Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

készpénzbeli járandósága ezt a csekélyke összeget sem érte el. Ujabb törvények azután különböző fokú iskoláink tanítói, tanárai számára is biztosítják a törvényekben megáll ipított minimális fizetéseket, sőt a segédlelkészeknek is. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD, A hitoktatás reformja s a jénai „Bund". Nem régen Jénában egy vallásoktatási reformszövetség alakult, többnyire egyetemi tanárokból, pedagógusokból, theoíógusokból és lelkészekből, valamint felsőbb iskolai és népiskolai tanírókból. A szövetség programmja abból a tényből indul ki, hogy a jelen viszonyok közt a népiskolai és felsőbb iskolai hitoktatókat nagy felelősség terheli, mert korunk inkább mint valaha, a vallási harczok kora. Kívülről és belőlről nagy rázkódtatásoknak vannak'kitéve a százados hagyományok által szentesített formák és intézmények s míg egyik oldalon buzgón igyekeznek a régi rendet fentartaui, másfelől még nagyobb elszántsággal ostromolják annak alapjait. E harcz közepette áll a hitoktató, súlyos felelőssége tudatában úgy saját lelkiismeretével szemben, mint a gondjaira bízott iíjúság jövőjeért. Az egyházi életben tapasztalt harczok e szeriut természetesen ós szükségképen vezetnek át a hitoktatás körül folyó harczokra, melynél ma oly sok súlyos probléma vár megoldásra, a melyeknek kiküszöbölését legszentebb erkölcsi javaink érdeke követeli. A hatóságok nem avatkoznak a kérdésbe, a kényelmesebb várakozás álláspontjára helyezkednek s a hitoktatói kar tanácstalanul áll a jöyő ostromló nagy kérdései között. Hogy e kérdések közül csak néhányat ragadjunk ki, idézzük a német néptanítói karhoz intézett felhívásból a következőket: „Tani;ható-e a vallás? Mi legyen jelszavunk ? Az-e, hogy : félre a vallásoktatással vagy pedig a vallásoktatás újrateremtése ? Mit jelent a vallásoktatás a gyermeknél? Hogyan fejlődik a vallás a gyermekben, a felnőttben, az emberiségben? Mikor kezdődjék a hitoktatás ? Van-e értéke a régi anyagnak ? S hogy állunk az újjal: a vallásos művészettel, zenével? Mi a viszony a vallás- és az erkölcsoktatás közt? Mi az iskolai és egyházi tanítás közt? Egyáltalán, hogyan viszonylik az iskola az egyházhoz, a dogmához, a hagyományos katekhizmushoz? Felekezeti vagy felekezetnélküli vallásoktatás legyen-e? Szabad-e a vallástudomány, a bibliakutatás eredményeit, a tudományos theológiát a gyermek elé vinnünk? Meddig terjed a szülők joga s miben áll a gyermek joga? stb. Már ez a rövid elősorolás is mutatja, mily nehéz kontroverziákkal vajúdik a hitoktatás kérdése s mennyire sürgősen követeli á rendezést. Az újonnan alakult „Bund" ép ezekre a kérdésekre akar feleletet adni. De ez mindazoknak közreműködését tételezi fel, a kik a vallásoktatásban érdekelve vannak, tehát a theologiai, történeti és pedagógiai tudományszakok művelőinek közreműködését, az egyházét, az iskoláét s a szülői otthonét. S nem legutolsó sorban a sajtóét is. Csak mindezeknek a tényezőknek odaadó érdeklődése, teljes függetlensége és önállósága biztosíthatja az eredményes működést. A „Bund" szerint az iskola kell, hogy megóvja önállóságát az egyházzal szemben is, s mint a modern pedagógiai eszmék képviselője, súlyt fektessen arra, hogy a hitoktatás újjászervezése az emberi lélek alapjaira helyezkedjék s retográd törekvéseknek ne szolgáljon ürügyül. Ehhez képest a „Bund" mindenekfölött szabad útat követel a hitoktatás számára s függetleníteni akarja azt az egyház felügyeleti jogkörétől, nehogy uralmi kérdések érvényesülhessenek egyház és iskola közt a hitoktatók alkalmazásánál. Ezt hite szerint épen a vallás érdekében teszi, mert az egyház és állam szétválasztása hovatovább az iskolát is laiczizálná s csak odavezetne, hogy az elvi szétválasztás érdekében a vallásoktatást teljesen kiküszöbölnék az iskolából. Ha ellenben a hitoktatás függetlenítve van az egyháztól, akkor megmaradhat továbbra is az iskolában. A „Bund" az egyház megítélésében azon az állásponton van, hogy a láthatatlan egyház magasabban áll, mint a látható. A r. katholikus egyház mérhetlen hatalma ép abból ered, hogy magának vindikálja azt, hogy ő az egyetlen, egyetemes apostol, csalhatatlan és egyedül üdvözítő egyház, a pápával, mint az egyház látható fejével, s hogy a láthatatlan egyház eszméjét teljesen fedi a földi egyház, mely minden időben a keresztyénség tökéletes és kizárólagos képviselője. Ebből ered merev és exkluzív jogtudata a többi egyházakkal szemben s az a hatalma, hogy a ki tételeinek ellentmond, azt kizárja a közösségből. E velleitásokkal szemben a reformátorok a mennyországra, az eszme örök jogára mutattak rá s ezt felelték a római egyháznak: nem mi vagyunk az igazi egyház, melyet Krisztus akart s sem ti, mert Isten országa, a mely igazsággal ós szeretettel akarja betölteni a világot, oly eszme, a mely a történelmi fejlődés előtt mint végczél áll. Ha ti jogotokat a hagyományra alapítjátok, viszont a mi jogunk az, hogy az igazi keresztyénséget megvédjük az elhomályosítástól s az ideális egyházhoz igyekezzünk közelebb hozni. Minden történeti egyház többé-kevésbé távol áll még az ideális egyháztól s annak tökéletesen meg nem felelhet. Mint Luther mondta: „Hiszünk egy szent egyházban, mert láthatatlan s lélekben áll fenn oly helyen, hova senki sem juthat. A hitczikkely azt mondja : hiszek egy szentegyházban, nem azt mondja: látok egy szentegyházat." A „Bund" tehát nem fogadja el azt a tételt, mintha a hit dolgaiban bármely csoport, álljon az akárhány emberből, végső fórumot alkothatna. A speyeri birodalmi gyűlésen elhangzott tiltakozás a kiindulópontja, mely szerint a lelkiismeret kérdésében majoritások nem dönthetnek és emberi szó fel nem tartóztathatja az igazság győzelmes előnyomulását.