Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A régi és új advent. Keresztesi Samu. — Vezérczikk: A vallás- és közokatatásügyi költségvetés a munkapártban. H. I. — Iskolaügy: Vallástanításunk reformja. IV. V. J. — Táreza: Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. Dr. Tschaekert Pál.—Dr. Szlávik Mátyás. — Könyvismertetés : Tévedés vagy szándékosság. Benke István. — Belföld: A Presbiteri Szövetség budapesti gyűlésén elhangzott előadások: XVI. Bel- és külmisszió a magyar ref. egyházban. B. Pap István. — Irodalom. —Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előflzetesi ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedérre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, Az Élet Könyvéből. A régi és új advent. Jövel, Uram Jézus! Jel. XXII.S 0 . Az emberiségnek a Krisztus előtt letűnt ezredek lánczolata egy homályba burkolt, de reménységgel ékesített adventje volt. Attól a percztől, midőn az ember vétkezett teremtője ellen s összetörve távozott a paradicsomból, a lelki tisztaság és ártatlanság templomából, hogy verejtékhullással keresse kenyerét — s attól a percztől fogva, midőn az ég Ura szánakozva mondá: Küldök vigasztalót, ki megtöri a kígyónak a fejét, — az emberiség belépett az adventbe, az égi király eljövetelére való várakozásba. Mennyi sóhaj, mennyi vágy a szívekben — s milyen köd és homály égen és földön ! A köd eltakarta a világosságot sugárzó napot: Istent ... Az égnek, ha egy-egy csillaga kigyúladt is, elhomályosította azt a földről felszálló sötétség. Az ég csillagai, a próféták, nem bírták eloszlatni a lelkekre nehezedett homályt, — epekedésük kiapadt, reménységük megsorvadt az ezredes várakozásban. „Eljő a Megváltó a Sionnak és azoknak, a kik megtérnek az ő bűneikből." JŐ, de mikor? A reménység fájáról hullanak a levelek, de azok helyén újak és újak fakadnak. A bűn vágja a reménység égbenyúló szálait és az ember tovább vergődik a porban, a megaláztatásban. „Eljő az Ur és az ő dicsősége megláttatik." Bár'csak jőne, hogy látnók Őt dicsőségében, hallanók szavát s fájó szivünk békét, nyugodalmat találna az 0 kebelén! De még mindig késik, — homály, sötétség az emberiség fölött . . . De íme: „az éjszaka elmúlt, a nap elközelget". Jön a Megváltó, a világ világossága! „Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az Ő ösvényét ós minden test meglátja az Istennek szabadítását." Nekünk majdnem kétezer év óta világol e nap s még mindig adventünk van, még mindig várnunk kell eljövetelére . . . S miért, ha már eljött, — ha hallhatjuk szavát s érezhetjük szíve verését? Azért, mert bár folyton jön, közeledik felénk, — mi meg folyton távolodunk tőle ... A mi adventünk is ködös, homályos; lelki életünkön a hitetlenség köde borong. A magában bízó, magát istenítő ész nem akarja ismerni legnagyobb jóltevőjét: Atyját és az ő Fiát, a Krisztust . . . Szívünk hideg, melegség után epekedik; de azt nem a fény és melegség forrásában keresi . . . Borús lelkünket fájdalom szorongatja ; félelem és remegés ül rajta, mert törvénytiprók, bűnösök vagyunk. Eldobtuk az indulatokat fékező isteni törvényeket; megöltük saját lelkünket, meg a másokét is. Körülöttünk az élőhalottak rengeteg temetője, melyben a sírfeliratok rémítenek, megdöbbentenek : gyilkos . . . öngyilkos! Sokan szilaj kedvvel járnak a temetőben, gúnyolódva, nevetve, — mások a kereszt alatt meggörnyedve, fásult lélekkel botorkálnak a félelmes, reménytelen vég felé . . . Feltámadnak-e az élőhalottak, megelevenednek-e a megszáradt csontok? Jövel, Uram Jézus, hogy lelked megelevenítse a halottakat! De mi is siessünk elébe! Ha tudjuk és érezzük^ hogy bűneink között csak 0 adhat életet: készítsük, egyengessük az útat 0 előtte! Az út kövei legyenek: alázatosság, igazság, béketűrés és szeretet; aztán a gyomoktól tisztítsuk az utat, hogy szivünkbe térhessen, mert csak tiszta szívbe költözik be a lelkek hatalmas királya. Midőn jön, boruljunk eléje siró lélekkel, imádkozó szívvel: Uram, könyörülj rajtam ! A Krisztus országának mindnyájan hivatott munkásai vagyunk s mindnyájunknak közre kell munkálnunk annak megépítésében.
