Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-17 / 51. szám

téneti alapú. Egész felfogásában élesen kidomborodik az egyéniség, illetőleg a keresztyén személyiség elve. Elfogadja a konventi tervből azt az elvi álláspontot, hogy a középiskolai vallástanítás inkább történeti, mint fogalmi jellegű. Elfogadja azt is, hogy a történeti tanítást mint fokozat kövesse a fogalmi tanítás. Elfogadja azt is, hogy a tanítás menete tárgykörök szerint szabályoztassék. Elfogadja azt is, hogy a középiskolai vallástanítás két részre oszoljék; a négy alsó és a négy felső osztály önmagában befejezett egész legyen s a két rész mint két félgömb kiegészítse egymást. Ezzel mellőzi a párhuzamos történeti és fogalmi tanítás, a konczentrikus körű, művelődéstörténeti fokozatú és a lélektani fejlődési fokozatú, egyenes vonalú egységes tanítás nagyfontosságú pedagógiai elveit. Mikor ezek egyikéről másikáról, sőt általában mindenikéről lemondott, akkor megalkudott a tényleges helyzettel és a nagyobb rázkodással járó nagyobb reformról lemondott a mérsékeltebb, átmenetibb reformért s annak remélhetőbb elfogadásáért. Azonban ez a reform is jelentős és megvalósítása által fontos fejlődést és értékes eredményeket igér. Az I—II. osztály tananyaga, az ó- és új-szövetségi kijelentés bibliai történetek alakjában, az istenországa fejlődésének története, a fejlődést hordozó személyek életében, naiv képekben, mithikus történetekben. A III. osztály anyaga a keresztyén egyház története, különös tekintettel a magyar prot. egyháztörténetre. Itt is a korszakok, az eszmék, eszmények és a fejlődés képviselőinek szemléletes élet- és jellemrajzában, esetleg olvasókönyvnek és bibliának segítőkönyvül való használatával, A három osztálybeli történeti tanításra következik a IV. osztályban a fogalmi tanítás, a vázlatos elemi hit- és erkölcstan, a három előző évi anyagnak elvi czélra való összefoglalásával ós a konfirmáczióra való előkészítéssel. Ez a középiskolai vallástanítás első, önálló fele. Á második rész, a magasabb fok, hasonló összetételű lesz, csak módszerében, feldolgozásában különbözik az elsőtől. Az V. osztály tananyaga Izrael és ennek alapján Jézus vallásának története, mindkettő kortörténeti háttérben, bevezetésül a nevezetesebb ókori vallásalakok rövid áttekintése. Ez, mint a tervkészítő is megjegyzi, szokatlan nálunk, de nem külföldön, és új, jó tankönyvvel sokat tehetünk ezen az elhanyagolt téren. Ez a történet természetesen nem kritikai, csak a kritikai módszerrel nyert anyag pozitív közlése. A VI. osztály tananyaga a keresztyén egyház története, az ellenreforináczió kezdetéig, Kálvin haláláig. Itt eltér mind a reformáczióig, mind a wesztfáliai békéig haladó történeti beosztásoktól és tervektől, azért, hogy egy nagy pozitívummal, a középkori küzdelmek nagy drámájának a reformáczióban való befejeződésével zárja a tanítást. A VII. osztály tananyaga az újkori egyháztörténet, a reformátorok halálától, az ellenreformácziótól napjainkig, de úgy, hogy az egész tárgyalásnak középpontja a magyar egyháztörténet lenne. Ezt a feltűnő, de eredményt igérő változtatást a világtörténelmi összefüggésre való utalás tárgyi érvével és a magyar egyháztörténet arányos beillesztésének módszeres elvével indokolja. Alkalmas módszeres utasítással kellene segíteni az előálló nehézségeken és a fontos feladat megvalósítására. A VIII. osztályra maradna a hit- és erkölcstannak rendszeres, tudományos eredményeket összefoglaló tárgyalása. A történeti ismeretek felhasználásával és hitvédelmi szellemben itt kellene egységes protestáns keresztyén világnézetre és életfelfogásra vezetni a középiskolai ifjúságot és ezzel a tömör világnézettel ós életfelfogással bocsátani ki az életbe és a felsőbb tudományos pályákra. Az elvi alapú, gyakorlati szempontú, modern és mégis mérsékelt, alkalmazkodó, egységes tanterv méltó az eszméltetésre és méltó az elfogadásra ós megvalósításra. A IV. osztályú hittantanítás alapját (hegyi beszéd, tízparancsolat), az V. osztálynál a vallástörténetnek nagyon háttérbe állítását, a VI—VII. osztálynál az ellenreformáczió kezdetének határpontul való állítását lehetne kifogásolni; azonban az egész terv, mint egységes egész, haladást jelentő értékes reformtervezet. Ehhez képest a többiek, a különböző vallástanári, illetőleg tanárkari tervezetek kevesebb értékű tervek, vagy épen téves kísérletek. V. J. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. írta: dr. Tschackert Pál. Fordította: dr. Szlcívik Mátyás. (Folytatás.) 5. A theologia szabadsága.Miután a tudomány örökre megállapított tételek szerint nem művelhető, hanem rászorul a bizonyító okok folyton megújuló kutatására, azért a theológiának is, mint tudománynak, szabadnak kell lennie. Sem módszerét, sem eredményét nem lehet előírnunk. Kizárólag az igazság érdekében munkálkodik. Tanítók és tanulók korlátlanul fejleszthetik és fejlesszék is ismeretüket. A „szabadkutatás" és „gondolatszabadság" jelszavainak tehát nagyon is meg van a maguk létjogosultsága a theológiában is, mint általában a tudomány egész területén. így például az írásmagyarázatot előbbi korszakok gondolatvilágától függővé nem tehetjük. De mint általában a tudomány, úgy a theologia szabadsága sem abszolút, hanem csak relativ. Mert minden tudományos munkás kétféle feltételezettség alatt is áll: úgymint, alanyilag feltételezi őt saját egyénisége, gondolkodó képessége, ismereteinek köre ; — tárgyilag pedig annak a tárgynak lényege, a mellyel foglalkozik, így köti meg kutatásaiban a természettudóst a természet, az orvost az emberi szervezet, a jogászt az állam lényege, s a theológust a keresztyénség. Úgynevezett feltételekhez nem kötött tudomány (voraussetzungslose Wissenschaft) nincsen. A ki a keresztyénséget akarja vizsgálni, annak képesnek kell lennie lényege mennél teljesebb és töké-