Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

5. Még egy szót. A pogány misszióban való részvétel ösztönzi a népet adakozásra és befolyással van arra, hogy nagyobb buzgósággal viyyék előre az Úr ügyét itthon. Az itthoni egyház érdekei sohasem állanak ellentétben a pogány missziói tevékenységgel, sőt abban az irányban erősödnek, a melyekben hű marad az egyház az utóbbihoz. Egymáshoz való viszonyukra valóban alkalmazhatjuk a példabeszéd szavait: „minél bővebben adakozik, annál inkább gazdagodik; s bár megtartóztatja a járandóságot, mégis szűkölködik". (Péld. II: 24.) Ford. Szabó Zsigmond. KÜLFÖLD. Svájcs. A vasárnap megszentelése. A vasárnap megszentelését előmozdító svájczi és nemzetközi bizottságok okt. hó 11. és 12-én tartották összejövetelüket Genfben. Az elnöki tisztet Oambini lelkész töltötte be. Szép számban jelentek meg Svájcz különböző részeiről és a németországi és angolországi hivatalos kiküldöttek. Deluz titkár először is a genfi vasárnap-védő társulat ötvenéves működéséről tett jelentést. 1861-ben alakult Genfben a társulat, mely 1866-ban már egész Svájczot bevonta működési körébe és így létrejött a svájczi társulat (Société suisse pour l'observation du dimanche). A társulat félszázados működése alatt a következő eredményeket érte el: egészen kiküszöbölte vagy legalább csökkentette a vasárnapi munkát a kereskedő-világban, az iparosok műhelyeiben, a gyárakban és az építési vállalatoknál; a közönség figyelmét folyton ébren tartotta, a népet ez irányban felvilágosította, nevelte; előadásokat tartott a munkaközben való pihenés fontosságáról és különösen a vasárnapi pihenés szükséges voltáról; odahatott, hogy a postások, a vasúti alkalmazottak, a gőzhajótársaság emberei, a vámhivatalnokok a vasárnapot megtarthassák; kivitte azt is, hogy a munkások fizetésüket péntek este kapják ki és hogy szombat délután már szabaduljanak a munkából. Deluz megjegyezte azonban, hogy még sok a teendő és nagyon nagy a közönség részéről érkezett panaszlevelek száma, melyek mind elintézésre várnak A titkári jelentés után az égetőbb kérdéseket vitatták meg a tagok és kiküldöttek. Czélul tűzték ki a vasúti teherárúk szállításának beszüntetését vasárnap; továbbá a postai pénzföladás, a telefon és távíró alkalmazottjai helyzetének javítása, a katonai szolgálat ós iskolázás vasárnap, ezek voltak még a főbb pontok. — A nemzetközi ülésen megünnepelték Lombard Sándor százéves születési évfordulójának az emlékét. Lombard, a ki 1810-ben született, a vasárnap megszentelésének legbuzgóbb apostola volt Európában. 0 adta a svájczi szövetkezésnek a nemzetközi jelleget hatalmas agitálásával. 1876-ban már világgyűlést tarthatott a társaság. A nemzetközi bizottságok sokszor az uralkodókat és a kormányokat is megkeresik kérelmükkel, hogy a vasárnapot minél méltóbban üljék meg. Műveket adnak ki az eszme népszerűsítésére. Eddig már mintegy tizenkét kiadvány jelent meg. Nemzetközi konferencziákat tartanak, társadalomtudományi kérdéseket fejtegetnek. Európa minden államából találunk a bizottságok soraiban kiváló képviselőket, sőt Amerikából is. A konferenczia kimondotta, hogy az egyházakat arra kéri föl, hogy a vasárnap megszentelésének nagyobb fokban való elérésére külön vasárnapot szenteljenek, az istentiszteletek alkalmával csak erről a kérdésről prédikáljanak. Ez a nap mintegy ünnepszámba menne. — Fölolvasták a többek közt a magyar ref. egyház iidözlő átiratát is, Degenfeld gróf és Antal Gábor püspök konventi elnökök aláírásával. A reformácziói emlékmű. A genfi nagy reformácziói emlékmű munkálatait a nyáron hat hétig be kellett szüntetni, mert a pouillenay-i kőbányában előállott zavarok a kövek szállítását meggátolták. Most azonban a munka újra megkezdődött. Hatalmas kődarabok érkeztek a napokban Genfbe, melyek közül némelyik 6000—7000 kilogrammot is nyom. Ezekbe vésik az emlékmű középső részét. Ha az idő megengedi, a munkát már a tél elején megkezdik Landowski és Bouchard szobrászművészek, a kik jelenleg próbamintán dolgoznak. FráncsiaorsBág. Servet-szobor. Délfrancziaország Vienne városában október 15-én leplezték le Servet Mihály szobrát. Mikor ebből a városból Servet az üldözések elől elmenekült, arczképét nyilvánosan elégették az inkviziczió emberei. A szoborművet egy odavaló szobrász készítette. Servet alakja magas talapzaton áll. Erős láuczokkal oda van bilincselve a máglyához. Könyvei oldalághoz vannak erősítve. Fejét babérkoszorú födi. Arczkifejezése és egész testállása rendkívüli fájdalomról tesznek tanúságot. A talapzaton balra két gyermek alak foglal helyet. Az egyik a vallásszabadságot, a másik az igazságot jelképezi. A kettő együttvéve a jövendő új fiatalságot, mely a szabad kutatás ölén fog nagyra nőni. Előttük áll a tudomány főalakja, a kit nagy figyelemmel hallgatnak és a ki lerántja a leplet az ész arczárói, melytől eddigelé nem láthatta meg az igazságot és a természet mélyebb titkait. A talapzaton jobbra egy megtört alak látható, a mint fejét mélyen lecsüggesztve, kezét homloka felé emelve tépelődik. Ez jelképezi Servet üldözőinek és megölőinek lelkiismereti furdalását. Az egész szoborművön nincsen semmiféle fölirás, de a talapzaton levő, Servet élettörténetéből vett féldombormű ábrák elárulják a főalak nevét. A leleplezésen nagy számban jelentek meg a szabadgondolkodók, az angol ós amerikai unitáriusok és a német ós svájczi szabadelvű protestánsok. — Jouffray szenátor, a szoborbizottság elnöke, kiemelte beszédében, hogy Servet is az igazság vértanúja, éppen úgy, mint Jézus, a kinek ítélőbirája Pontius Pilátus Vienne városában halt meg száműzetésben. Dr. Eichet, a párisi egyetem orvosi fakultásának egyik tanára, Servetröl mint nagy tehetségű fiziológusról és kiváló orvosról beszélt, a ki a vérkeringésre vonatkozólag csodaszámba menő