Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

ennek a mozgalomnak, hogy azok a protestáns egyházak milyen nagy nehézségekkel tarthatják meg a magukét a róm. katholikus egyházzal szemben és mennyire alá vannak rendelve az államnak? Ily körülmények közt keresztyéni kötelesség lehet-e gyengíteni azokat az egyházakat, melyek már a zwickaui napok előtt is liarczolták a jó harczot, azáltal, hogy kebelükben szakadásokat idéznek elő és veszteségeket okoznak nekik ? Ha a gonosztevő a kereszten üdvözült kereszteletlenül, nem nagyobb szolgálat-e az embereket Krisztushoz vezetni, mint a keresztséghez ? És ha a világ evangelizálása az egyház első kötelessége, az embereket nem begyűjteni kell e inkább az akolba, mint szétszórni őket apró nyájakra? Baptista atyánkfiai másodrendű czélokért való buzgóságukban szem elől tévesztik az első czélt I Néhány évvel ezelőtt amerikai methodista barátaink adtak példát az európai egyházak közt való eme prozelita tevékenységre és pedig oly sikerrel, hogy most sok országban hatalmas szervezetük van. így német Svájcz most nagyjában egy szervezett methodista kerület, az ottani lutheránus és református egyházak tagjainak elhódítása folytán. Svéd- és Norvégország helyzete is nagyban hasonló ehhez ; nemkülönben Németország, Itália és Francziaország nagy részéé. De abból a tényből ítélve, hogy keleti Európa országai is képviselve voltak a kongresszuson — Budapest, a magyar református egyház központja, a hol ennek az egyháznak nagy theológiai akadémiája van, Prága, a mely a cseh református egyházi élet lüktető góczpontja, a hol az amerikai missziószövetség saját amerikai tevékeny munkásaival már húsz év óta erősíti s támogatja az életrevaló gyülekezeti miszsziót, Brünn. a hol a lutheránus és református egyházak a túlnyomó romanizmussal szemben próbálják hirdetni az evangéliumot — úgy látszik, hogy új keresztes háború folyik ott, a hol protestáns egyházak vannak. Persze, erre ezt lehet mondani: óh;

azok a kontinensi egyházak oly élettelenek! De ha nem is olyanok, mint a milyeneknek szeretnénk őket látni: segít rajtuk az, ha híveiket elvonják iőliik, a kiknek tevékenysége és szolgálata idővel jótékony lehet egyházukra? Nem sokkal testvériesebb-e támogatni azokat az egyházakat, ösztönözve őket keresztyén tevékenységre, hogy megtarthassák azokat a híveiket, a kik élő levelekké lehetnek s a kik által sokan eljuthatnak a kereszthez ? Óhajtandó-e az, hogy az ilyen helytelen irányban haladó buzgóság szétszaggassa az evangéliumi egyházakat, a mint néhány éve hasonló buzgóság megakasztotta Oroszországban a stundista evangéliumi mozgalmat és tökéletesen szárnyát szegte evangéliumi törekvéseinek, míg ugyanakkor, ugyanazokban az országokban, melyeket most a baptista követek bejárnak, milliók és milliók vannak, a kiknek az evangélium teljesen ismeretlen? Ha ez a keresztes-hadjárat a mohammedánok, a görög keresztyének, Magyarország zsidó lakossága, Cseh- és Morvaország róm. katholikus népessége ellen irányulna, örömmel üdvözölnénk; de nem tehetjük ezt, ha sikere egyszerűen a meglevő egyházak szétbontását jelenti s ha az új baptista közösség alakulása protestáns evangéliumi egyházak számlájára történik. Kontinensi atyánkfiai iránt rokonérzésünket fejezzük ki ama próbák miatt, melyek nyilván várakoznak rájuk. Megbocsátják nekünk azt, ha jó tanáccsal szolgálunk ? Nézzenek jobban utána híveiknek, a mint eddig tették. Fogadják örömmel az egyházi munka iránti érdeklődésüket és bízzanak minden egyesre valami gyülekezeti munkát. Predikálásuk fejezze ki határozottabban az újtestamentomi típust. Harnack, Haeckel, Jatho, Ritschl legyenek önökre nézve már eltűnt árnyékok; mert ha nem adják meg híveiknek azt, a mire szükségük van: az Isten kegyelmének evangéliumát, elveszítik őket és minden panaszkodásuk hiábavaló lesz. Ha elmulasztják megragadni az alkalmakat, viselniök kell a következményeket. Brit egyházaink számára is van egy szavunk. A kontinensi református egyházak igaz barátaink voltak az üldözések keserű napjaiban. Lassankint, politikai befolyások alatt, elváltunk tőlük; de elfelejthetjük-e, el szabad-e valaha felejtenünk az ősi idők kötelékeit ? Mi egy atya gyermekei vagyunk. Törődjünk jobban szükségeikkel, mint eddig. Sok nehézség, — nagy legyőzendő nehézségek vannak, mielőtt szükségükhöz mérten segíthetnénk őket. De ezekkel szembe kell nézni, és a brit egyházak kontinensi bizottságait kérjük, állapítsák meg együtt, hogyan lehetne a testvéreinket fenyegető ezen új veszedelemnek ellenállni, vagy annak elejét venni és hogyan lehetne azoknak az egyházaknak némelyikét református egyházi mivoltuknak sokkal jobban megfelelő helyzetbe juttatni, mint a milyenben most vannak. Ford. Szabó Zsigmond. IRODALOM. Új franczia bibliafordítás. A párisi prot. bibliatársaság a f. év tavaszán tartott közgyűlésében elhatározta, hogy alapításának közelebbi százados évfordulójára a Szentírás új fordítását fogja közrebocsátani. Az ó-szövetség számára teljesen új fordítást fognak készíteni s ez lesz annak első fordítása, a mely franczia nyelven szigorúan kritikai szöveg alapján fog készülni. E nagy munka szervezésével és vezetésével Lods Adolfot bízták meg, a kinek számos a héber nyelvben jártas prot. theológus közreműködését sikerült megnyernie. A fordítás bevezetéssel és jegyzetekkel lesz ellátva. Az új-szövetséget illetőleg a használatban levő fordítások egyikét fogják, a legújabb munkálatok alapján, revideálni s bevezetéssel és jegyzetekkel ellátni. Adventi hétköznapi imák. Templomi használatra írta: Csire István bálványosi református lelkész. Első kiadás. Ára 5 K. Csurgó 1911. Ez a 112 oldalra terjedő könyv, melyben van 18 állítólagos adventi, hat bűnbánati imádság, két egyházkelési beszéd és imádság, hat keresztelési beszéd és imádság, egy esketési beszéd és imádság, egy iskola alapkő letételnél, egy iskolaszenteléskor mondandó imádság, ismét két adventi s Kossuth Lajos századik születésnapján mondott imádság s végül