Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1911 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
vállalatok véghezvitelére, a keresztyénség első írott termékei felismerik az isteni bölcseséget, mert míg a munkára „nem sokan hivattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek", mégis „az erősségek lerontására", az ő Fia birodalma építése ellenségeinek legyőzésére „a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. A világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten és a semmiket, hegy a valamiket megsemmisítse". Az egyház története számtalan bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Isten sokízben megbecsülte azt, a mi csak gyenge s elégtelen eszköznek látszott. A hit legfigyelemreméltóbb győzelmeinek némelyikét, népeknek és országoknak Krisztus számára megnyerése közben, oly férfiak és közösségek vívták ki, a kik a világ ítélete szerint igen jelentéktelenek voltak és anyagilag igen rosszul voltak ellátva a munkára. Erre úgy a modern, mint a régi missziók történetében vannak példák. Emlékezzünk csak Egede Jánosra, ki csaknem egyedül és úgyszólván segítség nélkül indult el Kopenhágából a XVIII. sz. elején, hogy a grönlandiakat Krisztus lábaihoz vezesse. Hogy megáldotta Isten azt, a mi sokak előtt esztelen s különczködő vállalkozásnak tetszett. Emlékezzünk a morva atyafiak tiszteletreméltó missziói munkájára a Nyugati Indiákon, Labradorban, Dél-Afrikában, Saratov-ban és sok más helyen, hol aránylag igen gyenge eszközökkel állják a harezot az Úr nevében. Skócziában is nemcsak a nagyobb egyházaknak vannak pogány missziói, hanem a kisebb felekezetek is mindnyájan készséggel és bátran felelnek a Jézus hívó szavára. így a Reformált Presbiteri Egyháznak nem egészen egy tuczat gyülekezete missziót tart fenn Antiochiában és Alexandrettában; a Régi kiváltak, kiknek körülbelül csak 20 gyülekezete van, missziót tartanak fenn Seoni-ban, Indiában, a melyben nem kevesebb, mint 11 munkás dolgozik. Hazánkban a többi egyházak is, a melyek gyülekezeteinek száma ép ily kevés, küzdenek a missziói mezőn, a világ más és más részein. Futólag megemlítem az egyház egyik igen érdekes jelenségét. A belga egyház tagjai kivétel nélkül az alsó néposztályokból kerülnek ki, az ország különböző iparágainak rosszul fizetett munkásai közül. Legnagyobb részük a római egyházból tért át. De bármilyen sanyarú viszonyok közt vannak is, nem elégesznek meg azzal, hogy megnyerték önmaguk számára az evangélium áldásait, hanem van egy pogány hittérítőjük is a Kongóban. De nemcsak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a missziói vállalkozásnak milyen értéke van a keresztyén társaságokra nézve, hanem fel akarjuk tűntetni azokat a különös lelki javakat is, a melyek a pogány missziói munkában való tevőleges részvételből származnak. Tudnánk említeni vallásos fellendüléseket (revivaleket), melyek a missziói munkával jártak együtt, de itt csak néhány feltűnő eredményre szorítkozunk, a melyekre miden esetben lehet számítani. 1. A pogány misszióban való tevőleges részvétel elvezet az evangéliumban megnyilvánuló isteni kegyelem mélyebb értelmű s tökéletesebb felfogásához. Ha meggondoljuk, hogy az.evangélium felöleli az egész világ bűnöseit — minden kor, nyelv, éghajlat és faj bűnöseit — úgyszólván állati színvonalra alásülyedt bűnösöket, a legfeketébbeket s a legzüllötebbeket, a kiket csak el tudunk képzelni, a milyenek csak lehettek és ezután lehetnek, bizonyos, hogy szívünknek hódoló csodálattal kell eltelnie, ha Istennek eme végtelen kegyelmére gondol. Újabb és nemesebb tartalmat fogunk tulajdonítani a dicsőítés eme szavainak : „Nagyok és csodálatosak a Te dolgaid, óh Mindenható Úr Isten!" 2. A pogány misszióban való tevőleges részvétel elvezet annak a mélyebb felfogására, hogy milyen viszony lehet s a hívő életében tényleg milyen viszony van Isten és ember s ember és ember között. Isten Atya-volta legjobban megvalósul az egész emberiség egységének eszméjében, melynek tagjai testvérek a Krisztusban. Benne „nincs többé görög és zsidó, idegen, seythiai, szolga, szabad". Minden faji korlát ledőlt. így az emberek lényegi egysége Krisztus és az ő egyetemes evangéliuma nélkül nem lehetséges. Ez az alapja az igazi altruizmusnak. így keletkezik szélesebb látókörű s erőteljesebb hitünk és oly mértékben terjed az egyházban a könyörület, a mily mértékben növekszik a pogány misszióban való részvétel. 3. A pogány misszióban való tevőleges részvétéi átalakítja a keresztyén jellemet Krisztushoz való nagyobb hasonlóságra. Nemcsak a magunk dolgaira tekintünk, hanem a legmagasabb szempontból másokéra is. Erdekeik — olyanok, melyek legmélyebbről érintik őket — minket is érdekelni fognak. És készek vagyunk fel is áldozni magunkat másokért. Ez a Krisztus lelkének igazi lényege, s az egyház úgy növekszik a Krisztushoz való hasonlóságban, a mint azokat a teendőket gyakorolja, a melyekből az legbiztosabban származik. 4. A pogány misszióban való tevőleges részvétel elvezet Krisztus országa végső megvalósulásának teljesebb megértéséhez és bizonyosabb reményéhez. Az egyház, mely ily munkát végez, érzi, hogy annak a dicsőséges jelenetnek előkészítésében fáradozik, midőn „egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhat, minden nemzetből, ágazatból, népből és nyelvből" fog állani a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, pálmákkal kezükben és hangosan kiáltják: „ Az üdvösség a mi Istenünké, a ki a királyi székben ül és a Bárányé; t . Az ilyen váradalom teljesen megtelíti azt az egyházat, a mely ápolja azt és megérti, hogy feladatát szent örömmel akarja megvalósítani, — oly örömmel, a mely eddig ismeretlen lelkesedést ad a hitnek. Nem éri-e meg, hogy minden egyház, bármily kicsiny, bármily gyenge legyen is, igyekezzék missziói egyház lenni? A pogány misszióra vonatkoztatva idézhetjük egyik nagy drámaírónk szavait, melyeket egy más, de ehhez rokon erényre mondott: „Kétszeresen áldásos; Áldásos arra, a ki adja és a ki veszi."
