Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

felfedezéseket mutatott fel. Ugyanilyen értelemben méltatta Servet-et Berger berlini physiologus is. A leleplezés után következett banketten Lapuya, Barczelona városának küldötte kijelentette, hogy nemsokára Spanyolországban is szobrot emelnek Servet emlékének. Fulliquet, a genfi theológiai fakultás dékánja szellemesen, de udvarias hangon birálta dr. Richet beszédét, a ki azt hangoztatta, hogy a vallás előbb-utóbb leszorul mai helyéről és örökébe a tudomány fog lépni. Este a szabadkőműves páholy ülésezett, a hol kemény hangok hangzottak el Kálvin ellen, de azért többen elismerték beszédükben, hogy Kálvinnak kiváló érdeme van a reformáczióban és neki sokat köszönhet a modern világ. A város falain mindenfelé falragaszok mondották el Servet rövid élettörténetét, üldöztetését, pőrének lefolyását és kivégeztetését. A falragasz végén arról van szó, hogy a protestánsok már mindent elkövettek arra nézve, hogy Kálvin és az ő korának tévedését expiálják. Németország. Ujabb fegyelmi eljárás. Traub dortmundi ev. lelkész már régebb idő óta magára vonta a poroszországi orthodox irányú evangélikusok neheztelését és rosszalását, mert prédikácziói, konferencziai, pamfletjei és újságczikkei a legszélsőbb radikálizmus szenvedélyes hangú emberének mutatták fel. Ő is egyike volt azoknak, a kik Jatho lelkészt a berlini Spruchcollegium előtt védelmezték. Legutóbbi röpiratában, a melynek czíme : „Az államegyház és a nemzeti egyház", élesen nekitámadt a felsőbb egyházi hatóságnak. Az egyházi hatóság ezért üldözőbe vette. Október 10-én a westphaliai tartomány főegyháztanácsa fegyelmit indított ellene. A fegyelmi eljárás alapjául szolgál többek közt az a vád is, hogy Traub írásaiban, különösen pedig a „Christliche Freiheitu czímű lapjában, a tartományi zsinatot és a Spruchcollegiumot nyilvánosan pellengérre állította. Vádolják azért is, hogy hevesen támadta az egyház hitvallását. Ilyen módon méltatlanná tette magát arra a bizalomra, melyet az egyház hivatalos szolgáiba helyez. A főegyháztanáes Richter és Starke kezébe adta a fegyelmi eljárás megindítását és vezetését, a kik a konzisztórium jelesebb tagjai. Abban az esetben, ha ezen fegyelmi alapján Traub nem mozdíttatik el állásáról, a berlini Spruchcollegium fogja őt maga elé állítani, mint olyat, a ki az egyház tanításait nyilvánosan megtámadta és czáfolta. Az kétségtelenül kitűnik Traub beszédeiből és műveiből, hogy tanítása nagyon közel áll Jathoéhoz. így például kereken tagadja Isten személyes voltát, tagadja Krisztus istenségét. Csak Krisztusról beszél, az Isten Fiáról soha. Mikor Jathot Berlinben védte, némileg mérsékelte magát és tanítását nem formulázta meg élesen. Traub törvényadta jogára hivatkozva, arra kérte a főegyháztanácsot, hogy ügyét ne a münsteri egyháztanács tárgyalja, melyet nem tart elég elfogulatlannak, hanem adassék annak vezetése valamelyik más tartományi konzisztórium kezébe. Az elsö Jatho-islentisztelet. Október 8-án tartották Kölnben az első Jatho-istentiszteletet. A Victoria-terem zsúfolásig megtelt. Mintegy 6000 belépő jegyet kért a közönség, de ennyi embert az óriási terem se bírt befogadni, százan és százan tolongtak künn, várták, hogy talán mégis bebocsátják őket. A terem hátulsó fala felé, közepén volt felállítva az oltár, melyet fehérszínű lepel borított s rajta rózsaszálak díszelegtek. Rajta pihent a biblia is. A szónoki emelvényen Jatho feje felett szürke posztóra hímzett lobogó fáklya volt látható. Az oltárt körülvették a hallgatók és a kiválóbb férfiak fenn foglaltak helyet a szónoki emelvényen Jatho mellett. Az istentiszteleti liturgiát Jatho egy kissé megrövidítette. Néhány markáns erőteljes mondatott fűzött be. Annak az óhajának adott kifejezést, hogy Isten áldása erről az istentiszteletről se hiányozzék, mely új formában ugyan, de régi erejében és szeretetben tartatik meg. Az istentisztelet nagyon méltóságteljes lefolyású volt. Harmónium hangja mellett énekkar zengte a szebbnél szebb énekeket. Jatho prédikácziója valóságos hitvallás volt. Amerika. Egy kicsiny, igénytelen, de sokat beszélő füzet érkezett a napokban hozzám a pittsburgi angol ref. egyház elöljáróságától. Olyan évi értesítő-féle ez, a minőt Amerikában majdnem minden valamirevaló egyház (még a mi magyar gyülekezeteink is) ki szokott bocsátani, az egyház ügyei iránti érdeklődés ébrentartására, az áldozatkészség fokozására. A kis könyvecske nem csupán azért érdekel bennünket, mert dr. Prugh, a kinek egyházáról van szó, egyike az ara, magyar ref. egyházak legnagyobb pártolóinak, kinek kezdeményezésére alakult meg és kinek nagyarányú segítségnyújtásával épült fel úgy a pittsburgi, mint a homesteadi magyar ref. egyház és templom is: hanem érdekes átnézni e könyvecskét és megismerkedni annak felemelő tartalmával általános keresztyén szempontból is. íme egyetlen egy gyülekezet körében a hívek önkéntes áldozatkészsége, buzgósága (mert hisz kivetett adóról, kényszerített adakozásról Amerikában szó sem lehet) a gyülekezet saját fenntartási czéljaira a mult év folyamán 10 ezer dollárt (50 ezer koronát) hozott össze. De ez csak kisebbik fele a jó cselekedetben való munkálkodásnak. Ugyanezen gyülekezet ugyancsak a mult évben 26 ezer dollárt (100 ezer koronát jóval haladó összeget) juttatott a gyülekezeti érdekeken kivül eső, egyetemes egyházi czélokra, mint bel- és külmisszióra, tanintézetek segélyezésére és általános jótékonysági czélokra. Dr. Prugh gyülekezete pedig nem is a leggazdagabb protestáns egyház Pittsburg városában. A dúsgazdag presbiteri egyház kebelében vannak gyülekezetek, melyek 100, sőt 200 ezer dollár évi költségvetéssel dolgoznak. E gyülekezetek lelkészeiknek nem ritkán évi 10 ezer dollár (50,000 K) fizetést adnak. (h. s.) Dr. T. 1.