Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-17 / 51. szám

b) önálló: mert a theológiának a szentírással való élő összefüggésében őrködnie kell a felett, hogy a hitvallás tartalma tárgyilag helyes és általános érvényű-e? Hiszen a hitvallásban ép a bibliai evangélium értelmezéséről van szó; ezt pedig mindig bővülő mértékben épen maga a theológia szolgáltatja. S aztán a hitvallásban nem egyes kegyes keresztyének szubjektív gondolatairól, hanem az evangélium általános érvényű értelmezéséről van szó. Ennek számára a helyes kifejezést megtalálni mindig a theológia feladata lesz. Tehát a theológiát és az egyházat ezek a vonatkozások is a bizalommal teljes kölcsönhatás viszonyára utalják (mert ettől a kölcsönhatástól függ a ker. társas közösségi élet épsége és egészsége). (Végül ne feledjük, hogy minél szellemibb valamely egyház tantartalma, annál rendszeresebb és tudományosabb annak theológiája. E tekintetben a papuralmi és tradicziós-czeremóniás római katholiczizmussal szemben elől jár a protestáns theológia, melynek az írás, mint normatív jellegű forrása mellett, élő története, szabad tudományos fejlődése és sikeres gyakorlati élete van. L. Benke Istvánnak: A papnöveldétől a papi pályáig cz., Doedes nyomán írt módszertani kalauzát a Prot. Egyh. és Isk. Lap 1875. 47—50., valamint fordítónak: A theológia egyházi és tudományos jelentősége czímű tanulmányát a Prot Egyh. és Isk. Lap 1894. 30. s következő számaiban.) (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Tévedés vagy szándékosság? Megjelent a Parócliiális, illetve a Református Egyházi Könyvtár VII. kötete. Egy hatalmas, testes mű, mely dr. Erdős József Új-szövetségi bevezetését tartalmazza. Első kinyitásra is monumentális és magyar theol. irodalmunkban páratlan és valóban hézagpótló nagy alkotásnak tűnik fel, mely a bibliai tudomány fényes csarnokába vezeti az olvasót vagy a mélyebben buvárkodót. Nem szándékozom e művet ismertetni, még kevésbé kritikát gyakorolni felette, mert erre hivatottnak sem érzem magamat. Elvégzik mind a kettőt mások. De hogy a könyv megjelenése után mégis azonnal tollat veszek a kezembe, arra egy sajnálatos körülmény késztet. No, meg bizonyos hálaérzet az iránt a férfiú iránt, a ki a budapesti ref. theol. akadémiának, a prot. tudománynak, a bibliai irodalomnak örök érdemeket szerzett nagy alakja s mindenek felett nekünk sokunknak — a kik Isten jóvoltából még élünk — felejthetetlen professzorunk és atyai jóltevőnk volt. Ertem néhai b. e. dr. Ballagi Mórt! Mi történt vele? Az, hogy a ki őt ismerte s a ki egyúttal ezt a máskülönben széleskörű szaktudományossággal megirt, alapvető nagy művet végig lapozza: arra az igen elszomorító felfedezésre jut, hogy a mi Mesterünk — senki volt. Nemhogy egyik-másik új-szövetségi műve vagy dolgozata, de még csak neve sem említtetik sehol a 700 oldalas munkában! Nem volt erre érdemes? Tisztelet-becsület adassék a Félegyházi Tamástól (1573) Dicsőfi Józsefig felsoroltaknak ós többé-kevésbé méltatottaknak. De egy Ballagi Mór mégis csak volt annyi, mint például az Apokalypsishez kommentárt írt és unitáriusból röformátussá lett Dániel István (23. oldal), vagy a Máté evangéliumát magyarázó Rácz Károly (98. oldal), vagy a Schmidt Gralaterbrief-jét a Prot. Szemlében ismertető másik Rácz Kálmán (288. oldal)! Ha máshol nem, a 67. oldaltól .kezdve részletesen ismertetett Baur és a tübingai iskolánál is meg lehetett volna említeni legalább egy fél sorban; vagy azon új-szövetségi műveknél, a melyeknél Ballaginak írott nyomai és emlékei maradtak fenn. De épen ez az utóbbi mozzanat ad okot a legnagyobb megütközésre. Ugyanis, a 21—25. oldalon a szerző felolsorolván a magyar új-szövetségi bevezetéseket, illetőleg a bevezetés körébe tartozó kisebb-nagyobb műveket és dolgozatokat napjainkig, ezek végén azt mondja : „és szépszámú részletkérdés taglalása található a Ker. Magvető, a Prot. Szemle és Theol. Szaklap évfolyamaiban, valamint az egyes theol. akadémiák évkönyveiben. Ezekre az illető helyeken utalni fogunk". Tehát még az unitárius Ker. Magvető is, még a theol. akadémiák évkönyvei is, sőt a r. hatholikusok közül Fejér György, Yizer, Simonovits, Tárkányi Béla is érdemesek voltak a felemlítésre s illetve munkáikra való utalásra, — csak Ballagi Mórnak 1869—1872. években (a két elsőben Kovács Alberttel együtt) szerkesztett Prot. Tudományos Szemléjéről hallgat az írás! Holott ez a ma is igen becses, a könyvpiaczon áron sem kapható, első tudományos folyóiratunk, a többi theol. szakok mellett, épen a bibliai s kivált az exegetikai tudományok kultiválására alapíttatott és szerkesztetett nagy apparátussal. Ebben láttak napvilágot, egyebek között, Ballaginak és dolgozótársainak új-szövetségi exegetikai értekezéseik s eme szakba vágó számos könyvismertetéseik is. Pedig Renania és Bibliai Tanulmányok cz. önálló műveiről is tehetnék valami említést. Hadd legyen a Tudományos Szemléből itt felemlítve röviden egy pár dolgozat, először is magától Ballagitól: A synoptikus evangéliumok a mai tudomány világánál (1871. III. évf. különlenyomatban is megjelent volt), Az Apostolok Cselekedetei (u. o.), A legújabb bibliai fordítás (1872. IV. évf., négy számon át), Az új-szövetségi iratok keletkezése (u. o. tíz számon át). Egyes munkatársaktól pedig: Böhm Károly és Kálmán Farkastól: Jakab levelének viszonya Pál apostol leveleihez (1869. I. évf. hat számon át); ismét Kálmán Farkastól: A hit üdvözít (1870. II. évf.); dr. Kovács Ödöntől: Jézus tanítása saját személyéről (u. o. három számon át); Papp Károlytól: Bibliai tanulmányok (1871. III. évf.); Baksay Lászlótól : Jézus első tanítványai (1872. IV. évf. két számon át); alólírttól: A kormthusi levelek (III. évf. két