Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

felajánlani fog, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a theológiai tanszékek szaporítása ellen nem lesz észrevétele. 7. A debreczeni ref. egyházközség által felajánlott alapítvány a hittudományi karra szervezendő bölcsészeti vagy protestáns egyházjogi tanszék felállítására lesz fordítandó. 8. A hittudományi kar lelkészi tagjai mindazon cselekményekért, vagy mulasztásokért, melyek az egyházi törvények szerint fegyelmi vétséget állapítanak meg, az egyházi fegyelmi hatóság alá tartoznak. 9. A tiszántúli ref. egyházkerület a lelkészi minősítést teljesen önmagának tartja fenn. II. A világi karok tanszékeit a minisztérium az állami költségvetés terhére fogja szervezni és dotálni. Ennélfogva az egyetem világi karainak kiadásai a tiszántúli ref. egyházkerületet illetőleg a debreczeni egyházközséget semmiképen sem terhelik. Kívánatos azonban, hogy a tiszántúli ref. egyházkerület a debreczeni egyetemre felajánlott alapítványi összegből fenmaradó részt tanárjelöltek részére építendő internátus felállítására és fentartására fordítsa, a mely a debreczeni egyetem bölcsészeti karával fog kapcsolatba hozatni. III. A debreczeni kollégium könyvtárát, gyűjteményeit és múzeumát a debreczeni egyetem összes tanárai és hallgatói, a tiszántúli ref. egyházkerület tulajdonjogának fentartása mellett, szabadon használhatják. Ennek fejében a tiszántúli ref. egyházkerület az államtól a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa útján legalább is az eddigi évi segélyt továbbra is meg fogja kapni. IV. Az egyetem ref. vallású hallgatói számára tett alapítványokat, a mennyiben az alapító levél másként nem rendelkezik, az illető karok meghallgatása után a tiszántúli egyházkerület, vagy annak illetékes megbizottja fogja adományozni. V. Az egyetemi tanév elején a megnyitó és a tanév végén a záró ünnepet megelőző istentiszteletet a theológiai tanári kar egyik tagja, a debreczeni ref. nagytemplomban tartja s azon az egyetem rektora és tanácsa, mint hivatalos funkczionáriusok részt vesznek. Felkérem Méltóságodat, hogy a fentebbi pontozatokat a tiszántúli ref. egyházkerület legközelebbi ülésén megbeszélés tárgyává tétetni és az egyházkerület határozatait annak idején velem közölni szíveskedjék. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1911. évi november hó 7. Zichy s. k. Vallástanításunk reformja. A protestáns vallásos nevelés és tanítás reformja a szakbizottsági és hatósági előkészítés állapotában van s a tényleges megoldás előtt áll. A ref. konvent a nép-és középiskolai vallástanítás reformjával foglalkozik. Felhívására az egyes egyházkerületek tanterveket készítenek a népiskolai vallástanítás czéljára. Ezeknek az egyházkerületi tanterv-tervezeteknek tekintetbevételével akarja a népiskolai vallástanítás új tantervét, megalkotni. A dunamelléki és tiszáninneni egyházkerületeknek a tervezetét már ismerjük is. A középiskolai vallástanítás reformálására irányuló tervezetét felterjesztette az erdélyi egyházkerület a konventre. A konvent ezt a tervezetet véleményadás végett letette az egyházkerületekhez. A kerületi közgyűlések egymásután adják meg a tervezetre vonatkozó véleményüket. A dunamelléki, dunántúli és tiszáninneni kerületek már ki is fejezték ezt a véleményüket. — Az evangélikus egyházban szintén napirenden van ez a kérdés. Az új középiskolai vallástanítási tanterv ügyét a most lefolyt egyetemes gyűlés is tárgyalta. A pesti evang. magyar egyház egész vallástanítási tantervet dolgoztatott ki. Pályázatot hirdetett a megfelelő tankönyvek megírására. A könyvek közül három, két népiskolai és egy középiskolai tankönyv már meg is jelent. — Az unitárius egyházban is napirenden van a kérdés. A vallástanítás mai óriási fontosságára már a múltkoriban rámutattunk (f. é. 42. sz.). Most a kérdésnek közelebbi tárgyalásába bocsátkozunk akkori igéretünknek megfelelőleg. Nem a külső intézményes rendezéssel, hanem a belső pedagógiai reformmal foglalkozunk. A reform alapvető kérdéseit óhajtjuk tisztázni. Ennek alapján akarjuk megvizsgálni a tantervet mind az anyag, mind a módszer szempontjából. A napirendre került reformtervezeteket és- az újonnan készült tankönyveket ebben az összefüggésben szándékszunk méltatni. I. Először is azzal a kérdéssel kell tisztában lennünk: tanítható e a vallás? A vallás mint a legszemélyesebb szellemi élet, a vallásos személyiség legsajátosabb birtokát képezi s épen azért sem nem örökölhető, sem át nem ruházható, tanítással át nem adható. A keresztyén vallás, mint a legszemélyesebb természetű vallás, mint a személyiség vallása nem tanítható. Csak a vallásos személyiségnek más személyekre gyakorolt szellemi hatása kelthet hasonló lelki élményeket, személyes vallásosságot. Ezért óriási jelentőségű a keresztyénségben a személyiség és mindenek előtt és fölött a Jézus személyisége. Azonban a vallás egyszermind történeti és közösségalkotó tényező is. A vallásnak történelmi eleme és közösségképző, társadalomalkotó munkája a tanítás tárgyát képezheti. A vallás történelmét és társadalmi életét lehet megismertetni. A keresztyén vallás történelmi kifejlődését és társadalmi élettevékenységét is lehet tanítani. A bibliai vallástörténet, a keresztyén egyház- és vallástörténet, az egyház mai élete: hitvallása, szervezete, szertartása és munkája tanítható. De ennek a tanítható elemnek a legkiterjedtebb tanítása sem hoz létre magában véve személyes keresztyén vallásos életet. A jézusi életnek mindig személyes formában kell megjelennie, hogy életet kelthessen. Ez a krisztusi személyiség