Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-26 / 48. szám

A kecskeméti ref. egyház érdekében. Dr. BaJcsay Sándor dunamelléki püspök a következő felhívást intézte az egyházkerület közönségéhez: Mindnyájan tudjuk azt a romlást, mely Kecskemét városát, dunai Alföldünk ezen szép metropolisát, folyó évi július 8-án virradóra megrendítette. Mintha az öldöklő angyal süvöltött volna végig a nagy városon, szárnyainak egyszeri lebbentésével fundamentomáig megcsapkodta annak minden épületét. Ez a romlás megrendítette a nagy városban virágzó református egyházunknak, a kecskeméti református egyháznak fundamentomait is. Régi öreg temploma, iskolája, összes egyházi épületei megrendülve és meghasadozva ! Megrendülve és meghasadozva a szivek is, kikre ezeknek a romoknak gondja nehezül. Harangjai megnémultak ! — A templomajtók zárva! — Azóta vasárnapról vasárnapra a testvér ágostai ev. egyház nyitja meg szeretettel teljes szívvel és kezekkel a maga templomát, a hajléktalanná vált testvérlelkek vigasztalására. Ha ez a romlás érintetlenül hagyta volna az egyház híveinek ezereit és ezereit: ezeknek az ezereknek tízezer keze egy rövid őszi évszakban helyre bírná hozni azt a közel 200,000 koronára tehető kárt, melyet az egyház ősi szép temploma, iskolája, parókhiája szenvedtek; és mindazt, a mit egy váratlan pillanat elpusztított, megbírná építeni, még pedig úgy, hogy segítséget nemcsak nem kérne, de el sem fogadna; de most Kecskemét városának minden polgára és a kecskeméti református egyháznak minden tagja ugyanazon romlás súlya alatt szenvedve, saját házának pusztulására gondol, mindenki a maga hajlékának romjait szemléli, takaritgatja vagy építgeti. A gyülekezet angyala ül némán! Nem tud sem sírni, sem szólani. Ül némán ! De ez a némasága minden kiáltásnál kiáltóbb. Mit feleljünk rá? Pár évvel ezelőtt a távoli olaszföldi Messiná-n&k hasonló pusztulása és kiáltása szívünkig hatott: mi feleltünk rá keresztyéni szeretetünk bő adományaival! Most itt van a mi Messinánk, édes testvérünk, Kecskemét a neve ! Mit szóljunk hozzá ? , Ó, szóljunk hozzája kegyesen És édesen ! Járjunk érette házról házra, szívtől szívhez! Felkérem tisztes presbitereinket, ne sajnálják fáradozásaikat ! Ne szégyeljék a Krisztus keresztjét, a kinek nevében járjanak, szóljanak és kérjenek. * * * Ezeknek előrebocsátásával, kerületi közgyűlésünk egyező értelemmel hozott rendelkezése szerint felkérem összes lelkipásztorainkat, hogy a kecskeméti református egyház felsegítésére saját hivatalkörükben a legszélesebb körben adománygyűjtést rendezzenek ; e czélból a legközelebbi vasárnapon ezen felhívásomat, a gyülekezetben felolvasva, buzdítsák a lelkeket úgy magán- mint templomperselyben adakozásra és ez utóbbira alkalmul Advent j-ső napját hirdessék ki a kathedrából. Felkérem egyházunk presbitériumait: intézkedjenek arra nézve, hogy az Advent 1-ső vasárnapját követő napokban a hívek a presbiterek által házanként megkerestessenek, a jobbmódu egyháztagok, — különös tekintettel a fiók egyházakban és szórványokban lakókra, — külön felhívásban is serkentessenek. Egyszersmind az egyházak presbitériumai az ekklézsia pénztárából is, az ekklézsia vagyoni képességéhez mért összeget utalványozzanak. Felkérem a közép- és főiskolák igazgatóit és tanárait, hogy a gyűjtést növendékeik között is eszközöljék. Felkérem az egyházmegyéket, — illetve azok elnökségét, — hogy közpénztáraikból valamely jelentékenyebb összeget elnökségileg kiutalványozni kegyeskedjenek, miként ezt a kerületi közgyűlés is saját hatáskörében már teljesítette, saját pénztárából 3000 koronát és egy rögtönzött gyűjtő-íven a gyűlés tagjainak adományaiból begyűlt 1055 koronát küldvén a terhével megterheltetett egyháznak. Felkérem szolgatársaimat, a népiskolai tanítói, közép-, szak- és főiskolai tanári- s lelkipásztori- és segédlelkészi-rendet, hogy a példaadásban előljárjanak. Felkérek mindeneket, gazdagot, szegényt, lakost, jövevényt az apostol szavával: Gal. VI. 9. A jótéteményben meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha meg nem restülünk. — Emlékezzünk a két fillér történetére ! — Az, a ki azt a két fillért az özvegy kezében meglátta, megáldotta és megszentelte, nem azt a leczkét foglalta abba, hogy mindnyájunknak a két fillérre kell szorítkoznunk. — Ne feledjük, hogy az, a ki a két fillérről szólt, szólt a girákról és talentumokról is. Istennek áldó kegyelmébe ajánlom gyülekezeteinket, gyülekezeteink nagyjait-kicsinyjeit, mind köz- mind tanácsos-rendeit! Kunszentmiklós, 1911. november 15-Baksay Sándor, püspök. TÁRCZA. Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. irta: dr. Tschackerl Pál. Fordította: dr. Szlávik Mátyás. A szerző előszava. Kitűnő és kimerítő theol. encziklopédiákban épen nincs hiány a német prot. theol. irodalomban. Csak megemlítem Hagenbach: A theol. tudományok encziklopédiája és methodológiája, 12. kiadás 1889. (Reischle kiadása) [4. kiadását Révész Imre fordította magyarra]; Hofmann : A theológia. encziklopédiája (Bestmann kiadása) 1879.;