Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-26 / 48. szám

ség ellenében és egyháztársadalmi téren az együttmunkálkodást. III. A többi felekezetekkel a legbékésebb egyetértésben élünk. Lutheránus testvéreinkkel több terén együtt munkálkodunk. A 48:20. t.-cz. végrehajtására s a közös veszedelem ellen való együttes védekezés czéljából alakult a — törvényes hatáskörrel ugyan nem bíró — protestáns közös bizottság. — A görög katholikusokkal és keletiekkel úgyszólván sohase voltak összeütközéseink. — Az izraeliták, kiknek száma — különösen az oroszországi és a romániai zsidóüldözések miatt — egyre nő hazánkban s csaknem eléri az egy milliót, a legnagyobb rokonszenvvel tekintenek egyházunkra, mint a lelkiismereti szabadság erős bástyájára. Csak nem régiben történt, hogy egy nagyváradi zsidó vagyonának negyedrészét: százezer koronát hagyományozott odavaló egyházunknak. Különösen tekintélyesebb családjaikból sokan térnek át hozzánk. Nagy tudósaink, egyházi vezető férfiaink kerülnek soraikból. Elég ha Ballagi Mórra utalunk, kinek nevével az utóbbi évtizedek prot. theológiai törekvései szorosan egyéforrtak. Végezetül még a felekezetközi viszonyok jövő alakulásáról egy-két szót. A békesség szellemének kell nálunk is diadalmaskodnia. A klerikális irányzatot és szolgálatrakész csatlósaikat, a jezsuitákat, ne tegyék elbizakodottá az utolsó évek sikerei. A magyar nemzeti lélektől mi sem áll távolabb, mint a türelmetlenség, akár vallási, akár nemzetiségi téren ; ezért a „Regnum Marianum"-ot, a jezsuiták álomképét sem engedi soha élő valósággá válni. Csak az Isten országa, a Regnum Dei valósulhat meg ezen a földön! Ebből az országból pedig a türelmetlenség, az elnyomás szelleme örökre száműzve van! Ezért az Isten országáért küzdött és szenvedett ref. egyházunk a magyar nemzeti szellemtől áthatva évszázadok óta. Ezért élete csak e nemzet életével együtt szünhetik meg. A kálvinizmus — a római egyháztól eltérőleg — nálunk is nemzeti vallássá alakult. Ha erős valahol a kálvinizmus, erősíti a nemzeti eszmét, ha gyönge, meggyöngül az is. A cseh kálvinizmus elesett a fehérhegyi csatában, vele együtt dőlt romba Csehország függetlensége. A protestáns Csehországból r. katholikus cseh-tartomány lett. Nálunk is így lenne; ha a fajmagyar kálvinizmus aláhanyatlanék, vele együtt hanyatlanék ez a nemzet is. Sok csüggesztő jelenséget látunk körülöttünk napjainkban, de a hithűségnek, egyházszeretetnek még több bizonysága kiált felénk. Ezért ha a klerikális irány kissé háttérbe szorított is bennünket az utóbbi években, bizalommal tekintünk a jövő elé. Egyházunk zöldelő fája sem a szegénység, sem a háttérbeszorít tatás tüzében el nem ég. Mi is odaírhatjuk egyházunk homlokára a skót egyházak szent bizonyossággal teli jelszavát: „Nec tamen consumebatur!" A lángok mégsem nyelik el! XIII. Egyházunk befolyása nemzeti életünk alakulására. Felolvasta : Pokoly József kolozsvári theol. tanár. Egyházunk, a magyarországi református egyház, a reformáczió százada óta úgy szerepel a hazai köztudatban, mint magyar egyház. Református vallásunkat nemcsak a múltban nevezték magyar vallásnak, hanem hazánk sok vidékén még ma is szinonim fogalmak a „magyar" és a „református". Ha ily helyeken református ember vallása után tudakozódunk, nem azt a feleletet kapjuk, hogy református, hanem azt, hogy magyar. Ez a közismert tény már önmagában is bizonyítja, hogy református vallásunk a századok folyamán szorosan összeforrott nemzetünkkel. És ha ma már nem mondhatjuk is azt, hogy a mi magyar, az református is, hanem meg kell elégednünk azzal a kisebb állítással, hogy a mi református, az magyar is ebben a hazában: bizony volt idő — a XVII. század elején — a mikor a magyar és református fogalmak szinte teljesen fedték egymást a nemzet köztudatában. A magyarság és a református vallás ilyen összeforradásának okait kétségkívül ennek a vallásnak ama tulajdonságaiban kell keresnünk, a melyek úgy az egyes magyar emberre, mint az egész magyar nemzetre nézve könnyűvé, kívánatossá, sőt bizonyos mértékben lelki szükségszerűséggé tették a református vallás befogadását. Elsőben is arra a körülményre hívjuk fel a ügyeimet, hogy a mi nemzetünknek épen a reformáczió századában véghetlen nagy szüksége volt arra, hogy nemzeti jelleme minél inkább kidomborodjék, minél teljesebbé, minél fejlettebbé váljék. Különösen szüksége volt arra, hogy nemzeti nyelve, mely a magyar királyság megalapítása és a keresztyén vallás befogadása óta a közélet teréről csaknem teljesen száműzetett, épen a köz-, az állami- és társadalmi-, a tudományos- és irodalmi-élet számára feltámadjon, kiműveltessék és a magyar faji s nemzeti jellem egyéb sajátos tulajdonságainak kifejlesztésében, megerősítésében közreműködjék. Magyar nemzetünk fenmaradásának, a reformácziót megelőző félezer év alatt, államunk szilárd formái ós egysége mellett főleg az a körülmény volt az oka, hogy a magyar állami főhatalom közhatalom, azaz olyan volt, mely a király és a nemzet közös tulajdona. A XVI. század második negyedében államunk egysége megszűnt. A magyar állam területe három szuverén feuhatósága alá került. A három rész közül csupán az erdélyi fejedelemségben maradtak fenn továbbra is épen az egykori magyar állam nemzeti sajátosságai. Az ország legmagyarabb része, a nagy magyar Alföld, a török szultánok fenhatósága alá jutott. A harmadik területrész szuverénje, a Habsburg-családból választott király, valamint utódai is, több századon át azon törekedett, hogy a magyar közjogi királyságot magán uralommá, abszolút családi hatalommá alakítsa át'. Ezek a veszedelmek nemcsak az állam létét támad-