslat készítésére. S. Szabó József, mint ennek a bizottságnak az elnöke, a javaslat készítése előtt kikérte a középiskolai vallástanárok véleményét. A 25 ref. gimnáziumi vallástanár közül, illetőleg 27 gimnáziumunk köréből nem nyilatkozott kilencz vallástanár, illetőleg tanintézet; nevezetesen Erdélyből : Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely ; Tiszántúlról: Mezőtúr; Dunamellékről: Budapest, Gyönk, Halas ésNag}kőrös; Dunántúlról Pápa és Csurgó. A nyilatkozottak közül a tanterv reformját nem kíván ja nyolcz vallástanár, illetve tanintézet, úgymint Bakóczy Endre (Hajdúböszörmény), Barla Jenő (Kisújszállás), Csik Dániel (Miskolcz), Farkas Kálmán (Kecskemét), Harsányi István és Elekes Imre (Sárospatak), Lovass Aladár (Hajdúnánás), Sáfrán Jenő (Máramarossziget), Kerekes András (Zilah). A nem nyilatkozók közül korábbi nyilatkozataik és állásfoglalásaik alapján a tanterv módosítását kiváltók közé sorolja S. Szabó a budapesti, pápai, sepsiszentgyörgyi és marosvásárhelyi vallástanárokat s ezekkel együtt, úgymond, a tantervnek bizonyos mértékű módosítását 13-an kívánják. ' Ezek közül Fazekas Gyula (Karczag) csak a VII.