Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-17 / 51. szám

tük, főként gróf Tisza István volt az, a ki a törzsvagyon kívánása helyett helyesebbnek ítélte a segélyeknek a szükségletek arányában s legfeljebb 10 évről 10 évre való megállapítását. Mostani felszólalásából azonban azt látjuk, hogy véleménye megváltozott. Okát is meg tudjuk mondani, hogy miért. Azért, mert ő is látja, hogy az idők haladtával, a parlament czélba vett demokratizálásával, s mondhatnánk: szoczializálásával, el fog következni az állam és az egyház szétválasztása, a mikor az évi budgetszerű, vagy 10—10 évre szóló törvényhozási megállapítás mellett nem lesz többé biztosítva az egyházak és azok iskoláinak állami támogatása; tehát most, a míg lehet, jó lesz biztosítani a törzsvagyon által a jövendőt. Gróf Tisza István álláspontjának e megváltozása nekünk elégtétel. Egyházi vezető köreinknek pedig legyen figyelmeztetés arra, hogy teljes erővel és teljes súllyal oda állván gr. Tisza István mellé, keresztül vivigyék e törzsvagyon arányos megállapítását és kiadását, addig, a míg nem késő! H. I. ISKOLAÜGY. ményadás végett közölte az igazgatótanács az erdélyi hót főgimnázium tanárkaraival, s a beadott vélemények alapján a tanügyi bizottság előadója, dr. Ravasz László kolozsvári theol. tanár egységes tantervet készített, szakszerű megindokolással. Ezt közli a felterjesztés, mint a tanügyi bizottság egyhangúlag elfogadott javaslatát s kéri az egyetemes konventet a középiskolai vallástanítás új tantervének ilyen értelemben való megalkotására. A kolozsvári gimnázium tanterve szerint a középiskola négy alsó osztályában hit- és erkölcstan tanítandó a biblia alapján, mint előkészület a konfirmáczióra. A felső osztályokban pedig a történeti anyagot összhangba kell hozni az új állami középiskolai tantervvel s annak a történelemre vonatkozó intézkedésével. Az állami tanterv az V—VI—'VII. osztályra teszi az egyetemes világtörténet tanítását, úgy hogy az V. osztály tananyaga az ó-kor, a VI. osztályé a középkor és az újkor 1648-ig, a' Vll-iké pedig az újkor 1878-ig. A ref. vallástanítási terv (1901) szerint pedig az V. osztályban az egyháztörténetet tanítandó a reformáczióig, a Vl.-ban meg a reformácziótól máig. Ez megzavarja a pedagógiai párhuzamos haladást és veszélyezteti a tanítás eredményét. E helyett ajánlja a kolozsvári terv, hogy az V. osztály tananyaga legyen a bibliai könyvek ismertetése és rövid vallástörténet, a VI. osztályé az egyetemes keresztyén egyháztörténet 1648-ig, a VII. osztályé az egyetemes keresztyén egyház története 1684-tól és magyar protestáns egyháztörténet. A VIII. osztály tananyagául ajánlja a hit- és erkölcstant apologetikus alapon, kiterjeszkedve a magyar protestáns egyházak szervezetére. A dr. Ravasz László tervezete a következő: I. osztály : Az ószövetségi kijelentés Izrael életében; II. osztály: Az újszövetségi kijelentés Jézus életében; III. osztály : A keresztyén egyház története, a vezető személyiségek életének ismertetése alapján, különös tekintettel a magyar protestáns egyháztörténetre ; IV. osztály: Hit- és erkölcstan, mint előkészítés a konfirmáczióra; V. osztály: Izrael Vallásának és Jézus vallásának története, utóbbi az új-szövetségi kortörténet hátterében, bevezetésül az ó-kori népek főbb vallásalakjainak áttekintésével; VI. osztály: Egyetemes egyháztörténet, az ellenreformáczió kezdetéig; VII. osztály: Egyetemes egyháztörténet, a magyar protestáns egyháztörténet középponti helyzetének szempontjából, az ellenreformácziótól napjainkig; VIII. osztály: Hit- és erkölcstan, mint a protestáns keresztyén világnézet és életfelfogás alapvonalai. Ravasz tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt becses tanulmányában alaposan megindokolja tervezetét. Szól a különböző hazai és külföldi tantervekről s azoknak tekintetbevételóvel és a mostani konventi tantervnek lehető megtartásával állítja össze tantervét. A gyökeresebb reform helyett a kevesebb átalakítással járó mérsékeltebb reformmal is megelégszik. Épen azért alkalmas volna az átalakításoktól félő, konzervativebb irányúak tetszésének megnyerésére is. Pedagógiai és theologiai alapvetése egyaránt értékes. Pedagógiája, lélektani theológiája tör-Vallástanításunk reformja. IV. (Folytatás.) Az elemi- ós ismétlő-iskolai vallástanítás után a középiskolai vallástanítás kérdését kell tárgyalnunk. Az eddigi ref. konventi középiskolai vallástanítási tanterv átalakítás, fontos reformálás előtt áll. Egyfelől egyesületi, másfelől hatósági úton elő van készítve ez a reform. Az Orsz. Ref. Tanáregyesület s ennek kebelében a gimnáziumi vallástanárok tették megbeszélés tárgyává a középiskolai vallástanítás reformját. Az egyetemes konvent az erdélyi egyházkerület felterjesztése és reformtervezete alapján akarja megoldani a kérdést. Ezt a tervezetet letette az egyházkerületekhez véleménynyilvánítás végett. A vélemények tekintetbe vételével akarja megalkotni az új tantervet. A vallástanárok álláspontjáról és reformtervezeteiről az O. R. T. E. 1911—12. évkönyve ad tájékozást. Ennek 1. sz. mellékletében S. Szabó József debreczeni gimnáziumi vallástanár, a tanáregyesület főjegyzője és a tanterv-reform előkészítésére kiküldött vallástanári bizottság elnöke „A református gimnáziumi vallástanítási terv revíziója" cz. értekezésében (129—140. 1.) ismerteti a reform ügyét, bírálja a különböző véleményeket és tervezetet, s végül a maga álláspontját és tervezetét terjeszti elő. A konvent folyó évi áprilisi gyűlésének jegyzőkönyve a 215. pont alatt (217—218. 1.) ismerteti a kérdés tárgyalását és S) mellékletében közli az erdélyi egyházkerületnek a felterjesztését (592—600. L). Ez a felterjesztés elmondja, hogy a kolozsvári gimnázium vallás- és örténettanára tervezetet készített; ezt a tervezetet véle-