Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

vallás és a vallási érzés, következőleg az Isten-eszme sem valami szerzett, esetleg későbbi kultura által kifej­lesztett birtoka a léleknek, a mely talán nem is lényegé­hez tartozik és így onnan akár ki is kapcsolható, hanem igenis velünk született, lényegünkhöz tartozó, a melyet Kálvin rendkivül találóan semen religionis vagy sensus divinitatis névvel is nevezett. Ez természetesen lehet homályos is, sötétségbe burkolt, de mindenkor eredeti képessége, mondhatnánk alkatrésze a léleknek. És épen így tudjuk megérteni igazán a vallási érzés és Isten­hit hatalmas, egyetemes jellegét és azt is, hogy mért oly elhatározó jelentőségű szocziális faktor az az emberi­ség életében. És ez, ha degenerált formában, de még a kezdetleges népeknél is meg volt és meg van, a mint azt az e népek körében végzett szocziológiai nyomozá­sok is kezdik lassanként kideríteni. Annyira, hogy nem­csak ezen, de egyéb kérdésekben is ma már úgy va­gyunk, hogy a darwinista szocziológia az emberiség ős­állapota, különösen pedig vallási és erkölcsi érzékének fejlődésére vonatkozólag ma már korántsem képes oly biztosnak látszó feleleteket adni, mint a milyeneket adott csak egy évtizeddel is ezelőtt. S örvendetesen kell meg­állapítanunk azt, hogy a keresztyénség alapvető elveit ezen a téren sem kell még féltenünk. Ez a néhány sornyi ellenvetés azonban csak állás­pontunk tisztázását akarta szolgálni. És végtelen nagy lenne az örömünk, ha nagynevű magyar szocziológusaink közül legalább néhány akadna, a kik a keresztyénség elveivel való teljes harmóniában mernének szembeszállani a modern destruktív irányzatokkal. Mivel azonban erre egyelőre még nem sok kilátás van, a jobb jövőbe vetett reménységgel látjuk azt is, hogy vannak már olyanok, a kik legalább hozzánk közelebb állanak, s ha más útról jőve is, de bizonyos pontokban velők már találkozunk. Talán el fog jönni majd egy kor, a mikor a magyar református egyház is fog magának ismét harczosokat nevelni a tudományok minden mezején, bizonyságául annak, hogy vallás és műveltség, tudomány és keresz­tyénérzület még a XX. században sem, lehetnek ellen­tétes fogalmak. Sebestyén Jenő. ISKOLAÜGY. A debreczeni egyetem ügyéhez. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek gróf Dégen­feld József tiszántúli ref. egyházkerületi főgondnokhoz 4253/eln. sz. a debreczeni egyetem ügyében kelt leirata a következőleg hangzik: Méltóságos Gróf, Főgondnok Úr! A menuyiben a törvényhozás Debreczenben egye­tem felállítását határozná el, hajlandó volnék a tiszán­túli ref. egyházkerülettel az eddigi szóbeli tárgyalások alapján a következő megállapodásokra jutni: I. A debreczeni tudományegyetem theológiai kará­nak tanárait a tiszántúli ref. egyházkerület e végből alakított bizottságának az alább jelölt módon történő meghallgatása mellett, a kar és az egyetemi tanács javaslatára, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elő­terjesztésére 0 Felsége a Király nevezi ki. A theológiai karon csak ref. vallású és lelkészi minősítésű egyének nevezhetők ki hittudományi tanáro­kul. A hittudományi karon a ref. egyházjog, illetőleg a bölcsészet tanára az egyetem, más (jogi és államtudo­mányi, illetőleg bölcsészeti) karát végzett ref. vallású férfi is lehet. A kizárás, illetőleg véleménynyilvánítás jogának gyakorlása végett az egyházkerületi Elnökség hivatalára nézve idősebb tagjának elnöklete alatt háromtagú bi­zottság alakittatik, a következőleg; tagjai : az egyház­kerületi főgondnok és a püspök és a debreczeni ref. egyházközségnek hivatalban idősebb (vagy egyházi vagy világi) elnöke. A tanszékek betöltése a következőleg történik : 1. A pályázatot kiírja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter. 2. A beérkező pályázati kérvényeket a hittudo­mányi kar dékánjához kell beadni, a ki azokat először a fennebb említett három tagú egyházi bizottsághoz teszi át. A hármas bizottságnak joga van a pályázatból bár­melyik pályázót kizárni. Ha a hittudományi kar valamely tanszéket meghívás útján akar betölteni, szintén megkérdezendő a három­tagú bizottság és csak az hívható meg, a kinek meg­hívásához a bizottság hozzájárul. 3. A háromtagú bizottság a kérvényeket a maga nyilatkozatával az egyetem hittudományi karához küldi. A hittudományi kar hármas kijelölő javaslatot tesz és kijelölő javaslatát az egyetem tanácsához terjeszti fel. Ha az egyetem tanácsa is megtette javaslatát, az egyetem rektora az összes iratokat felterjeszti a vaJlás-és közoktatásügyi miniszterhez, a ki a háromtagú bi­zottságot újból meghallgatja s ennek ujabb nyilatkoza­tát is az ügyiratokkal együtt Ő Felségéhaz terjeszti fel. 4. A theológiai karon egyelőre 7 tanszék szervez­tetik. Ezek volnának: a) újszövetségi írásmagyarázat és újszövetségi theológia; b) ószövetségi írásmagyarázat és ószövetségi theológia ; c) egyháztörténet ; d) dogmatika, szimbolika; e) vallásbölcsészet és vallástörténet; f) szó­noklat és liturgika; g) lelkipásztorkodástan és az egyház beléletének ismertetése. 5. A hittudományi kar tanárainak fizetésére a ti­szántúli ref. egyházkerület felajánlott évi 70.000 K-át és használatra átengedi a kollégiumban a theológiai akadémia jelenlegi helyiségeit, valamint ezek felszere­lését (padok stb.), esetleg gondoskodik később is helyi­ségszaporításról és a helyiségek dologi kiadásait (tata­rozás, fűtés, világítás stb.) fedezi. 6. A mennyiben a tiszántúli egyházkerület a hit­tudományi karon további tanszék szervezését kívánja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom